Posztdok álláskeresés, vízumszerzés és bürokrácia II.

Egy kisebb idő eltelt az előző rész óta, de mostanában szerencsére voltak más témák, amelyekről mindenképpen be kellett számolnom. De azért most folytatom a bürokráciáról szóló eszmefuttatásom. Az előző részt ugyebár ott hagytuk abba, hogy volt egy állásajánlatom, amit aztán el is fogadtam.


A következő lépés a vízum beszerzése. Előrebocsátom, hogy ezt számításaim szerint 1 hónapnál rövidebb idő alatt nem lehet megcsinálni, de ha valakinek sikerül, akkor minden elismerésem :) (nekem több, mint másfél hónapig tartott, de bevallom sokat bénáztam). Közben persze állandó jelleggel merültek fel újabb és újabb megoldást kívánó akadályok. Ha tudtam volna, hogy ennyi vesződséggel jár, akkor lehet, hogy nem is vágok bele. Valószínűleg jobb is így :) Ha valaki szeretné utánam csinálni, akkor elmesélem, hogyan is kell J-1 (cserelátogatói) vízumot beszerezni. 

Első körben a fogadó intézménytől küldenek kb. féltucat nyomtatványt, amit szépen kitöltesz és visszaküldesz. Amennyiben vinnél valakit magaddal (kiskorú gyermekedet és/vagy házastársad, akik J-2 típusú vízumért folyamodhatnak), akkor még többet. Csak azért sorolom fel, hogy ha valaki utánam csinálná, akkor kb. tudja, mire számítson, a többiek nyugodtan hagyják ki a felsorolást.

• A mindenek felett álló DS-2019-es nyomtatványkérő lapja (ez kell kb. mindenhez).
• Külön nyomtatványkérő lap a kedves családtagodnak, ha külön utazna és nem veled. Mivel te felelsz érte, ezért ő kb. semmit nem tud csinálni nélküled.
• Alapvető információkat tartalmazó papír magadról, plusz minden családtagodról, akit vinnél.
• Megengeded, hogy az egyetem hozzáférjen az I-94-es nyomtatványhoz (ami azt tartalmazza, hogy mikor és hol utaztál ki és be az Egyesült Államokból és -ba. Mert természetesen ez megjelenik egy kormányhivatal adatbázisában, amint leszálltál a reptéren és becsekkoltál a helyi vám- és pénzügyőröknél.). Egyébként ezt nem teljesen értettem, miért kell, mert ettől függetlenül ezt az I-94-es papírt mindig ki kell nyomtatnom, ha frissül és magamnál kell hordanom.
• Kétféle nyomtatványon is kijelented, hogy szerzel valamilyen prémium egészségbiztosítást magadnak és egész családodnak, ami a munkavállalásod egész ideje alatt biztosít. Prémium, mert kb. mindennek benne kell lennie, a hazaszállítás költségétől kezdve mindenig. Emiatt persze jó drága, még az egyetem által a diákoknak adott konstrukció is, amit szerencsére a posztdok igénybe vehet. A gond csak az, hogy a családtagoké kb. kétszer annyiba kerül, így egy hónapra lebontva egy kéttagú családnak simán kijön egy ezerdolláros egészségbiztosítási számla (csak magadnak kijön 300-ból is). Azért ezt vessük össze az otthoni egészségbiztosítás árával. És ugye ez nem jelenti azt, hogy ingyen van az orvosi ellátás, általában csak a költségek 75%-át fedezi. Azért az európai típusú egészségbiztosítást jobban beveszi a gyomrom, hogy úgy mondjam :) Egyébként lehet, hogy mégsem kerül azért ennyibe, most úgy tűnik, találtam olcsóbbat, ami azt jelenti, hogy feleannyiból meg lehet úszni. Azért még nem kiabálnám el a dolgot...
• Kijelented hogy tudsz angolul + bizonyítsd is papírral (ezt nekem nem kellett, mert az interjút elfogadták bizonyíték gyanánt).
• Igazolás, hogy van keret ami fedezi az itteni tartózkodásod (az is meg van szabva, hogy mennyi pénzt kell felmutatni havonta, ha csak egyedül mész (2000 dollár), vagy családdal (személyenként még plusz 500-700 dollár)). Ezt is igazolta a leendő munkaadóm.

Tehát nekem ez hétféle papír volt, ha jól számolom, plusz kellett egy szkennelt verzió az útleveledről (aminek érvényesnek kell lennie a tartózkodásod lejárta után még fél évig!), az állásajánlatról, illetve egy házassági anyakönyvi kivonat sem árt, ha vinnéd a kedves nejed. Azt nem mondtam, hogy ezt  kétszer csináltuk meg: ugyanis először még úgy volt, hogy együtt megyünk a kedves nejemmel, aztán kiderült, hogy ő külön jön :)

Ezzel a papírtologatással el is ment egy hónap, részben azért, mert először kellett egy új útlevelet csináltatnunk (+két hét, 2x7500 forint, ha jól emlékszem), másrészt kétszer csináltuk meg az egészet és nem is igazán siette el a válaszokat a papírokat intéző hölgy sem (de hát errefelé nem sietnek el semmit sem). Azért végül csak sikerült ezek alapján kiállíttatnia a DS-2019-es nyomtatványt és el is küldte FedEx-szel expressz küldeményként: 2-3 munkanap alatt meg is érkezett. Szóval szerintem, ha nagyon ügyes valaki (illetve a túloldalon ülő is partner ebben), akkor le tudja ezt a részét a vízumszerzésnek szorítani másfél-két hétre.

Most már elkezdhettem a vízum megszerzésének érdemi részét, ehhez nem kell mást tenni, mint – az Egyesült Államok kormányának honlapján elérhető – DS-160-as nyomtatvány kitöltése. Ez nagyjából egy órát foglal magába, ahol kb. minden adatot megadsz magadról és a környezetedről, közben olyan finom kérdésekre is választ adva, miszerint tervezel-e itteni tartózkodásod alatt lopni, drogot árulni, pénzt mosni, emberekkel kereskedni és hasonlók. Kíváncsi vagyok, válaszolt-e valaki ezekre "igen"-nel valaha :) A végén kell egy teljesen megszabott és professzionális minőségű – és természetesen a magyarral abszolúte nem kompatibilis – igazolványkép feltöltése is. Ez utóbbit csináltassátok profi fényképésznél, 2000 forintból nagyjából meg is van.

Ez után már csak a nagykövetségnél kell időpontot foglalnotok, miután megfizettétek a vízumkérelmi díjat (jelenleg 160 USD), ami ugye nem jelent még semmit. Ja, és ha J-1-es vízumot akarsz, akkor van még egy 180 dolláros tétel, csak úgy (I-901-es díj, amiről addig senki az égegyadta világon nem tett említést, csak valamelyik formanyomtatvány legutolsó, eldugott sarkában fél mondatot írt róla), amit pedig egy tök más honlapon kell befizetned, ettől függetlenül, a visszaigazoló nyomtatvány ennél is elengedhetetlen a vízumkérelemhez és a munkába álláshoz. Viszont annyi jó van bennük, hogy ezeket még be lehet fizetni online, bankkártyás fizetéssel vagy átutalással (előbbit nekem csak így sikerült). A későbbiekben kiderül, hogy ez volt kb. az utolsó ilyen lehetőség, ezentúl már jön a készpénzes fizetések és csekkek korszaka :)

A nagykövetségnél nekem szerencsém volt: 2-3 nappal későbbre már kaptam időpontot, így mehettem beszámolni, hogy miért is akarok én annyira beutazni. Ha volt már valaki az Amerikai Nagykövetségnél, akkor észrevehette, hogy nem is olyan könnyű ez, kb. egy bevehetetlen erődről van szó (még egy olyan békés országban is, mint a miénk. Kíváncsi vagyok, milyen lehet mondjuk Irakban). Minenesetre beengedtek, ahol első rostaként bemutattam a papírjaimat egy atombiztos üveg túloldalán levő hölgynek, aki mondta, hogy az interjúhoz fáradjak a folyosó túlpartjára. Az interjút amúgy úgy képzeltem el, mint ahogy a filmekben a kihallgatást az örsön: egy szobába beülök, szemben velem egy vizsgáztató, aztán kérdezget. Hát nem, egy ugyanolyan félméteres vastagságú üveg mögül kérdezett párat egy alkonzul, miközben álltam a folyosón mögöttem pedig még egy tucat ember várt arra, hogy megkaptja a hőn áhított pecsétet a DS-2019-es nyomtatványára. Mindeközben persze mindkét helyen ujjlenyomatot vettek tőlem. Jut eszembe, már az útlevél készítése során, illetve a Los Angeles-i reptéren is :)

Miután megkapod a pozitív visszajelzést, szépen hazamész és vársz, hogy a futár kihozza az útleveled benne a vízummal (ez újfent 2-3 munkanapot jelent). Jól néz ki amúgy, beteszek egy mintát, hogy mindenki lássa, milyen is:

Szóval kb. egy ilyen lesz beragasztva az útleveledbe. Ha ez megvan, akkor már félig örülhetsz, ilyenkor már csak akkor lehet gond, ha repülővel megérkezel és a helyi vám- és pénzügyőrnek nem tetszel valamilyen okból kifolyólag (ami ugye szerencsére velem nem esett meg, mint azt az utazást megörökítő leírásomban már említettem is).

Tehát az egész, ha valaki nagyon-nagyon ügyes, akkor akár három hét alatt is elintézhető, de az egy hónap szerintem a reális. Ilyenkor már csak a repülőjegy, a szállás és az egészségbiztosítás elintézése várat magára, de ezt egy következő (remélhetőleg záró) fejezetben írnám le.