A héten már mindenképpen szerettem volna bemutatni, milyen is egy átlagos utam az oskolába, ahol dolgozom. Eddig megakadályozott az, hogy mindig valami papírmunkát (igen, még mindig, de talán lassan a végére érek :D) kellett intéznem reggel munka előtt vagy míting volt, amiről nem illett volna késnem.
Az egyetem neve egyébként – ha még nem említettem volna – University of Hawaii (UH) at Mānoa. Nagyjából 50000 hallgatóval rendelkezik, amivel nagyjából húszezerrel veri az otthoni nagyobb egyetemek létszámát (nem is tudatosult bennem, hogy ez ekkora, mert kong az ürességtől... nyilván sok telephely is van, illetve most nyári szünet... de mi lesz itt majd, ha beindul a szemeszter?). Nevéből az utolsó szó az egyetem melletti völgyet, illetve a benne található vízesést és kis patakot jelenti. Majd ezeket is meglátogatom idővel, de mindent nem lehet egyszerre, dolgozni is kell néha :)
Szóval akkor lássuk a medvét:
Általában errefelé szoktam haladni, a fényképre merőleges úton, egyetemre menet a belváros a jobb kezemre esik. Előtérben látszanak a külvárosban szokásosnak mondható kis apartmanok, amelyek legtöbbje nem rendelkezik kerítéssel. Viszont a garázs általában legalább akkora, mint maga a ház és legalább két-három autó szokott benne parkolni. Itt tényleg mindenki autómániás :)
Ebből az irányból szoktam érkezni, a Nap a hátam mögött süt már igen nagy erővel (nagyjából 10 óra tájt voltunk ekkor).
Amúgy ha valakiben felmerülne a kérdés, hogy hol vannak a böszme nagy autók, akkor a válaszom az, hogy ... nem a képen. Bár nem jártam más amerikai városban, szerintem az átlaghoz képest itt sokkal több, európai szemmel normális méretű autó lehet. Ez szerintem annak köszönhető, hogy az itteni népesség nagyrészt ázsiai származású (főleg japán, kínai, filippínó), nekik meg nincs szükségük nagy kocsira. Ezért is felülreprezentáltak a japán autók például. De azért megvannak a benzinfaló amerikai dögök is, a sportkocsijaikkal együtt, nem kell félni :)
Ekkor egyszer csak nagyon furcsa hangot hallottam a fejem fölül és felnézve két darab Chinook-ot pillantottam meg (ilyen helikoptert is csak filmben láttam eddig). Sajnos a buta fényképezőgépem pont a villanypóznára fókuszált, így kissé elmosódottak. Azonban nagyobb gondot jelent, hogy a kettőből az egyiket pont kitakarja a pózna. Na vajon hol lehet? Segítek: a rotorlapátjai azért kilátszódnak :)
Ez már délután van, meló után. A Kémiai Intézet előtti rész, pár egzotikus növénnyel, szemben fut 1-2 kilométerre a Mānoa patak. A felhők itt viszont konstans módon vannak: nagyjából a kép bal szélén, a fák takarásában van egy nagy hegy, ami állandóan felhőbe burkolózik, akármilyen szikrázó napsütés is lehet a városban. Ez a felhő pedig jellemzően délután 5 körül elindul a város felé, és kellemes záporokat okoz. De nem olyan zápor ez, mint ami otthon szokott lenni nyaranta: itt nagyon kis cseppekben esik, inkább szitálásnak nevezném, pont olyan, mint amit azok a párásító berendezések szoktak kibocsátani a vendéglátó-ipari egységek teraszain forró nyári napokon. Ráadásul meglehetősen lokális dolog: például az egyetemnek ezen a részén délután 5 felé menetrendszerint esik, de néha csupán elegendő pár száz métert gyalogolnod, hogy simán magad mögött hagyhasd az esőt.
A Kémiai Intézet épülete. Itt dolgozom, a második emeleten van az iroda és a labor is (a bejárattól balra, utóbbi az épület bal sarkában). Ha jól emlékszem, a '60-as években épült. Ami érdekessége, hogy belül nyitott: középen van egy árnyas kert, az összes szinten körfolyosóval, amelyek azonnal az irodákba és laborokba nyílnak, amelyek persze jó szokás szerint hűtőkamraként üzemelnek (értsd: mindenhol légkondi van, és harminc fokos melegben is kb. 20 fokot állítanak be, hogy lehetőleg azonnal tüdőgyulladást kaphass... pár hét alatt azért hozzá lehet valamennyire szokni, de az, hogy minden nap izzadtan megérkezel, hogy azután rád fagyhasson a ruhád... nos, szerintem nem túlzottan egészséges).
Egy iskola udvara az elmaradhatatlan sárga iskolabuszokkal. Errefelé ez a vörös föld az általánosan elterjedt (gondolom nem lehet valami jó mezőgazdasági célokra). Ekkor pont nem volt szerencsém, de délutánonként szokott lenni bézbóledzés: kisgyerekek maguknál nagyobb ütővel teljesen ügyesen találják el a feléjük dobott labdát, nekem tuti nem menne :)
Egy kép, előtérben a bázislabda gyakorlóhellyel (szerintem ötletes, nem esik senkinek se baja, és a labda se száll el messzire, mert a háló felfogja), háttérben az egy korábbi posztban már említett Gyémántfej kialudt tűzhányó. Innen azért jobban látszik, hogy mekkora, félszigetként nyúlik bele az óceánba.
Hazafelé mindig átkelek az autópálya felett, bár nem mindig ezen a felüljárón (a képen a messzeségben láthatón szoktam leggyakrabban). Szóval ez a H1-es autópálya (több nincs is egyébként :D), nagyjából a bel- és külvárost választja el és általában több autót látni rajta: reggelenként igazi gigadugók alakulnak ki a városba menet, illetve az autópálya-felhajtóknál.
Amúgy ha már közlekedés: itt a szokásossal ellenétben létezik tömegközlekedés, egészen sok buszjárat közlekedik, értelmes követési idővel. Igaz, még nem használtam, mert kissé drágállom (2,5 dollár egy jegy, 60 dollár a havi bérlet), meg mert ebben a szép időben bűn nem sétálni az egyetemig (bő fél órát vesz igénybe a szállástól). A másik, amit még érdemes megemlíteni, hogy itt a közlekedési táblák nem szimbólumok, hanem hülyebiztosak: mindent kiírnak. Például útburkolati jelként kiírva: X-ing (crossing, azaz kereszteződés) vagy táblaként a kedvencem a "csakis és kizárólag akkor kanyarodhatsz jobbra kis ívben pirosnál, miután megálltál" tábla (lásd kép).
Ugyanis itt a legtöbb államban piros jelzésnél is szabad jobbra kis ívben kanyarodni (de vigyázni kell, mert minden államban mások a közlekedési szabályok). De pár tábla arra is emlékeztet, hogy csak miután elengedted a gyalogosokat. Zseniális. Amúgy itt nagyon odafigyelnek a gyalogosokra, az autósok már kilométerekről kiszúrnak és addig nem hajlandóak átmenni a zebrán, amíg te át nem keltél a négysávos úton. Szerintem ez egy kicsit túlzás, mert ha három sávval arrébb vagyok, attól ő még nyugodtan átmehetne, de itt éberek a rend őrei, gondolom jönne is a bünti azonnal (mint ahogy elvileg nem érdemes nem zebrán átkelni, mert azt itt komolyan veszik és 150 dollárod bánja). Mondjuk pont tegnap akart átmenni rajtam egy idióta a zebrán, de szerintem az nem helyi volt :)
Sok és sokféle templom van itt, ez egy éppen központibb fekvésű. De van itt a koreaiak presbiteriánus egyházától kezdve japán keresztény gyülekezetig minden. Amúgy a presbiteriánus az nem a skótok állami egyháza (mint az angoloknál az anglikán) véletlenül? Mit kerestek azok Koreában? :)
No itt van még egy(?) banyafa, szerintem a legnagyobb a városban (a mellette levő hotelt is róla nevezték el). A törzs átmérője van 4-5 méter. Mellesleg a tőle jobbra levő vékonyabb rész is (több is van belőlük, de a képen csak egy látszik) becsatlakozik a lombkoronájába, tehát olyan, mintha leengedte volna az ág egyfajta támasztékként. Vagy csak összenőttek? A fene se érti ezt a fát :)
A "fa" kissé távolabbról, innen látszik, hogy a törzséhez képest is mekkora a lombkoronája, előtérben egy támasztó... izé... résszel :)
Nos, hát akkor ennyi volna mára, holnap elvileg teszünk a helyi magyarokkal egy kirándulást a Yokohama Bay-nek nevezett strandra, ami a sziget északnyugati csücskében, Honolulutól nagyjából 60 kilométernyi autóútra van. Szerintem az arról szóló beszámolót a jövő hét közepén posztolom, hogy szépen elosztva kapjátok a beszámolókat :) Addig inkább talán folytatnám a bürokráciáról szóló eszmefuttatásom (azt hiszem, nem fog beleférni egy harmadik részbe, inkább kettészedem és végül négy részes lesz :D).
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése