Jubileum: 50. poszt! És pont Szenteste! Ez nem lehet véletlen!

Karácsonyi posztözönünk második részéhez érkeztünk. Az első, komolyabb hangvételűt követően immáron egy könnyedebb téma, amely egy az elmúlt két évben majdhogynem tradícióvá nemesült  (már ha két alkalmat követően lehet egyáltalán erről beszélni) szokásról tartandó beszámoló lenne. Ez pedig nem más, mint a Szentestét megelőző fürdőzés, amelyet tavaly a kedves nej krétai erasmusos tanulmányútja során ejtettünk meg, idén pedig itt, Oahun. Kattintás után olvasható a poszt érdemi része:

Az időjárás nagyon kegyes volt hozzánk, tulajdonképpen kifogástalannak mondható, kis túlzással melegünk volt, ahogy mentünk a part felé. Ez hasonlított a tavalyi élményhez, azonban Rethymnoban   a víz meglehetősen hűvös volt, pár percnél többet nem bírtam ki benne. Hasonló szögből már készült egy fénykép megérkezésemet követően, itt lehet ezzel összehasonlítani.

Kissé ferde kép a partszakaszról, amely elsősorban a helyiek által látogatott. Előtérben a Magic Island félsziget, ahonnan a péntek esti tűzijátékról készült egy beszámolóm, illetve a tantaluszi túra során is említést tettem róla.

Félve merészkedtem be az óceánba, hogy annak hőmérsékletét előzetesen lecsekkoljam, de ez a félelem ezúttal – a tavalyival ellentétben – alaptalan volt. Gyorsan meg lehetett szokni a vizet, aztán alig akartam kijönni belőle. :)

Aztán közeledett egy kis esőcske is, az elengedhetetlen szivárvánnyal.

Itt már vígan lubickolás közben. Bár nem úgy tűnik, de nem én voltam az egyedüli. A tavalyi mediterrán karácsony során sokkal nagyobb bátorságot igényelt az úszás, nem is volt rajtam kívül más vakmerő (értsd: tökkelütött) jelentkező. 

Még egy kis úszkálás.

Közben a szivárványnak lett egy kistestvére is: egy sokkal halványabb, külső gyűrű képében. Az bennem egészen pár héttel ezelőttig nem realizálódott, hogy ez utóbbinál a színek sorrendje fordított.

Még egy kép a szállodasorról, háttérben a Diamond Head.

Egy fotó az asszonypajtás ünnepi öltözékéről is.

És akkor jöhet a giccsparádé: ha ilyet levelezőlapon látok, egészen biztosan elfogna a hányinger, élőben viszont kifejezetten ámulatba ejtően szép tud lenni. Figyelem, ezek szigorúan fotosoppmentes képek!

Luxushajó a lenyugvó Nap előterében, képeslapra vele!

Ennek a fényképnek az elkészítésekor az tetszett igazán, ahogy a kép bal szélénél előrébb levő magányos felhő árnyékot vet a mögötte levő levegőrétegre. Sajnos mire exponáltam, ez a hatás már sokkal gyengébb volt, így nem is nagyon látszik. Nehéz az egyszeri fotós élete :)

Nohát ez nagyon tetszik: a horizont mögül kibukkan a távolban levő felhők teteje. Olyan, mintha úszó jéghegyek lennének, vagy még jobb hasonlattal élve: ahogy a habgombócok úsznak madártej tetején.  De szerettem a madártejet gyerekkoromban! Vagy 15 éve biztosan nem ettem :)

Egy utolsó kép arról, hogy milyen az optimális találkozása egy repülőnek egy hajóval. Sokkal rosszabb lenne, ha szintben lennének, nemde? :)

Itt még csak most van Szenteste, szóval megyek, és eszünk egy kis ünnepi paprikáskrumplit. Nem egy töltöttkáposzta, de legalább hazai ízek. :)

Áldott, békés karácsonyi ünnepeket ezúton is minden kedves olvasómnak!