Koko kráter

Ma reggel elmentünk túrázni egyet. Egészen pontosan a poszt címét adó kialudt vulkánt másztuk meg, aminek a csúcsán – ha minden igaz – anno egy erőd foglalt helyet. Ebből mára semmi nem maradt, csak egy sínpár, amin keresztül a muníciót csörlőzhették fel annak idején. A terep fokozatosan lesz egyre meredekebb: ami az elején sétagaloppnak tűnik, az utolsó métereken komoly megpróbáltatást jelent. Egyébként maga az út 1048 lépcsőfoknak használható talpfából áll, amiből az fenti 500 sokkal legalább ötször annyinak tűnik, mint az alsó 500 :)

Hajnali fél ötkör keltünk, hogy időben kiérjünk a hegyhez, hét órára már végeztünk is a mászással. Az sem egyszerűsítette a dolgomat, hogy előző este a szokásos óceánparti magyar parti volt (muhaha, elnézést érte), továbbá be akartam fejezni a munkámat (egyébiránt azért sem írtam az elmúlt napokban, mert eléggé el voltam havazva a munkámmal... majd pár posztban szeretnék arról is beszámolni, hogy egyáltalán mit csinálok itt) és így sörözgetés után hajnali egyig a mérési eredményeket próbáltam megfelelő módon interpretálni. Amúgy sem nagyon érdemes később menni, egyrészt mert reggel 8 után már olyan meleg van, ami nagyon megnehezíti a túrázást, másrészt pedig óriási forgalom alakul ki a hegyre vezető úton (úgy néz ki, ez egy össznépi sport: többen 2-3-szor is megteszik az utat). No de akkor lássuk a medvét, azaz a képeket:

Egy nem túl jó kép még napfelkelte előtt, a sötétben, háttérben a meghódítandó heggyel. Amúgy nem magas, mindössze 370 méter a legmagasabb pontján. Nem is nevezném hegynek, de mégis csak vulkán volt valamikor :)

Egy panoráma kb. félúton, a póznától kissé jobbra a távolban látszik homályosan a már többször megénekelt Diamond Head, mellette bújik el Honolulu belvárosa. Előre tekintve a kép alján pedig megcsillan a sínpár, amin keresztül lehet megközelíteni a csúcsot, szemben a Koko Head.

Ennél a pontnál (kb. az út kétharmada lehetett, de a legnehezebb része még hátravolt) megpihentem egy kicsit, hogy aztán újult erővel vessem bele magam a csúcshódításba. Látható, hogy a korai időpont ellenére (6 óra körül lehetett ekkor) már nem csak mi voltunk jelen ezzel a szándékkal :)

Közben esett is egy kicsit, de a felhő továbbment Honolulu belvárosának irányába. Előtérben egy lagúna látható, ahol gazdagék laknak. Ami töltés elválasztja az óceántól, azon halad az autópálya.

Kicsit rázúmólva látszanak az esőbe burkolózva Waikiki felhőkarcolói is.

Ez már a csúcson van, pár képet itt is kellett lőni. :)

Pár kép 2.

Pár kép 3. Ezen is kivehetők a távolban a toronyházak sziluettjei.

Keleti irányban a Napocska ragyog. A kép közepe felé a jobb oldali partszakaszon található Sandy Beach, közkedvelt szörfös hely, amelynél először merészkedtem be az óceánba ittlétem során.

 Északi irányba tekintve a sziget eddig nem látott oldala is megtekinthető.

Ez pedig a vulkán krátere. Közepén egy botanikus kert van, illetve Plumeriákat (vagy az előző posztban említett nevén Frangipáni) nevelgetnek.

Gazdagék lagúnája még egyszer lefotózva (azaz Hawaii Kai).

Kellett egy panorámafotó is a végén.

Meg persze egy, ahol én is látszódom. A pólón található víz nem (csak) az eső miatt van ott. Pár olvasóm kért egy napszemüveges fotót is, igazából nem jutott eszembe reggel fél hétkor feltenni. De majd pótlom :)

Még egy visszapillantás a csúcsra. A hozzánk legközelebb álló úriember is már legalább másodjára indult el meghódítani a csúcsot.

Illetve a reggel hetes csúcsforgalmat is megörökítettem.

Gondoltam, készítek egy, a legelső képhez hasonló beállítást, csak pár órával később.

Illetve itt egy rövidke videó is a hazaútról. Az elején bal oldalon van Diamond Head, a végén pedig feltűnik a belváros is. Érdemes megfigyelni a sárga iskolabuszt 0:22-nél :) Sajnos a minőség kimondottan borzalmasnak mondható, de sajnos butítanom kellett rajta, mert 100 MB a maximum feltölthető méret. Azért még elgondolkodom rajta, hátha élvezhető minőségben is fel tudnék tölteni egy videót ilyen hosszúságban.

Végére egy bónusz: egy átlagos reggeli errefelé. Virslicskék rántottával és rizzsel, ami sült tengeri moszatba van csomagolva. Utóbbinak nincs különösebben íze, viszont – mint minden tengeri herkentyűnek – jellegzetes halszaga van. Van egy továbbfejlesztett változat is, amikor ebbe a moszatos rizses tekercsbe csomagolják a rántott csirkét, egyfajta szendvicsként fogyasztva.