Nándi első túrája

Az előző előtti hétvégén úgy gondoltuk, itt az ideje, hogy elvigyük a gyermeket élete első túrájára. Választásunk a Mānoa vízesésre esett, mivel ez könnyen megközelíthető otthonunktól, és a túraútvonal sem annyira megerőltető – legalábbis a vízesés közvetlen környezetét leszámítva, ahol már eléggé nedves és csúszós a talaj. Az első idevezető túránktól eltérően most a tömegközlekedést választottuk az odagyaloglás helyett, mivel a busz gyakorlatilag az erdő és a város találkozásánál tesz le minket, amivel nagyjából egy órát spóroltunk irányonként.

Hazafelé tartva

Nem hiszitek el, kedves olvasóim, mibe botlottam, amikor pénteken este munka után hazafelé tartva éppen leköszönő elnökünk középiskolája előtt sétáltam el. Én sem, ezért is készítettünk pár fényképet a kedves nejjel – aki elém jött Nándival – az egyik szülő autójáról, amivel ezek szerint gyermekéért megy a magániskolába. Sajnos nem viszem magammal a fotóapparátot minden egyes munkábamenés alkalmával, így mobilos képek következnek, de azért nem annyira sikerültek rosszul. Már csak a téma miatt sem. :)

2016 utolsó óráiban

Újabb év telt el immáron, most már Nándival várjuk az új esztendő eljövetelét. Itt már napok óta durrogtatnak és még mindig van öt és fél óránk kiélvezni 2016 minden percét, kezdve a Brexittől egészen Trump megválasztásáig (hogy a többi eseményt már ne is említsem). Kívánok minden olvasómnak ennél kevésbé izgalmakkal és meglepetésekkel teli 2017-es évet, BÚÉK!

(Forrás)

Karácsonyi fények a városban II.

Idei karácsonyi posztözönünk következő darabjában egy tegnap esti rövid kiruccanásunkról számolnék be.

Mint minden évben, idén is megrendezésre került a karácsonyi installáció a városházánál. Tavaly már meglátogattuk a helyszínt – amelyről be is számoltam akkor –, de úgy gondoltuk, hogy Nándinak biztosan nagyon tetszenének a fények (leglábbis az itthoni karácsonyfa iránt mutatott érdeklődéséből extrapolálva), így idén is kilátogattunk.  Igazából tökéletesen ugyanúgy nézett ki a helyszín, mint tavaly, ezért kizárólag a gyermek miatt mentünk oda, aki természetesen végigaludta az egész utat. De sebaj, ha már ott voltunk, kihasználtam az állvány meglétét és készítettem pár snittet.

Szenteste

Áldott, békés karácsonyi ünnepeket minden kedves olvasómnak! Ajándék gyanánt pár képpel kedveskednék, amelyeket a mai nap során készítettünk.

Karácsonyi fények a városban I.

Az elmúlt három (és legfőképpen az utolsó egy) hét elég mozgalmasra sikerült. No de a lényeg, hogy ma leadtam a legújabb, nukleobázisos cikket: kissé hosszabb ideig írtam, mint terveztem (másfél hónapig a négy hét helyett), de hát ez van, ha közben rám testálják három különböző méréssorozat elvégzését az előzetesen megbeszélt egy helyett. 

Rövidnek indult: képek a kiállításról, újabb naplemente, panoráma

Rendben, ez egy kissé becsapós cím, hiszen nem magáról a kiállításról osztanék meg fotókat – azokról úgyis van fent pár az arcoskönyvön. Hanem a kampuszt körülölelő hegyekről, amelyeket még a megnyitó előtt pár héttel készítettem, amikor elvittük a kihelyezni a festményeket. Sajnos fotóapparátot nem vittem magammal, de azért ezek a mobilos képek is láttatnak talán valamit – a valóságot meg amúgy nem közelíti meg egyetlen két dimenziós lenyomata sem, ugyebár.