Közlekedés II.

Hol is hagytam abba a múlt héten? Ja igen, a helyi közelekedésről húztam le a vizes lepedőt. Így folytatnám is eme témával, ami mindenkiből garantáltan kihozza legkritikusabb énjét. :)

Közlekedés I.

Ha már úgyis nemrégiben meséltem az egynapos autós kirándulásunkról – az elmúlt szombaton pedig végre egy bálnaleséssel egybekötött szigetkörüli autókázásra is futotta (erről majd egy későbbi posztban) – akkor kissé kitérnék az itteni közlekedési helyzetre is. Amúgy is módomban állt az elmúlt tíz hónap során mindenféle közlekedési módot kipróbálni: a leggyakrabban használt lábbusz mellett az igazit is, volt egy párhónapos kerékpáros időszakunk is a már említett autózás mellett (más pedig nincs), így talán megfelelően széles a rálátásom a témára. (Bár tervezik egy HÉV-jellegű vasútvonal létesítését Pearl City és a belváros között – itt a linkje –, de azon sajnos csak pár év múlva lenne lehetőségem utazni, szóval gyanús, hogy lemaradok róla :( ).

Ház/cicaszitterkedés az északi parton II.: átkelés a hegyek között

Előző posztomban megemlítettem, hogy macskavigyázás közben sem maradt el a munkába járás, így alkalmam nyílt egy hétig megtapasztalni az autóval ingázás előnyeit és hátrányait egyaránt. Nagy szerencsém volt a gépjárművel, hiszen nem egy errefelé szokásos batárt* hagyott ránk házigazdánk, hanem egy kis sportos Saabot, manuális váltóval – azért a kilométeres dugókban ülve párszor realizálódott bennem, hogy az automata váltónak is van néha egy kis létjogosultsága. :) Mindenesetre az alábbi két nem is olyan rövidke videó mutatja be, hogy milyen is errefelé autózni a városon kívül ha dugó van, illetve ha nincs nagy forgalom. Röviden: előbbi esetben sz@r, utóbbi esetben pedig megfizethetetlen élmény! :)

Tűzijáték, 43. emeleti panoráma és Über

Már pár poszt erejéig beszámoltam arról, milyen érdekességekkel futhat itt össze az ember, és ezt a remek sorozatot mindenképpen szándékomban is áll folytatni. Bár az itteni élelmiszerekről az ember elsőként a trópusi gyümölcsökre asszociál (már volt szerencsém párhoz, egyszer mesélek róluk is), de például ennyi tökfélével sem találkoztam még eddig. Ma például spagettitököt (esetleg másnéven laskatököt) ettünk, ami a nevét arról kapta, hogy húsa a sütésekor spagettiszerű szálakra esik szét, így már szinte tálalni is lehet – innen a régies neve is, azaz istengyalulta tök.

Vegyesfelvágott: pár dolog, amire a hónapok alatt rácsodálkoztam I.

Már egy ideje érlelődött bennem egy poszt megírása, amelyben pár olyan érdekességet gyűjtenék össze, amelyek európai szemmel furának hatnak. Jónéhányról már korábban szót ejtettem, de most itt az ideje, hogy megosszam veletek azokat is, amelyek eddig említetlenül maradtak.

Kisszínes: utcanevek

Jártamban-keltemben jónéhány fura dologba ütköztem az elmúlt immáron két hónap során, ezekről igyekeztem is beszámolni. A sok közül az egyik ilyen vicces dolog az utcák elnevezése. Ugye eredetileg itt polinéz őslakosság élt (illetve él most is, de számuk mostanára már elenyésző), akiknek van egy saját nyelvük is, egy szót biztosan mindenki ismer belőle: az Alohát. A másik ilyen, amit mindenki tud, a Mahalo (köszönöm). Ezen felül azonban nem nagyon találkozni a nyelv megnyilvánulásával, kivételt ezalól a földrajzi nevek jelentenek: a sziget főbb helyei, a városrészek és számos utcanév is ezen polinéz nyelven olvasható. A mostani kis rövid poszt a legutóbbiak közül található, érdekesként/viccesként hangzó példákat kívánja kiemelni:

Képek: oskolába menet és hazafelé

A héten már mindenképpen szerettem volna bemutatni, milyen is egy átlagos utam az oskolába, ahol dolgozom. Eddig megakadályozott az, hogy mindig valami papírmunkát (igen, még mindig, de talán lassan a végére érek :D) kellett intéznem reggel munka előtt vagy míting volt, amiről nem illett volna késnem.