Foster botanikus kert

Szombaton tettünk egy kirándulást az üzleti és a kínai negyed szomszédságában található, nagyjából 5,5 hektáros – vagy 13,5 acre, ha mindenáron a helyiek által használt lehetetlen mértékegységeket szeretnénk használni – botanikus kertbe, ahol az elmúlt több, mint 160 évben (1853-ban alapították) jópár egzotikus növényt sikerült összegyűjteni.

(Az acre amúgy tulajdonképpen a régi 'hold' vagy 'kataszteri hold' angol megfelelője – emiatt régen angol holdnak is nevezték –, azaz nagyjából az a terület, amelyet egy nap alatt fel lehet szántani, utóbbi azonban kisebb: 5755 m2 helyett ugyanis mindössze kb. 4047 m2-t jelent. A magyar ökrök ezek szerint erősebbek voltak angol társaiknál :D)

Tűzijáték, 43. emeleti panoráma és Über

Már pár poszt erejéig beszámoltam arról, milyen érdekességekkel futhat itt össze az ember, és ezt a remek sorozatot mindenképpen szándékomban is áll folytatni. Bár az itteni élelmiszerekről az ember elsőként a trópusi gyümölcsökre asszociál (már volt szerencsém párhoz, egyszer mesélek róluk is), de például ennyi tökfélével sem találkoztam még eddig. Ma például spagettitököt (esetleg másnéven laskatököt) ettünk, ami a nevét arról kapta, hogy húsa a sütésekor spagettiszerű szálakra esik szét, így már szinte tálalni is lehet – innen a régies neve is, azaz istengyalulta tök.

A labor ahol mérünk II.: Keck berendezés

Talán néhány kedves olvasóm emlékszik még arra, amikor afelett örömködtem, hogy végre leadtam  az első, általam itt összerittyentett kéziratot (talán nem szerénytelenség az egyes szám használata, lévén a 90%-át én írtam), így a mai nap is pirosbetűs ünnepként vonulhat be az egyetemes történelembe: ma reggel az az üzenet fogadott, miszerint elfogadták a kéziratot, és nincs akadálya, hogy megjelenjen az Astrophysical Journal nevezetű folyóiratban. Juhé!

Karácsonyi fények a városközpontban

Újévi első posztunk egy utolsó visszatekintés így, vízkereszt előtt a karácsonyi időszakra: még 2015 utolsó napjaiban megnéztük az itteni nagy, ünnepi... izét. Hát tudjátok, ilyen karácsonyi dolgokat.  Ugyanis Honolulu tulajdonképpeni főtere ilyenkor díszbe öltözik, a városháza környékét pedig mindenféle érdekes karácsonyi installációk lepik el. Igazából már a megnyitásakor, december elején is szerencsét próbáltunk, de annyira sok ember volt ott, hogy tömegiszonyom inkább a menekülést választotta.  No de lássuk, hogy azon a nem annyira hűvös december végi estén – még mindig rövidnadrágban grasszálok – mikhez is volt szerencsénk.

Óév utolsó óráiban

Végre hazaértem a munkából (a két hónapja leadott cikkünk bírálatára adott javításokkal és szakdolgozatok átolvasásával foglalkoztam), így itt ülhetek a gép előtt, posztot írva az elmúlt évről, amely rendkívül sok újdonsággal szolgált számunkra. (Kedves olvasóim többsége pedig remélhetőleg kevéssé zúgó fejjel ébredt arra, hogy idén is kissé tovább maradt ébren a kelleténél, és azt az utolsó korty pezsgőt igazán nem kellett volna már leerőltetni.) A helyiek mindenesetre már napok óta gyakorolnak mára: tegnap este is felébredtem párszor tűzijáték-rakéták dübörgésére, és néha már-már azt hittem, Pearl Harbor újfent nyílt csatamezővé változott.

Rövidposzt: minden nem jöhet be

Tegnap mentünk vendégségbe, úgy látszik errefelé nem kizárólagosan családi ünnep a Karácsony, hanem a barátok/ismerősök számára is fenn van tarva egy alkalom. A házat nyilvánvaló okokból nem fényképeztem – pedig lett volna mit rajta – egyenes kilátással a Maunalua-öbölre, a Koko Headre és Kráterre.

Íme egy felvétel a kilátásról az öbölre és a hegyekre egy közeli strandon, a gúgli jóvoltából. Nagyjából hasonlót láthattunk a ház kertjében sétálva is, csak éppen Holdfelkeltekor. Mondanom sem kell, mennyire jól nézett ki.

Ezen kívül volt rá esély, hogy a pár hónapja mutatott autóval utazhassak idáig, beteljesítve ezzel gyerekkori álmomat, ami sajnos nem jött össze végül. De egy másodpercre sem panaszkodnék emiatt: minden nem jöhet össze egyszerre, és remélhetőleg lesz még rá lehetőségem pótolni eme mulasztást.  A vendégségben pedig egyébként is jól éreztük magunkat, és ez lenne a legfontosabb, ugyebár. :)

Jubileum: 50. poszt! És pont Szenteste! Ez nem lehet véletlen!

Karácsonyi posztözönünk második részéhez érkeztünk. Az első, komolyabb hangvételűt követően immáron egy könnyedebb téma, amely egy az elmúlt két évben majdhogynem tradícióvá nemesült  (már ha két alkalmat követően lehet egyáltalán erről beszélni) szokásról tartandó beszámoló lenne. Ez pedig nem más, mint a Szentestét megelőző fürdőzés, amelyet tavaly a kedves nej krétai erasmusos tanulmányútja során ejtettünk meg, idén pedig itt, Oahun. Kattintás után olvasható a poszt érdemi része: