Kisszínes: a biztonság mindenek felett(?)

Úgy vélem már említést tettem arról, hogy miután röviddel megérkeztemet követően ügyfele lettem az itteni bankomnak, nem volt éppen zökkenőmentes a bankkártyám kipostázása. De hogy röviden összefoglaljam: annyi történt, hogy a valóban rendkívül kedves – ámde annál inkompetensebbnek bizonyuló – ügyintéző valamit elszúrt a rendszerben (amit azelőtt nemrég frissítettek, mint azt megtudtam a másfél órás bankszámlanyitási szeánsz során). Így a két hetes várakozási időből majdnem másfél hónap lett.

Kisszínes: szolgáltatások, futárszolgálatok és egyéb benyomások

Amerika a végtelen lehetőségek hazája... no és a fogyasztók kegyének elnyerésében is élen jár, amit az elmúlt immáron közel négy hónap során már igencsak sokszor megtapasztalhattam. Rengeteg a szolgáltató, nagy a verseny, és mindenki igyekszik maga mellé állítani a vásárlókat, akik pénztárca-vastagsága (vásárlóereje) az egyik legnagyobb a világon (még itt is, pedig azért ez a sziget eléggé kiesik, lévén 6000 kilométerre van a méjnlendtől, azaz az ország kontinentális részétől). Ez azzal jár, hogy az itt élők életét rengeteg kényelmi extra könnyíti meg az új javak megvásárlása során. Mai posztunkban – szigorúan szöveges módon – ennek pár aspektusát világítanám meg többek között, de nem kizárólag erre szorítkozva. Úgy gondoltam, hogy ma egy – legalábbis tárgyát tekintve – kevésbé kötött poszttal kedveskednék (amihez úgy ültem hozzá, hogy majd menet közben valahogy alakul) úgyhogy vigyázat, csapongó gondolatok következnek! :)

Kisszínes: utcanevek

Jártamban-keltemben jónéhány fura dologba ütköztem az elmúlt immáron két hónap során, ezekről igyekeztem is beszámolni. A sok közül az egyik ilyen vicces dolog az utcák elnevezése. Ugye eredetileg itt polinéz őslakosság élt (illetve él most is, de számuk mostanára már elenyésző), akiknek van egy saját nyelvük is, egy szót biztosan mindenki ismer belőle: az Alohát. A másik ilyen, amit mindenki tud, a Mahalo (köszönöm). Ezen felül azonban nem nagyon találkozni a nyelv megnyilvánulásával, kivételt ezalól a földrajzi nevek jelentenek: a sziget főbb helyei, a városrészek és számos utcanév is ezen polinéz nyelven olvasható. A mostani kis rövid poszt a legutóbbiak közül található, érdekesként/viccesként hangzó példákat kívánja kiemelni:

Mert mindig vannak olyan dolgok, amikben kis hazánk jobban teljesít

A magyar ember arról híres, hogy imád panaszkodni (még akkor is, ha észre sem veszi). Miként arról is, hogy arról panaszkodik, hogy a magyarok mennyit panaszkodnak. 

Na de hagyjuk meg a panaszkodást másoknak. Inkább arról szeretnék mesélni, hogy mi az, amiben jobbak vagyunk :) Ugyanis eddig akárhol voltam, mindig találtam valamit, aminél azt lehetett mondani, Magyarországon ezt jobban csinálják.