Közlekedés I.

Ha már úgyis nemrégiben meséltem az egynapos autós kirándulásunkról – az elmúlt szombaton pedig végre egy bálnaleséssel egybekötött szigetkörüli autókázásra is futotta (erről majd egy későbbi posztban) – akkor kissé kitérnék az itteni közlekedési helyzetre is. Amúgy is módomban állt az elmúlt tíz hónap során mindenféle közlekedési módot kipróbálni: a leggyakrabban használt lábbusz mellett az igazit is, volt egy párhónapos kerékpáros időszakunk is a már említett autózás mellett (más pedig nincs), így talán megfelelően széles a rálátásom a témára. (Bár tervezik egy HÉV-jellegű vasútvonal létesítését Pearl City és a belváros között – itt a linkje –, de azon sajnos csak pár év múlva lenne lehetőségem utazni, szóval gyanús, hogy lemaradok róla :( ).

Kezdjük az errefelé legáltalánosabb és leginkább kézenfekvő megoldással, az autóval. Bár már többször is hangot adtam a benzin borzasztóan olcsó mivoltán való fennakadásomnak, ezen még mindig nem tudom túltenni magam :) Gépjárművet is lehet venni nem túl drágán (már egy helyi fizetéshez képest), ezért nem is csoda, hogy egy családi ház előtt általában 2-3 autó is szokott állni, még a lepukkantabb környékeken is. Ehhez tartozik, hogy – dacára annak, hogy kis túlzással több autó van a szigeten, mint ember – nem kell fizetni a parkolásért úgy általában. Egy ellenpélda erre az egyetemi kampusz, ahol még az ott dolgozóknak is ki kell váltani valami éves bérletet, egyébként egy egyszeri behajtás díja bizonyos időszakokban 6 dollár körül van. Ennek megfelelően a parkolási helyzet budapesti szintű: az utcákon hegyekben állnak az autók, és ha mondjuk vendégségbe mész és a társasház nem rendelkezik a látogatók számára kijelölt parkolóhellyel (mint a miénk) akkor aztán percekig lehet vadászni a vakanciákat a környéken. Az autózás annyira a mindennapi élet szerves része, hogy nem csak a gyorséttermeknél van drive-thru, hanem például már láttam gyógyszertárnál is (de azért nem túl gyakran láttam ilyet, szóval szerintem ez elég extrém eset volt): odaállsz a kocsiddal egy kis ablak elé, leadod a rendelést, és már viheted is a gyógyszert haza. Mindehhez ki sem kell szállnod. Mi lehet ennél kényelmesebb? :)

No, hát salami ilyesmire gondoltam. A kép pusztán illusztráció.

Az autós közlekedési morálról leginkább annak kettősségét tudnám kiemelni. Egyfelől van pár dolog, amiben már-már zavaróan előzékenyek az autósok: például ha gyalogosként nekem van zöldem, és ő rákanyarodna a zebrára, még akkor sem halad át rajta, ha én a négysávos út túloldalán lépkedek még.  Viszont amint elhaladtam, tíz centivel mögöttem üveghangon elhúzat. Biztos ezt verik beléjük, hogy ne menjenek át a gyalogos előtt, mert akkor jön a bünti. Csakhogy engem ez a módi rendkívül idegesít: egyfelől felőlem nyugodtan elmehetne előttem is, ha még a menetirány szerinti túloldalon haladok – így csak frusztrál, hogy ott állnak... rám ugyan ne várjon senki ha nem kérem :) . Illetve őszintén szólva sokkalta jobban szeretem, ha az autós előttem megy át, mert akkor látom, hogy mit csinál, ha két centivel mögöttem van, akkor meg nyilvánvaló okoból kifolyólag nem.

Továbbá általánosságban elmondható, hogy a biciklisekhez nincsenek annyira hozzászokva, nem tudják, hogy kell azok közelében viselkedni. Például azt sem, hogy sokat segít a biztonságérzeteden, ha nem két centivel melletted repesztenek el – hogy aztán két méterrel előtted satufékezve kanyarodjanak be jobbra a mellékutcába (hát jó, ebben most volt egy kis költői túlzás és amúgy is ilyen csak egyszer esett meg velem :D). Mindenesetre nem éreztem magam különösebben jól a nyeregben, így visszaváltottam a szárazföldi patkánylétre. :) A lényeg, hogy relatíve kevesen bringáznak, és ők is leginkább a járdán. Ez utóbbi egyébként megengedett, kivéve az üzleti negyedben és Waikikin – de utóbbin egyébként sem tudnál a milliónyi turistától. Kerékpársávból is csak néhány van mutatóba az egyetem környékén (ahol azért nyilván nagyobb szükség is van rá), illetve egy kiépített és elválasztott út megy keresztül a városon, de abból nem ágazik ki semmilyen alsóbbrendű vonal. Szóval olyan (illetve az elmúlt évek otthoni javuló tendenciáját figyelembe véve rosszabb) a helyzet, mint otthon: van valamiféle hálózat, de nincs kiépülve, az utak általában a semmiből vezetnek a semmibe, sokszor inkább városnéző túrákra tervezték azokat mintsem mindennapi helyváltoztatásra.

Ez itten egy 3 lábat (90 centit) mond, 
de lehet az ennél több is egészen nyugodtan. :)

Ezeken kívül említettem már a piros lámpánál történő jobbrakanyarodás lehetőségét is: ugye itt az igazából egy STOP táblaként funkcionál. Azaz megállás után – és ha senki nem jön a másik irányból – akkor mehetsz is Isten hírével. Ez ugye igazán remekül hangzik, az ördög azonban ugye mindig a részletekben lakozik, és én emiatt is utálom az egész rendszert. Ugyanis vezetőként ilyen esetekben sokkal jobban résen kell lenned: 1. általában  balra kell nézned, ahonnan a keresztirányú forgalom jöhet (akiknek zöldjük van) 2. plusz a gyalogosokra, akik keresztben át kívánnak menni a zebrán, szóval jöhetnek balról és jobbról is. És csak akkor mehetsz elvileg, ha egyiken sincs senki. Nos ez a gyakorlatban álalában úgy néz ki, hogy a sofőr az autósokat figyelve balra néz, de mivel nem látja be jól a keresztutcát, ezért előremegy egy kicsit és ráparkol a zebrára. Ha balról jössz gyalogosként, akkor esetleg észrevesz. Viszont ha jobbról, akkor esélytelen. Hiába van zölded, ha tudomást sem vesznek rólad a kocsiban ülve és csak azt nézik, mikor vehetnének állórajtot. Egyébként pedig autósként valószínűleg éppen akkorra tudsz rákanyarodni az útra, amikorra már amúgy is zöld jelzést kapsz a veled párhuzamosan induló gyalogosokkal egyetemben, de te még mindig balra nézelődsz. Ezekből már láttam is pár balesetveszélyes szituációt, így okulva belőlük addig nem lépek le a zebráról, amíg nem volt szemkontaktus a vezetővel. Egy másik probléma, hogy ez csak egy általános szabály: nagyjából minden huszadik kereszteződésnél kint van egy tábla veled szemben rajta a felirattal, hogy itt TILOS jobbrakanyarodni piros jelzésnél. Viszont ezt nem mindenki veszi figyelembe: a figyelmeztető szöveg általában messze van tőled, így nem is látod, és legfőképpen nem is számítasz rá, ezért vígan sérted a szabályokat. Őszintén szólva nem lenne egyszerűbb kitenni egy pótlámpát, amelyik szabályozza, hogy mikor kanyarodhatsz és mikor nem, mint otthon (mert kis hazánk ebben is jobban teljesít)? 

 Ilyen szokott kitéve lenni a kereszteződés túlfelén, 

maximálva esélyeid a szövegben foglaltak figyelmen kívül hagyására :)

A másik izgalmas dolog a kettős záróvonal kérdése: őszintén szólva nem tudom, hogy át lehet-e lépni vagy sem, mert az itteniek úgy csinálnak, mintha ott se lenne. Gyanítom egyébként, hogy nem szabad :) Hasonló érdekesség, hogy – számomra legalábbis igencsak úgy tűnik – a vezetés oktatásánál a világítás esti használatának igencsak áldásos voltát nem hangsúlyozzák eléggé, továbbá a kormány kezelésének technikáját sem magyarázzák túlzottan. Előbbit azért mondom, mert még soha a büdös életben nem láttam ennyi kivilágítatlan autót sötétedés után, mint ebben a városban. Szinte kamikazepilótákként osonnak az éj leple alatt, hogy aztán az utolsó pillanatban észrevehesd őket, amint éppen lecsapni készülnek. (Esetleg tudnám nekik ajánlani, hogy takarják le autójukat valamilyen fekete lepellel is, hogy még kevésbé legyenek észrevehetőek, mert így néha megcsillan rajtuk a utca lámpáinak fénye. :D) Utóbbira pedig olyan cifra megoldásokat láttam, hogy visszaidézni se tudom őket: de az biztos, hogy a 10 óra 10 perces 9 óra 15 perces szabályt a legritkább esetekben alkalmazzák.

Hm, lehet kicsit túl kritikus volt a hangvételem ma. Azért nem ennyire vészes a helyzet, a hazainál például egészen biztosan jobb a közlekedési morál. :) Jövő héten folyt. köv.