A lenti szösszenetet még április 14-én írtam, hazafelé menet. Olvassátok szeretettel.

Éppen hazafelé tartunk a repülővel – valahol Grönland felett járhatunk éppen, és az utazóközönség is kezd elcsendesedni, ami kiváló alkalmat ad arra, hogy megírjam az elmúlt egy hónap történéseit. Nem is tudom, hirtelenjében, hol kezdjem… a legegyszerűbb talán ha elkezdem valahol, aztán majd sorra eszembe jutnak a többi történések is.

Hazafelé tartva

Nem hiszitek el, kedves olvasóim, mibe botlottam, amikor pénteken este munka után hazafelé tartva éppen leköszönő elnökünk középiskolája előtt sétáltam el. Én sem, ezért is készítettünk pár fényképet a kedves nejjel – aki elém jött Nándival – az egyik szülő autójáról, amivel ezek szerint gyermekéért megy a magániskolába. Sajnos nem viszem magammal a fotóapparátot minden egyes munkábamenés alkalmával, így mobilos képek következnek, de azért nem annyira sikerültek rosszul. Már csak a téma miatt sem. :)

Közlekedés II.

Hol is hagytam abba a múlt héten? Ja igen, a helyi közelekedésről húztam le a vizes lepedőt. Így folytatnám is eme témával, ami mindenkiből garantáltan kihozza legkritikusabb énjét. :)

Közlekedés I.

Ha már úgyis nemrégiben meséltem az egynapos autós kirándulásunkról – az elmúlt szombaton pedig végre egy bálnaleséssel egybekötött szigetkörüli autókázásra is futotta (erről majd egy későbbi posztban) – akkor kissé kitérnék az itteni közlekedési helyzetre is. Amúgy is módomban állt az elmúlt tíz hónap során mindenféle közlekedési módot kipróbálni: a leggyakrabban használt lábbusz mellett az igazit is, volt egy párhónapos kerékpáros időszakunk is a már említett autózás mellett (más pedig nincs), így talán megfelelően széles a rálátásom a témára. (Bár tervezik egy HÉV-jellegű vasútvonal létesítését Pearl City és a belváros között – itt a linkje –, de azon sajnos csak pár év múlva lenne lehetőségem utazni, szóval gyanús, hogy lemaradok róla :( ).