A lenti szösszenetet még április 14-én írtam, hazafelé menet. Olvassátok szeretettel.

Éppen hazafelé tartunk a repülővel – valahol Grönland felett járhatunk éppen, és az utazóközönség is kezd elcsendesedni, ami kiváló alkalmat ad arra, hogy megírjam az elmúlt egy hónap történéseit. Nem is tudom, hirtelenjében, hol kezdjem… a legegyszerűbb talán ha elkezdem valahol, aztán majd sorra eszembe jutnak a többi történések is.

Egy nap alatt Oahu körül II.

Hihetetlen, hogy már megint eltelt majd' két hét és nem írtam. Ez a gyereknevelés ha lehet, még jobban felgyorsítja a napok múlását – pedig amióta itt vagyok, így is túl gyorsan telnek.*

Amúgy nem túl sok leírnivaló történt az elmúlt két hétben – már a kórházi tapasztalatainkon kívül, de az egy külön posztért kívánkozik. Végre szabadságon voltam (két hetet kaptam), ami már igencsak kijárt nekem – lévén az előzőt még Krétán töltöttük másfél éve (tavaly januárban). Az eltelt idő alatt leginkább Nándi körül forgott a világ: volt pár vizsgálata, amelyek végeztével örömmel konstatáltuk, hogy nem csak mi érezzük úgy, hogy imád enni – az első pár napban szinte alig csökkent a testsúlya, kéthetesen pedig immáron majd' fél kilót hízott. Egyébként a bioritmusát az apjától örökölte, mert imád éjszakázni: ha rajta múlik, akkor negyed kettő körül ébred és reggel hatig fent is van. Ezt az elmúlt napokban próbáltuk tompítani azzal, hogy megpróbáljuk nappal ébren tartani valahogy, és akkor nyugodtabb éjszakák elé nézhetünk. (Mondjuk engem ez egyébként nem zavarna annyira, csak ugyebár ez a fránya munka nem engedi meg, hogy a természetes belső órám szerint éljek, a kutyafáját. :) ) 

Egy nap alatt Oahu körül I.

Sajnálatos módon eléggé elrohant az idő mellettem. Mire észbe kaptam, már csak azt látom, hogy immáron két hete nem jelentkeztem új poszttal. Ezen sürgősen változtatni kell, így fogadjátok szeretettel az április elején megejtett egész napos autós kirándulásunk első részét – ezúton is köszönjük a lehetőséget és a fuvart sofőrünknek! Egyfajta kompenzálásnak pedig felfoghatjátok a szebbnél-szebb tájakat, amelyeket a következőkben mutatok be.

Ház/cicaszitterkedés az északi parton III.: hétvégi autós kirándulás

A sorozat első részében elmeséltem, hogyan is jutottunk eme nagyszerű lehetőséghez, a másodiknál pedig egy kis ízelítőt adtam az autózás élményéből (legalábbis annak jobbik oldaláról, a dugóban állásról készült felvételeket jótékonyan nem osztottam meg veletek :D). A sorozat záró epizódjában a házvigyázást megkoronázó, egész napos autós kirándulásunkat osztanám meg a nagyérdeművel. Ezt a kirándulást ötösben tettük meg volt doktori témavezetőmmel és családjával, aki öt – remélhetőleg felejthetetlen – hónapot töltött itt ugyanabban a laborban dolgozva, ahol én is vagyok. Igazából ezt az egészet csak azért említem meg, mert így elmesélhetem azt a szerintem szerfelett érdekes történetet, miszerint egymástól teljesen függetlenül kerültünk ugyanide, Magyarországtól több, mint tízezer kilométeres távolságba. Illetve, mondjuk úgy, hogy amikor szerencsét próbáltam ennél az ösztöndíjnál, akkor még nem tudtam erről. Pályázáskor szokás kérni ajánlóleveleket, nyilván tőle (is) kértem, és csak akkor derült ki, hogy közel fél évig együtt fogunk dolgozni – persze még nem tudhattam, hogy felvesznek-e végül. Szóval ebből is látszik, hogy kicsi a (tudományos) világ, itt mindenki ismer mindenkit, ha olyan szakterületen dolgozol :)

Ház/cicaszitterkedés az északi parton II.: átkelés a hegyek között

Előző posztomban megemlítettem, hogy macskavigyázás közben sem maradt el a munkába járás, így alkalmam nyílt egy hétig megtapasztalni az autóval ingázás előnyeit és hátrányait egyaránt. Nagy szerencsém volt a gépjárművel, hiszen nem egy errefelé szokásos batárt* hagyott ránk házigazdánk, hanem egy kis sportos Saabot, manuális váltóval – azért a kilométeres dugókban ülve párszor realizálódott bennem, hogy az automata váltónak is van néha egy kis létjogosultsága. :) Mindenesetre az alábbi két nem is olyan rövidke videó mutatja be, hogy milyen is errefelé autózni a városon kívül ha dugó van, illetve ha nincs nagy forgalom. Röviden: előbbi esetben sz@r, utóbbi esetben pedig megfizethetetlen élmény! :)