Vegyesfelvágott: pár dolog, amire a hónapok alatt rácsodálkoztam I.

Már egy ideje érlelődött bennem egy poszt megírása, amelyben pár olyan érdekességet gyűjtenék össze, amelyek európai szemmel furának hatnak. Jónéhányról már korábban szót ejtettem, de most itt az ideje, hogy megosszam veletek azokat is, amelyek eddig említetlenül maradtak.


Kezdjük hát az olyan hétköznapi dolgokkal, mint az ásványvizes flaska. Errefelé nem az szokott lenni, mint otthon, hogy a 1,5 liternek mondott folyadék térfogata közelebb van az 1 literhez. Sőt, éppen ellenkezőleg: nagyjából már egy cseppel több sem férne már bele. Annyira tele van, hogy igazából nem tudod kinyitni anélkül, hogy ne öntenéd le magad. Szóval ennél is a bőkezűség dívik, mint annyi minden más esetében.

Amennyiben szeretnél pár üveg ásványvizet venni, hogy kívül-belül hidratálhasd magad a kibontása alatt/után, akkor érdemes megemlíteni az ezek megvásárlásához elengedhetelenül szükséges (de nem elégséges) bevásálókocsik kérdését is. Engem eléggé meglepett, amikor először mentem egy szupermarketbe nagyobb mennyiségű élelmiszert vásárolni, hogy a bevásárlókocsik hátsó kerekei nem kormányozhatóak (ugye jól emlékszem, hogy otthon mind a négy el tud fordulni?). Jó, nem nagy durranás ez, de az elején azért megszokást igényelt. És igen, a hajléktalanok – a filmekben látható módon – előszeretettel viszik haza magukkal, hogy ingóságaikat abban hurcibálhassák. (Pedig az áruházak környékén mindenhol van egy piros vonal felfestve, amin túl elvileg nem tudod vinni, mert lefékez a kocsi. Persze azt nem teszteltem, hogy működik-e a rendszer :) ) Csak itt relatíve ritkán fordul elő az az akciófilmekben elég gyakran előforduló jelenet, miszerint a sötét sikátorban spontán autósüldözés alakul ki, és természetesen pont eléjük kell tévednie egy csövinek, hogy szegénynek a kocsija – a benne levő egész háztartásával egyetemben – egy pillanat alatt szerteszéjjel repüljön.

Ha már folyadékokról beszélünk, akkor érdemes a térfogatukról is említést tenni: ha nem szereted az izgalmakat, akkor lehet vásárolni nem túl eredeti másfél literes üveget is. De ha már unod az SI rendszert, akkor lehet folyadékuncia alapú üvegeket is venni: 1 oz (uncia) nagyjából 3 centilitert jelent. Ennek a szigorúan nem a 10 hatványain alapuló többszörösei adják a nagyobb térfogati egységeket. A pint 16 folyadékunciának felel meg, és nem tévesztendő össze az angol pinttel, hanem annál kisebb (csak 4,7 deciliter nagyjából), de ahhoz hasonlatosan leginkább sör mérésére használják. Az otthoni fél literes palackoknak megfelelő edények 1,25 pintesek (azaz majdnem hat decisek), szóval aki szereti a kólát, annak jó dolga van errefelé :) A következő fontos mértékegység a quart (vagy qt = 32 oz = 2 pint), ami ugye majdnem egy liter (9,5 dl), és az otthoni egyliteres üvegek helyett van, pl. tejesüveg, de ásványvizet is lehet ilyen kiszerelésben kapni. Aztán jön a végtelenül uncsi 1,5 liter, ami ugye teljesen kilóg a sorból (= 50,7 oz = 1,58 qt). Ezután általában a gallon jön, ami 4 quart (most már tudjuk, honnan jön a neve: az egynegyedből származik, mivel a gallon negyedéről beszélünk), avagy 128 oz vagy 8 pint, és kb. 3,8 litert jelent. Tudsz vizet venni gallonos kiszerelésben, és a benzin árfolyama is dollár / gallon mértékegységben van megadva és jelenleg 2,35 egység körül áll. Ha valaki átszámolja ezt forint / literre, akkor a mai középárfolyamon (ami rekordmagas, 290 HUF/USD) számolva is kb. 180 jön ki. Igen, ennyire olcsó itt a benya (itt ugyanis nincsen az EU-ban szokásosnak mondható 60%-os adótartalma, hanem csak 15%-nyi). Felmerül még bárkiben a kérdés, hogy miért jár mindenki autóval? Amikor házra vigyáztunk (igen, lesz róla poszt :D), és minden nap ingáztam a sziget két oldala között, akkor a héten egyszer kellett tankolnom, és 25 dollárból megvolt a tele tank (mondjuk nem is volt túl nagy a kapacitása, szerencsére nem az errefelé szokásos batárok egyikét kellett vezetnem). Egyébként – kissé visszatérve a mértékegységekhez  – a legtöbb jelenlétével nincsen problémám, egyedül ezt a nyomorult Fahrenheitet nem tudom hova tenni. A többinél van legalább  egy halvány elképzelésem, hogy miről is van szó (mivel legalább nagyjából meg tudom feleltetni valamivel: a pintet a fél literrel, a quartot a literrel, stb.). De az, hogy valaminek 120 Fahrenheit a hőmérséklete, az nekem ugyan nem mond semmit, egészen addig, amíg át nem váltottam Celsius  fokra (vagy Kelvinre, ha már :) ).

Ha már ennyit emlegettük a mocskos anyagiakat, akkor itt kívánom megragadni az alkalmat, és lebeszélni mindenkit arról, hogy PhD-zni ide jöjjön: általában az angolszász rendszerekben nem szokás túlfizetni őket, érdemesebb a kontinentális Európa felé kacsingatni ez ügyben. Őszintén szólva ha valakinek fontosak az anyagiak, akkor valószínűleg posztdokként is jobban jár az öreg kontinensen (ezt már nagyon régóta szerettem volna leírni :) ) tevékenykedve. Ez utóbbit (mármint az anyagi lehetőségeket) amúgy majd ittlétem végén összegezném. Mivel itt úgy tűnik, hogy nem tabutéma annak kitárgyalása, hogy ki mennyit keres (legalábbis az egyik munkatársam szívbaj nélkül elmondta a saját fizetését, illetve rákérdezett az enyémre, egy doktorandusz meg elpanaszolta nekem sanyarú sorsát), ezért nagyjából képben vagyok azzal kapcsolatban, hogy mennyire számíthat az, aki itt akarja megszerezni a doktori fokozatát: nagyjából az átlagkereset (ami 40-50 ezer dollár évente) felét kapja kézhez. Persze a havi 400-600 ezres fizetés nem hangzik rosszul, de ha ezt össze akarjuk hasonlítani az otthoni bérekkel, akkor érdemesebb elosztani hárommal (lévén, hogy itt nagyjából ennyivel drágább az élet). Az így kapott 150-200 ezres összeg meg már nem sokkal jobb, mint az otthoni doktorandusz ösztöndíj (ami most havi nettó 100 ezer körül van). Utóbbi összeg pedig pont arra jó, hogy egy másodállással kiegészítve (pl. magántanítás) ugyanott tartsunk, és ne haljunk éhen. Továbbá érdemes megjegyezni, hogy itt a tandíjak összege egyáltalán nem a vicces kategóriába tartozik, és amíg eljutsz a doktoranduszi létig, simán lehet (néhány) 100 ezer dollárnyi adósságod. Mi ehhez képest az az 1-2 milliónyi kis diákhitel? Szóval bizonyos értelemben az itteni hallgatók rosszabb helyzetben vannak. Persze, ha sikeresen találnak egy jól fizető állást (márpedig miért ne találnának), akkor ez a dolog pár éven belül (vagy még hamarabb) átbillen a másik oldalra.

No, nagyjából most értem mondanivalóm feléhez, így szerintem ezzel a kis gondolatmenettel mára befejeztem, a második részben (amit lehet, hogy pár másik poszt meg fog előzni) pedig folytatom szivárványokkal, Obamával és hasonló érdekességekkel.