Óév utolsó óráiban

Végre hazaértem a munkából (a két hónapja leadott cikkünk bírálatára adott javításokkal és szakdolgozatok átolvasásával foglalkoztam), így itt ülhetek a gép előtt, posztot írva az elmúlt évről, amely rendkívül sok újdonsággal szolgált számunkra. (Kedves olvasóim többsége pedig remélhetőleg kevéssé zúgó fejjel ébredt arra, hogy idén is kissé tovább maradt ébren a kelleténél, és azt az utolsó korty pezsgőt igazán nem kellett volna már leerőltetni.) A helyiek mindenesetre már napok óta gyakorolnak mára: tegnap este is felébredtem párszor tűzijáték-rakéták dübörgésére, és néha már-már azt hittem, Pearl Harbor újfent nyílt csatamezővé változott.

Mindenesetre az alkalom mondhatni kifogástalan arra , hogy számot vessünk és összefoglaljuk az elmúlt 12 hónap eseményeit. A tavalyi újévet még Krétán – az Erasmus+ program jóvoltából – köszöntöttük, aztán januárban hivatalosan is megkaptam a doktori oklevelem, hogy nagy erőkkel vessem bele magam a posztdoktori állások felkutatásába. Ez az itteni a harmadik volt, amit megpályáztam és az első sikeres is egyben: március elején szögezték nekem először a kérdést, hogy június elején szeretnék-e itt kezdeni. Megérkezésemmel egy időben ugye a blog is megalakult, az azóta történtekről pedig igyekszem tájékoztatni az ide tévedő kedves olvasóimat. De az ezt megelőző pár hónap is már eléggé sűrűre sikeredett, egyrészt az ittlétre történő készülődés okán, másrészt pedig amiatt, hogy két héttel az elutazás előtti időpontra ugye még egy esküvőt is leszerveztünk (még 2014-ben, akkor még mit se tudtunk arról, mi lesz egy év múlva!).

Szóval a lényeg, hogy a blog él és virul, karácsonykor is volt posztözön (bár idő hiányában végül eggyel kevesebb poszt lett belőle a tervezettnél), és szerintem az év vége remek alkalom arra, hogy kissé összefoglaljuk, mi is történt az elmúlt majdnem 6³ (216) nap során. (A jelenlegivel együtt) 52 poszt jelent meg, amely mindenféle témában szolgálatott újdonsággal, volt itt minden, mint a búcsúban: első találkozás az óceánnal, esett szó arról, hogy kis hazánk valamiben mindig jobban teljesít, a kedves nej érkezéséről, páratlan kilátások a Koko kráterről, a Diamond Headről, és a Tantaluszról, Guillermoról, a laborról, ahol életem jelentős részét töltöm, vízesésekről, és még hosszasan sorolhatnám a témákat. Statisztika nélkül blogújév elképzelhetetlen, ezért bemásolok pár érdekes adatot: eddig 4417 alkalommal érezték elengedhetetlenül szükségesnek az oldalra kattintani, a legérdekesebb posztok pedig (a képzeletbeli dobogó legalacsonyabb fokáról indulva) a Bejelentkezés, a jubileumi 50. poszt Szenteste, és a kirándulás a Mānoa vízeséshez második része. A kattintások kétharmada Magyarországról érkezik, de az USA is erősen képviselteti magát (25,4%), érdekes módon dobogós még Oroszország (1,8%, lehet, hogy hekkerek :D), Németországot (1,6%) nem sokkal lehagyva. Legtöbben Chrome-ot használnak (41%), őt követi a Tűzróka (31%) és a Safari  asztali verzió (14%). Utóbbi nem meglepő módon az almás eszközök (mínusz iPhone) számával erősen korrelál (17%), de természetesen Windows alapú rendszert használnak legtöbben (44%), harmadik helyen az Android operációs rendszer (16%). (Tényleg ennyien nézitek ezt az oldalt mobilról?) Szívünknek oly kedves Linuxot és egyéb Unix rendszereket 14%-nyian használtak. Lélekben veletek vagyunk :)

Ami pedig az este további részét illeti: az elmúlt pár évben már nem voltunk nagy bulizósok: tavalyelőtt bátyámékkal társasjátékoztunk, tavaly pedig Krétán néztük, ahogy esik az eső (a téli hónapok arrafelé is igen csapadékosak). A nagy durrogtatást meg sose szerettem – milyen vegyész az ilyen? –, így nem tudjuk még, benézünk-e a belvárosba vagy kisétálunk-e a partra. Hol van ez attól, amikor egyetemistaként Kecskemét vagy Budapest utcáit róttam/róttuk várva a nagy percet, amelyet soraink közül már nem mindenki ért meg teljesen tiszta tudattal? :)

Végezetül, de nem utolsósorban: boldog és posztokban gazdag új évet kedves olvtársak!