Mozizás a parton

Sajnos még nem volt időm befejezni a múltkori kirándulásról szóló posztot: sok a kép, azokból kiválasztani a megfelelőket, amiket meg is kellene egy kicsit fotóboltozni, aztán feltölteni és köríteni hozzá a mondanivalót úgy, hogy egy szép kerek és egész történetet kapjunk, mindez nem kevés időbe telik. De ami késik nem múlik, így valószínűleg az elkövetkezendő pár nap során lesz rá alkalmam befejezni azt, amit elkezdtem. Ezzel kapcsolatosan jó híreim is vannak, hiszen van anyag a múlt heti kirándulásról a Diamond Headre és hétvégén lesz egy kis túránk a környéken, ezen kívül van még pár ötletem, amit szeretnék alkalomadtán megvalósítani. Szóval jópár posztnyi anyag van, csak meg kellene írni őket :) Addig is szeretnék beszámolni a tegnap történtekről, amikor is pár helyi magyarral elmentünk moziba – vigyázat, sokkoló (azaz mobillal készült) képek következnek:

Ilyen panoráma tárult elém az irodából kinézve. Hárman vagyunk egy kb. 1,5 x 6 méteres szobában, de a panorámaablak mindenért kárpótol. Szemben az egyetem egyik könyvtárépülete a kettőből, mögötte az Olümpusz, valahol ott van a Mānoa vízesés is. Egyébként mostanában ritkán van ilyen jó idő, azért is szerettem volna megörökíteni a kivételes pillanatot. Azóta is esik folyamatosan, egyik vihar követi a másikat :)

Itt már az üres vásznat lehetett bámulni. Maga a belépő ingyen volt, csak jó előre le kell foglalni online. Ami érdekes, hogy már fél hat körül érdemes megjelenni, ha az elsők között szeretnénk bejutni (hatkor nyitják a kapukat), de a filmet csak sötétedés után vetítik (nagyjából 7 órakor kezdték). Hogy mi az oka annak, hogy egy órával korábban beengedik az embert, nem tudom. A kedves nejem szerint azért, mert van büfé és azoknak ez tökéletesen megfelel, egy órával tovább lehet etetni/itatni a vendégsereget :) Azt azért érdemes hozzátenni, hogy sokan hoztak kaját máshonnan, de lehet, hogy a sört is be lehet csempészni. Ezt nem próbáltam, de érdemesnek mindenképpen érdemes, mert egy kis üveges (12 folyadékuncia avagy nagyjából 3,5 deciliter, itt ez a szabványméret) volt 6 dollár, ami a bolti árnak nagyjából a háromszorosát jelenti. Egyébként a hozott kaját szerintem azért nézik el, mert valószínűleg (nem csekkoltam) csak snacket árulnak, és ha normális ételre vágysz, ott úgysem kapnád meg, tehát hozz magaddal. Amúgy már több helyen tapasztaltuk ezt a fajta lazaságot, bár kissé más felállásban: adott egy kifőzde, ami nem árul alkoholos italokat. Viszont megengedik, hogy behozd a sajátod, és a termékük mellé fogyasszad nyugodtan a söröcskédet. Feltételezem, hogy bonyolultabb megkapni a szeszárusítás jogát, vagy többet kell adózni, avagy nem szeretnének kellemetlen szituációba keveredni a 21 éven aluliak kiszolgálásával. Így meg az is beül egy hamburgerre, aki egyébként inna mellé egy sört is, mindenki jól járt ezzel. (Hát igen, ugye az alkoholhoz eléggé képmutatóan állnak hozzá, mert jogosítványod lehet 16 évesen, 18 évesen dohányozhatsz, szavazhatsz, (meleg)házasodhatsz, akár katonának is elmehetsz, és még a marihuána is legális pár államban (persze szigorúan csak orvosi célokra), de a szesszel még várjál három évet. És akkor se igyad közterületen (még papírzacskóból sem). Még jó, hogy nincs betiltva, mint a két világháború között :D) 

A szabadtéri mozi egyébiránt az IBM helyi irodaépületének udvarában kapott helyett, film előtt meg lehetett nézni a környék makettjét, ami rendkívül interaktívra sikeredett.

A tabletet nyomkodva az egyes körzetek megvilágíthatók, ezáltal még jobban bele lehet merülni a város tanulmányozásába. A kivilágított részen van valahol a mozi is, a kép jobb alsó sarkán pedig az Ala Moana Beach Park lóg be, ami a legnagyobb strand a környéken, a legközelebb található az albérletünkhöz (kb. 25 perc sétával elérhető) és – ellentétben Waikikivel – inkább a helyiek látogatják.

Ez tényleg egy rosszul sikerült kép, amit be szeretnék mutatni rajta, hogy a makett tartalmazza az egyelőre csak tervezési fázisban levő függővasút belvárosi szakaszát. Sajnos csak azután lesz kész, hogy hazamentem, pedig szívesen kipróbáltam volna :( Mindenesetre szerintem égető szüksége van a városnak erre: óriási dugók vannak egész álló nap, ami persze a város adottságaiból (elég kicsi a hely a vízpart és a hegyek között), illetve az itt szokásos várostervezési sajátosságból fakad: a lakónegyedek jó kint vannak az elővárosokban, ahonnan lehet befelé ingázni az irodákba, ahonnan majd este lehet hazamenni az autópályán a dugóban. Ja, és persze külön zóna a bevásárlónegyed. Eddig nem is figyeltem fel erre, de a SimCity nevű játékban is ilyen zónák vannak, hát nem véletlenül: itt tényleg nem keverednek az egyes negyedek, a lakónegyedben még egy kis boltocskát sem találsz, menj szépen át a másik zónába, ha valamit vásárolni akarsz. Bár megvan ennek a maga előnye (biztosan csendesebb így egy lakóövezet, mintha tele lenne rakva boltokkal és kocsmákkal), de szerintem Magyarország ebben (is) jobban teljesít! :)

Node a lényeg az, hogy remélhetőleg sokan fogják használni a vonatot, ha már ennyit kell utazni a városon belül, illetve értesüléseim szerint a kerékpáros közlekedést is szeretnék kissé felfuttatni. Mint említettem, ez nem egy tipikus amerikai város: eleve bicikliznek páran és használják a közösségi közlekedést, szóval itt ezek még akár valamennyire sikeres kezdeményezések is lehetnek.

A filmet megelőző obligát reklámblokk (ezer bocsánat a bemozdulásért). Nem mondtam, de az ülések igazából napozószékek voltak: filmnézésre kifejezetten alkalmatlanok, viszont a pálmafákkal és az óceán közelségével együtt az alaphangulatot meglehetősen jól teremtették meg. A sötétedéssel kapcsolatosan talán még nem említettem, de borzasztó korán sötétedik: a napéjegyenlőség környékén is fél 8-kor már nyugvófélben volt a Nap, most már fél 7 körül elkezdődik a szürkület. Azért gondolom ennél rövidebbek már nem nagyon fognak rövidülni a nappalok (csekkoltam, és valóban így van: akkor valamivel 6 előtt nyugszik a Nap, tehát egész évben kb. 11-13 órás nappalok vannak).

Már csak a film címét nem írtam meg: Me and Earl and the Dying Girl címen fut (Magyarországon a rendkívül tapintatos Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni címet kapta, ezúton is gratula az ötletgazdáknak!). Senkit nem untatnék a történettel, utána lehet nézni. A véleményem róla pedig az, hogy egyszer meg lehet nézni és utána nem érzi azt az ember, hogy kidobott másfél órát az életéből. De azért ennél többet nem érdemes tőle várni :)

Az autó, amiről gyerekkoromban annyit álmodoztam (bár helyesen kiejteni a nevét sokáig nem tudtam). Bár nem hófehérben kérném, azért ezt is elfogadnám, ha arról lenne szó. A társaság egyik tagjáé volt, nem bírtam megállni, hogy ne fotózzam le :) 

Eddig nem tudtam, de egészen használható méretű csomagtere van, ami valószínűleg azzal van összefüggésben, hogy egy kétüléses sportkocsiról van szó :) Amúgy nem túl gyakori vendég még az itteni utakon sem, sokkal gyakoribb sportautók a Ford Mustangok, Chevrolet Camarok és Dodge Challengerek (ez nem annyira meglepő, lévén a Corvette ezeknél több, mint kétszer annyiba kerül, utóbbiak megvannak rongyos 25 ezer dollárból, kb. 7 millió forintból is). Külföldi sportautó alig van, pár Porschét láttam, egy-két Ferrarit, és egy Lamborghinit. Pedig van itt egy autókereskedés, ahol mindezek ki vannak állítva, akár Maseratit is lehet venni, ha valaki nagyon szeretne, dehát ezek a népek úgy tűnik, hogy nagyon patrióták a sportautókat tekintve (is).

A film után beültünk a közeli Gastropubnak nevezett helyre, ami alig különbözik a Budapesten mostanság gombamódra szaporodó kézműves söröket áruló helyektől. Ha valaki képben van, akkor ez leginkább az Élesztőre hasonlít, bár annál sokkal kisebb. Viszont ugyanúgy nagyjából kéttucatféle, a világ minden tájáról származó sört csapolnak. És itt van konyha is, lehet enni igazi jóféle fish and chipset, vagy amit akartok. Ezek a típusú sörözők azért nem annyira elterjedtek itt sem, gyakoribban a sportbárnak nevezhető vendéglátóipari egységek, ahol fal TV-kel van kicsempézve, hogy az összes major sportot (baseball, kosárlabda, amerikai futball) követni lehessen, miközben a barbeque szószos sült csirkeszárnyat majszolod és iszogatod a söröcskédet. Ezt remélem sikerült mindenkinek maga elé idéznie, mert ennél amerikaibb dolgot már nem is tudok hirtelen elképzelni... esetleg a csillagos-sávos lobogót elhelyezve egy óriásira nőtt batár autóra a V8-as motorját bömböltetve a háttérben... és közben mindenütt tűzijáték, fények, rockzene, és csillogás hiányzik az összképből... esetleg még lengén öltözött lányok óriási mordályokkal, mindezt egy őrült módra üvöltöző fanatikus kommentátor tolmácsolásában. Igen, azt hiszem ez így egy tökéletes kép lenne... és úgy vélem ideje lenne lefeküdnöm aludni egyet :)
A fenti sör a Green Flash sörfőzde IPÁ-ja, bár a kép alapján akár jóféle Arany Ászok is lehetne :) A csapolt sört pintben mérik (16 folyadékuncia) de ez természetesen el kell térjen a briteknél alkalmazott pinttől: itt csak kb. 4,7 dl-t jelent, szemben a szigetország 5,7 decijével.

Ez pedig a nej által fogyasztott Kölsch típusú sör mangóízesítéssel (a mangót megmondom őszintén, nem éreztem benne). A Kölsch típusú sörről azt kell tudni, hogy azt a Köln környékén főzött helyi sörökre mondják, tehát ez a szó szoros értelmében nem az, mivel ezt a massachusettsi (elsőre jól írtam le!) Ipswichben gyártják (és ezzel egy újabb "kölcsönvett" városnévvel futottunk össze, Angliában található az eredeti). De hát ugye a Napóleont is mindenki konyaknak mondja, pedig nem Cognac környékén párolták, tehát igazából brandynek kellene hívni. Dehát elég legyen már a szőrszálhasogatásból!

A lényeg, hogy jól éreztük magunkat. Remélem tetszett a poszt, a napokban pedig akkor jelentkezem a vízeséssel is :)