Szombaton tettünk egy kirándulást az üzleti és a kínai negyed szomszédságában található, nagyjából 5,5 hektáros – vagy 13,5 acre, ha mindenáron a helyiek által használt lehetetlen mértékegységeket szeretnénk használni – botanikus kertbe, ahol az elmúlt több, mint 160 évben (1853-ban alapították) jópár egzotikus növényt sikerült összegyűjteni.
(Az acre amúgy tulajdonképpen a régi 'hold' vagy 'kataszteri hold' angol megfelelője – emiatt régen angol holdnak is nevezték –, azaz nagyjából az a terület, amelyet egy nap alatt fel lehet szántani, utóbbi azonban kisebb: 5755 m2 helyett ugyanis mindössze kb. 4047 m2-t jelent. A magyar ökrök ezek szerint erősebbek voltak angol társaiknál :D)
Az eseményt külön izgalmassá tette számomra, hogy a növényeket természetes éghajlati közegükben lehetett felkeresni. Ez alatt azt értem, hogy Európában – legalábbis az általam látogatott botanikus kertekben (ami leginkább németországiakat jelent még kis hazánkon kívül) – ezeket a trópusi növényeket nyilvánvaló okokból kizárólag üvegházban volt alkalmam megtekinteni. Ettől függetlenül a legtöbb bemutatott növény nem volt őshonos – mint ahogy a szigeten egyébként sem, a XIX. században az eredeti növényzetet szinte teljesen kiirtották – és csak pár példány hivatott bemutatni a bennszülött vegetációt. A belépődíj felnőtteknek 5$ volt, ezért nagyjából egy 2-2,5 órás szórakozás garantált: a park délután fél 5-ig tart nyitva, a pénztár fél órával korábban zár. Sajnos mi csak másfél önfeledt órát tölthettünk el benne, lévén kissé későn érkeztünk. Emiatt sajnos jobban is kellett sietnünk, mint azt igazából szerettük volna.
A bejáratnál virágágyás, benne egy már otthon is ismerősnek számító flamingóvirággal. Eredetileg Brazília esőerdőiből származik, de gondolom az itteni éghajlat sem túl fagyos számára :)
Ittjártunkig nem is gondoltam volna, mennyi különböző pálmafatípus létezik, de a botanikus kertben külön szekció volt szentelve nekik. Megmondom őszintén, a képen láthatók nevét pont nem írtam fel magamnak, és nem vagyok biztos benne, hogy pontosan melyik faj képviselőiről lenne szó (kettő között vacillálok, de inkább nem akarok találgani). Remélhetőleg majd erre jár egy botanikus és beazonosítja számunkra őket. :)
Ez egy fiatal Indiai üstököspálma tüskés (tövises? nem próbáltam letörni) levele, később óriásira nő (a felnőtt példány nem is fért bele az objektívbe, így meg sem próbáltam lefotózni). Ami igazán érdekes vele kapcsolatban, hogy átlagosan 75 évesen virágzik és terem gyümölcsöt először, aztán szegény el is pusztul. A beszámolók szerint nem véletlenül: a Földön található fajok közül a legnagyobb szabású virágzást követi el (10 millió virága is lehet, ami két tonnányi termést eredményezhet). Ez pedig úgy tűnik, kissé meghaladja a teljesítőképességét. De hát mindent az utódok érdekében! :)
Szerintem a magyar neve is érzékletes: a linkelt wikipédia szócikkben jól látszik, hogy a virágokat a csúcsán hozza, ettől pedig úgy néz ki, mintha hajat növesztett volna.
Egy ágyúgolyófa termései, a név azt hiszem, magáért beszél. Volt is egy figyelmeztető tábla, hogy figyeljünk oda, nehogy a fejünkre hulljon egy a termések közül. Ez utóbbi elvileg éretten elég büdös, ezért inkább csak az amazóniai esőerdőben mászkáló pekarik fogyasztják szeretettel.
Még egy kép agy ágyúgolyófáról. Érdemes egyébként a linkekre kattintani (persze úgy általában is, de jelen posztnál kifejezetten ajánlom), további nagyon jó képeket és hosszabb leírást is lehet találni ezekről a szerfelett izgalmas növényekről.
Enélkül a kis piros bogyók nélkül jóval kevesebbünknek indulna ugyanúgy a napja. Igen, ez egy arabica kávécserje termése, a háttérben pedig szivárvány eukaliptusz lombkoronája. Utóbbi nevét a törzséről kapta, amely valóban elég sokféle színben pompázik egyszerre (lásd a linkben mutatott fotókat), amit az okoz, hogy a fiatal kéreg zöldes színű, és ahogy öregszik, úgy változtatja színét (kék, sárga, pirosas sorrendben).
Egy másik, igen fontos haszonnövény, a feketebors termése. Ez is egy cserje (illetőleg futónövény), a törzs – amire fel van futtatva – egy aranyfához tartozik. Ez utóbbit az angol nevéből (gold tree) fordítottam, de igazából sehol nem találtam úgymond hivatalos megnevezést. Bár ez a példány éppen csupasz volt, a linkelt honlapon virágzás közben is látszik, és akkor a neve is értelmet nyer.
Egy baobab avagy afrikai majomkenyérfa, meglehetősen nagyra nőve.
Egy másik csöppség, a quipo. A fa egyébként nagyon könnyű, így például kenukészítésre használták fel a dél-amerikai esőerdőkben lakó bennszülött törzsek.
Egy pandan, azaz csavarpálma, körülötte a lehullott és elszáradt levelei sárgállnak. Ezekből Óceániában gyékényt, kosarakat és – szalma- helyett – pálmakalapot készítettek.
A bemutattakon kívül jópár igen szép és érdekes növényfajjal találkozhattunk, amiből párat csak felsorolásképpen említenék: plumeria (egy hawaii kertben obligát virág), az utazók pálmája (mivel a nagy levelein egy liternyi esővizet meg tud tartani, így a szomjúhozó madagaszkári utazó sem veszik szomjan), a jackfruit vagy jákafa (a világ legnagyobb termésével, amely közel egy méter hosszú és 40 kilogrammot is nyomhat), loulou (az egyetlen őshonos pálmafaj(ok), a kertben egy száz éves példánnyal, amely alig volt magasabb nálam), kolbászfa (termése kolbászra emlékeztet; én uborkafának is szoktam hívni, természetesen tévesen), karnaubapálma (a leveleit karnaubaviasz borítja a napsütés ellen védendő, amiből krémek és viaszok készülnek), makadámdió (errefelé szinte mindenféle élelmiszer kapható ezzel az ízesítéssel; amúgy nem olcsó, mert kb. 20 bar nyomás kell a dió feltöréséhez, viszont mindezt ugye úgy kell kivitelezni, hogy közvetlenül utána a bél ne törjön szét), kenyérgyümölcs (a termésnek megsütve kenyéríze van), gyertyadió-fa (a 'candlenut tree'-ből tükörfordítva: a diók olajtartalmából gyertyákat készítettek), és a a guajakfa vagy sokkal menőbb nevén nevezve az 'élet fája' (a latin nevéből: 'lignum vitae', mivel számos gyógyszer alapanyagaként szolgált).
Ha már arrafelé jártunk, akkor ellátogattunk a közelben levő központi fekvésű parkba, amely a karácsonyi témájú kiállításnak adott otthont decemberben. A fotón a Iolani rezidencia, amit pár hete a nagy sötétségben még nem tudtam megörökíteni.
Illetőleg az Aliʻiōlani Hale, ez mondjuk nem sokkal lett jobb kép, mint a múltkori. :)
A bejáratnál virágágyás, benne egy már otthon is ismerősnek számító flamingóvirággal. Eredetileg Brazília esőerdőiből származik, de gondolom az itteni éghajlat sem túl fagyos számára :)
Ittjártunkig nem is gondoltam volna, mennyi különböző pálmafatípus létezik, de a botanikus kertben külön szekció volt szentelve nekik. Megmondom őszintén, a képen láthatók nevét pont nem írtam fel magamnak, és nem vagyok biztos benne, hogy pontosan melyik faj képviselőiről lenne szó (kettő között vacillálok, de inkább nem akarok találgani). Remélhetőleg majd erre jár egy botanikus és beazonosítja számunkra őket. :)
Ez egy fiatal Indiai üstököspálma tüskés (tövises? nem próbáltam letörni) levele, később óriásira nő (a felnőtt példány nem is fért bele az objektívbe, így meg sem próbáltam lefotózni). Ami igazán érdekes vele kapcsolatban, hogy átlagosan 75 évesen virágzik és terem gyümölcsöt először, aztán szegény el is pusztul. A beszámolók szerint nem véletlenül: a Földön található fajok közül a legnagyobb szabású virágzást követi el (10 millió virága is lehet, ami két tonnányi termést eredményezhet). Ez pedig úgy tűnik, kissé meghaladja a teljesítőképességét. De hát mindent az utódok érdekében! :)
Szerintem a magyar neve is érzékletes: a linkelt wikipédia szócikkben jól látszik, hogy a virágokat a csúcsán hozza, ettől pedig úgy néz ki, mintha hajat növesztett volna.
Egy ágyúgolyófa termései, a név azt hiszem, magáért beszél. Volt is egy figyelmeztető tábla, hogy figyeljünk oda, nehogy a fejünkre hulljon egy a termések közül. Ez utóbbi elvileg éretten elég büdös, ezért inkább csak az amazóniai esőerdőben mászkáló pekarik fogyasztják szeretettel.
Még egy kép agy ágyúgolyófáról. Érdemes egyébként a linkekre kattintani (persze úgy általában is, de jelen posztnál kifejezetten ajánlom), további nagyon jó képeket és hosszabb leírást is lehet találni ezekről a szerfelett izgalmas növényekről.
Enélkül a kis piros bogyók nélkül jóval kevesebbünknek indulna ugyanúgy a napja. Igen, ez egy arabica kávécserje termése, a háttérben pedig szivárvány eukaliptusz lombkoronája. Utóbbi nevét a törzséről kapta, amely valóban elég sokféle színben pompázik egyszerre (lásd a linkben mutatott fotókat), amit az okoz, hogy a fiatal kéreg zöldes színű, és ahogy öregszik, úgy változtatja színét (kék, sárga, pirosas sorrendben).
Egy másik, igen fontos haszonnövény, a feketebors termése. Ez is egy cserje (illetőleg futónövény), a törzs – amire fel van futtatva – egy aranyfához tartozik. Ez utóbbit az angol nevéből (gold tree) fordítottam, de igazából sehol nem találtam úgymond hivatalos megnevezést. Bár ez a példány éppen csupasz volt, a linkelt honlapon virágzás közben is látszik, és akkor a neve is értelmet nyer.
Egy baobab avagy afrikai majomkenyérfa, meglehetősen nagyra nőve.
Egy másik csöppség, a quipo. A fa egyébként nagyon könnyű, így például kenukészítésre használták fel a dél-amerikai esőerdőkben lakó bennszülött törzsek.
Egy pandan, azaz csavarpálma, körülötte a lehullott és elszáradt levelei sárgállnak. Ezekből Óceániában gyékényt, kosarakat és – szalma- helyett – pálmakalapot készítettek.
A bemutattakon kívül jópár igen szép és érdekes növényfajjal találkozhattunk, amiből párat csak felsorolásképpen említenék: plumeria (egy hawaii kertben obligát virág), az utazók pálmája (mivel a nagy levelein egy liternyi esővizet meg tud tartani, így a szomjúhozó madagaszkári utazó sem veszik szomjan), a jackfruit vagy jákafa (a világ legnagyobb termésével, amely közel egy méter hosszú és 40 kilogrammot is nyomhat), loulou (az egyetlen őshonos pálmafaj(ok), a kertben egy száz éves példánnyal, amely alig volt magasabb nálam), kolbászfa (termése kolbászra emlékeztet; én uborkafának is szoktam hívni, természetesen tévesen), karnaubapálma (a leveleit karnaubaviasz borítja a napsütés ellen védendő, amiből krémek és viaszok készülnek), makadámdió (errefelé szinte mindenféle élelmiszer kapható ezzel az ízesítéssel; amúgy nem olcsó, mert kb. 20 bar nyomás kell a dió feltöréséhez, viszont mindezt ugye úgy kell kivitelezni, hogy közvetlenül utána a bél ne törjön szét), kenyérgyümölcs (a termésnek megsütve kenyéríze van), gyertyadió-fa (a 'candlenut tree'-ből tükörfordítva: a diók olajtartalmából gyertyákat készítettek), és a a guajakfa vagy sokkal menőbb nevén nevezve az 'élet fája' (a latin nevéből: 'lignum vitae', mivel számos gyógyszer alapanyagaként szolgált).
Ha már arrafelé jártunk, akkor ellátogattunk a közelben levő központi fekvésű parkba, amely a karácsonyi témájú kiállításnak adott otthont decemberben. A fotón a Iolani rezidencia, amit pár hete a nagy sötétségben még nem tudtam megörökíteni.
Illetőleg az Aliʻiōlani Hale, ez mondjuk nem sokkal lett jobb kép, mint a múltkori. :)
És akkor már a Városházát is. Tudjátok, ez előtt volt a szőrtelen mellkasú Mikulás :)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése