Karácsonyi fények a városban I.

Az elmúlt három (és legfőképpen az utolsó egy) hét elég mozgalmasra sikerült. No de a lényeg, hogy ma leadtam a legújabb, nukleobázisos cikket: kissé hosszabb ideig írtam, mint terveztem (másfél hónapig a négy hét helyett), de hát ez van, ha közben rám testálják három különböző méréssorozat elvégzését az előzetesen megbeszélt egy helyett. 

Mindenesetre ezekből úgy néz ki, hogy az egyik működött (az, amit eredetileg is elvégeztünk volna), szóval abból majd jövő év elején valamilyen publikációt összehozok. A másik kettőből az egyik egy régi cikk megismétlése volt az új berendezésen, ami sajnos nem szolgált újdonsággal, de legalább annyi kiderült, hogy azok a régi eredmények reprodukálhatók :) Egyébként ennél egy szerfelett érdekes anyagot vizsgáltunk, a kapton nevű polimert, amit űrhajózásban használnak, lévén rendkívül ellenálló és szigetelő anyag. És valóban az: a besugárzása során nagyjából 2-3-szoros dózist használtam, mint az elmúlt kísérletben, és szinte semmi változást nem észleltünk az anyagnál – ellentétben az adeninnel, aminek a 99%-a elbomlott a kísérlet során. Szóval ezért burkolnak be mindent kaptonnal az űrhajókon... 

A harmadik kísérlet során sajnos egy elég komoly hibát vétettem, így azt a kísérletet le kellett fújni és egy jövőbeni időpontban meg kell ismételnünk. Pedig ez egy érdekes téma: egy olyan kisbolygón is találtak szilárd ammóniát (tulajdonképpen jégnek is mondhatnánk), amelynek a felszíni hőmérséklete ehhez elvileg túl magas. Hogyan lehet ezt a látszólagos ellentmondást feloldani? A válasz az, hogy ha a felszínét alkotó kőzet pórusaiban valahogy meg tud erősen "kapaszkodni", akkor lehetséges, hogy a magasabb hőmérséklet ellenére ott tudna maradni. Hát, ezt majd pár hónapon belül meglátjuk, tényleg így van-e. 

Az említett hiba miatt pedig a múlt héten vajmi keveset aludtam, mert nem tudtam, mekkora kárt okozott az érzékeny műszerekben. Tulajdonképpen annyi történt, hogy egy kis levegőt sikeresen beengedtem mérés közben a berendezés belsejébe (a pontos mikéntje elég hosszadalmas és nem annyira izgalmas), amikor ott éppen a légköri nyomás pármilliárdod része volt. Ezt pedig általában a szivattyúk nem annyira díjazzák... Szerencsére most hétfőn kiderült, hogy a legnagyobb problémát egy, a beáramló légáramlat által a csatlakozójáról gyakorlatilag lefújt vezeték okozta – ami által nem kapott áramot az egyik mérőműszer és hibát jelzett. Én meg egy hétig rágtam a körmöm, hogy vajon mekkora a baj, mert addig nem lehetett a berendezést kinyitni. Szóval izgalmas egy élet ez – pláne, ha milliós (dollárban) műszerekkel dolgozol. Azért én még mindig a nyugalmat preferálom, így remélem az elkövetkező hónapok nem szolgálnak újabb izgalmakkal. :)

Ezen felül december elején végre megjelent nyomtatásban az öt különbözö folyóirathoz beadott és végül az utolsónál el is fogadott cikkem. Továbbá pedig végre hírt kaptam arról a cikkről is pár napja, amiről már azt hittem, megfeledkeztek: elfogadták, és jövő év elején az is megjelenik nyomtatásban!*   Ez azt is jelenti, hogy mindhárom (az első megjelenéséről itt számolok be), a glicinmolekulával foglalkozó cikkem elérhető lesz, és ezt a témát ezennel lezártnak is tekinthetjük. Háromszoros hurrá!   

Ami az itteni munkámmal nem kapcsolatos, viszont jelen blog szempontjából rendkívüli jelentőséggel bíró hír, hogy végre kaptam egy állványt karácsonyra (természetesen futár hozta!), amit mindenképpen ki is kellett próbálnom mihamarabb. Az első képsorozatot nagyjából egy hete készítettem, fogadjátok szeretettel!

Első kép az albérletünknek helyet adó épület parkolójában készült. Látható, hogy teljes a karácsonyi hangulat.

Még a postaládák is ünnepi díszbe öltöztek. Még teljesebb a karácsonyi hangulat, ha egy futárszolgálat által hozott ajándék is található a postaládánkban.

Itt még a bot alakú nyalókára hajazó fénydísz is van. A füzérsorral feldíszített pálmafa pedig igazán megadja az alaphangulatot. :)

Nicsak, hát itt egy régi ismerős!

Ugyanaz a kompozíció, mint tavaly.

Kaptok róla videót is.

A képen nem látszik, de a háttérben az emeleti ajtóban egy (ál)hóember leskelődött. Az ott lakó tulaj pedig – nem füllentek – tényleg úgy néz ki, mint a Mikulás. Elég gyanús, hogy az autó is az övé.

Videó II.

A kompozíció közelebbről. Bár egyébként is, de ennek a fényképnek az elkészítésénél különösen nagy hasznát vettem az állványnak.

Videó III.

 Ez a fotó viszont már ma este készült, pár perccel napnyugta után. Mert azt természetesen szokás szerint éppenhogy lekéstük. Ezt a beállítást már elég sokszor láthattátok a blogon, de valahogy megunhatatlan számomra.

Pár perccel később. Közben az óceánt próbáltam megörökíteni, de – állvány ide vagy oda – vajmi kevés sikerrel. Azért egy videót készítettem az naplementekor kifutó kirándulóhajóról:

Kirándulóhajó I.

 A város nagyjából minden sarkán látni valami karácsonyi témájú díszítést. A legtöbbje egy kaptafára készül, így nem annyira izgalmasak. Továbbá nem akarok minden második háznál megállni, hogy fotózgassak, így tényleg csak az unikális dolgokat örökítem meg. Ezt például a távolból egy karácsonyfának hittem, aztán közelebb érve realizáltam, hogy... 

...ez nem más, mint egy kivilágított hajó! Köszönöm szépen, ezért már érdemes volt felkelnem!

Egy videót is készítettem róla, nem túlzottan használható, de valamire biztosan jó lesz. :)

* Mint az kiderült, a szerkesztő családi okok miatt nem tudott igazán a munkájával foglalkozni. Persze ezt én teljesen megértem, csak azt nem tudom, hogy akkor miért nem lehetett átpasszolni a hozzá tartozó cikkeket egy kollégájának? Persze ez így utólag már teljesen mindegy.