Első képek

Nos, hát elérkeztünk oda, amit mindenki várva-várt: tegnap végre volt egy szabad délutánom, ezért elmentem meglátogatni az óceánt. Képválogatás következik (bocsánat, nem túl igényes, hogy kilógnak a margóra, de ha kisebbre veszem, akkor meg alig látszik belőlük valami. Ha valakinek van megoldási javaslata, akkor ne habozzon megosztani velem):

Így néz ki az apartman, ahol átmenetileg meghúzom magam (az első hónap során, közben próbálok egy értelmesebb szállást is találni). A szobát inkább nem mutatom meg, az túl pici és sötét (csak egy ágy fér el benne, illetve egy íróasztal). Aki ilyen helyeken szállna meg, jobb ha tudja: nagyjából 30 dollárból jön ki egy éjszaka, a legolcsóbb is 25 körül van.

Ez az utcafront képe a part felé nézve. Ezen az úton (Piikoi street) indultam el Waikiki felé. Közben az oszlop félig kitakar egy valódi veterán gépjárművet :)

Ez már nem annyira veterán :) Találkoztam sétám alatt pár hasonlóval, de csak ezt tudtam lencsvégre kapni, lévén a többi túl gyorsan haladt :) A kérdés már csak az, hol van Magnum felügyelő? (Igen, tudom, neki nem ilyenje volt, na...)

A hátsó zászlót mindenki ismeri, az előtérben levőt gondolom kevesebben. Ez bizony Hawaii állam hivatalos lobogója, benne a brit gyarmati örökségként visszamaradt Union Jackkel.

Banyan-fa az óceán partján. A helyi magyarok viccesen csak Banyafának hívják. Elvileg fügeféle, ha jól veszem ki a wiki szócikkből. Ez egy kisebb képviselője, az öregebbek hatalmasra tudnak nőni, és még szélesebb a törzsük. Vagy inkább indáik, mivel kúszónövényként kezdik életüket, amelyek egy másik fára kapaszkodva azt szépen megfojtják. Milyen gonoszak tudnak lenni ezek a növények is :)

Ez még nem a híres Waikiki, de a nagy épületeken túl már az lesz. Mindenesetre már itt is gyönyörű homokos part, szikrázó napsütés, kristálytiszta égbolt és hűs víz várja a pihenni vágyókat (ezt a mondatot mintha csak egy utazási iroda prospektusából vágtam volna ki). 

Amúgy ekkor már délután fél 5 volt, de a nap ekkor is olyan erővel sütött, amilyet otthon ritkán tapasztalni. Mivel jóval közelebb vagyunk az egyenlítőhöz, ezért az UV sugárzás is jóval erősebb: otthon a legdurvább nyári napokon sem szokott az index 8-9 fölé menni, itt kora délután simán elérheti a 11-12-es értéket. Ez azt jelenti, hogy itt tényleg nem érdemes délelőtt 11 és délután 3 között a napon tartózkodni. Ma mondjuk ezt pont megszegtem, mert el kellett sétálnom egy irodába, ahol a Social Security Numbert lehet igényelni (erre majd a bürokráciás posztok befejező részében térek ki) ami persze a város túlfelén volt. Rákészültem és jó sok 30-as faktorú napolajat használtam, de azért így is érzem az utcán töltött kb. másfél órát (ráadásul ilyenkor olyan magasan jár a Nap, hogy sehol sincs árnyék). Pedig nem szokott kényeskedni a bőröm: otthon 20-asat sem érdemes használnom, mert akkor egész nyár alatt nem barnulnék le. Egyébként azért is külön becsapós a dolog, mert itt sosincs igazán meleg (nem nagyon melegszik 30 fok fölé a levegő hőmérséklete) és gyakran a szél is fúj így az ember néha észre sem veszi, hogy mennyire süt a Nap. Szóval csak óvatosan, és a napszemüveget se hagyjátok otthon, itt aztán tényleg nem csak a divatos volta miatt lesz rá szükségetek :)

Itt megyek át a hídon, amelyik Waikikihez vezet. Ugyanis ez igazából egy sziget, amit egy lagúna vesz körül. Egyébként errefelé meglehetősen sok lagúna van, amit a helyiek ki is használnak: a gazdagabb negyedek ezek köré épülnek, így a házból akár egyenesen a jachtodba is beléphetsz. Egyesek tudnak élni, annyi szent :)

Ilyen és ezekhez hasonló szép színes halak úszkálnak a stég mellett.

Itt már bent vagyunk a dzsumbujban: a part luxusszállodák ármádiája között közelíthető meg, amelyek végig a parton sorakoznak, és egyikük sem kisebb 20 emeletesnél (de igazán sokkal nagyobbak sincsenek, szerintem a legmagasabbak is maximum 30 emeletesek).

Két kép Waikikiről: habár ezen nem látszik, azért sokan voltak. Kíváncsi vagyok, mi lesz itt 1-2 hónap múlva, amikor beindul a főszezon? Egyébként Waikiki partjának hossza 2 mérföld körül van (kicsivel több, mint 3 kilométer). Nem is sokkal hosszabb, mint a szabadstrand Zamárdiban :) Már csak a homokos óceánpart miatt is mindenkinek ajánlom, hogy hozzon egy szandált, de amúgy a helyiek szinte kizárólag nyitott lábbelikben flangálnak még a belvárosban is.

Annyira azért nem rövid ez: szemben a Diamond Head nevezetű kialudt vulkán (legalábbis az utóbbi 150 ezer évben nem tört ki) egyik fele látható. Nem olyan pici hegyről van szó: nagyjából másfél kilométeres átmérőjű a kürtője, és a kép készítésének pontjától kb. két-három kilométer messzeségben lehet. Mellesleg vezet a hegyhez turistaút, egyszer mindenképpen meglátogatom, majd arról is beszámolok. A nevét onnan kapta, hogy a részeg angol tengerészek a környéken található kalcitot gyémántnak hitték. Hát ez kb. olyan, mint a bolondok aranya :)

Hazatérve a tikkasztó melegben megszomjazva vettem egy 25 folyadékunciás (kb. 7 dl) Budweisert. Nem ajánlom senkinek, hacsak nem a vízízű sörökre bukik, ez kb. a helyi Arany Ászok (csak éppen kb. 3 dollárért vesztegetik a boltokban). De azért lehet jó helyi söröket is kapni: APÁ-ból (American Pale Ale) már kóstoltam egy-két jót is. Alkalomadtán majd bemutatom a helyi sörkínálatot is, ha már megismertem párat. Ezúton is figyelmeztetnék mindenkit, hogy ne lepődjön meg, ha kérik az igazolványát: nekem eddig egy alkalom kivételével mindig csekkolták az életkorom és beírták a pénztárgépbe is. Ilyen fiatalnak régen éreztem már magam :)

Nos, hát mára ennyi, remélem mindenki legnagyobb megelégedésére szolgáltam. Terveim szerint legközelebb a bürokrácia taglalásával folytatom.