A lenti szösszenetet még április 14-én írtam, hazafelé menet. Olvassátok szeretettel.

Éppen hazafelé tartunk a repülővel – valahol Grönland felett járhatunk éppen, és az utazóközönség is kezd elcsendesedni, ami kiváló alkalmat ad arra, hogy megírjam az elmúlt egy hónap történéseit. Nem is tudom, hirtelenjében, hol kezdjem… a legegyszerűbb talán ha elkezdem valahol, aztán majd sorra eszembe jutnak a többi történések is.

Tantalusz: újratöltve

Jó ideje már annak, hogy felsétáltunk az amúgy hozzánk közel eső Tantaluszra, így múlt hétvégén úgy döntöttünk, ezen mindenképpen változtatni kell. Most nem gyalog mentünk, mert ellustultunk nincsen normálisan kiépített járda a hegyre felvezető úton, és nem akartunk a gyerekkel az autók között grasszálni – egy nagyon kedves magyar barátunk vitt fel, hogy piknikezzünk egyet a fűben. A folytatásban a kilátón készített pár fényképpel kedveskedem kedves olvasóimnak.

Vegyesfelvágott: pár dolog, amire a hónapok alatt rácsodálkoztam VI.

Nos – amint azt pár napja ígértem – itt a februári második poszt, a blog legtöbb részt megért sorozatának legújabb tagjával.

Hanauma Bay

A fent nevezett helyet – kissé több, mint egy éve – már meglátogattuk egyszer, Makapuʻuból hazafelé tartva (érdekes, úgy néz ki, hogy arról anno elfelejtettem tudósítani), de akkor éppen zárásra értünk oda, tehát nem volt esélyünk ténylegesen lejutni a parthoz, hanem csak a felette elterülő sziklafalról tudtam pár fényképet készíteni. No de múlt hétvégén megvolt a lehetőségünk arra, hogy ellátogassunk a méltán híres Hanauma Bay-be, amelyet évente elvileg egymillió turista látogat meg (de csak azért ennyi, mert a naponta beengedett látogatók száma korlátozott). Lássuk hát a képeket!

Nándi első túrája

Az előző előtti hétvégén úgy gondoltuk, itt az ideje, hogy elvigyük a gyermeket élete első túrájára. Választásunk a Mānoa vízesésre esett, mivel ez könnyen megközelíthető otthonunktól, és a túraútvonal sem annyira megerőltető – legalábbis a vízesés közvetlen környezetét leszámítva, ahol már eléggé nedves és csúszós a talaj. Az első idevezető túránktól eltérően most a tömegközlekedést választottuk az odagyaloglás helyett, mivel a busz gyakorlatilag az erdő és a város találkozásánál tesz le minket, amivel nagyjából egy órát spóroltunk irányonként.

Hazafelé tartva

Nem hiszitek el, kedves olvasóim, mibe botlottam, amikor pénteken este munka után hazafelé tartva éppen leköszönő elnökünk középiskolája előtt sétáltam el. Én sem, ezért is készítettünk pár fényképet a kedves nejjel – aki elém jött Nándival – az egyik szülő autójáról, amivel ezek szerint gyermekéért megy a magániskolába. Sajnos nem viszem magammal a fotóapparátot minden egyes munkábamenés alkalmával, így mobilos képek következnek, de azért nem annyira sikerültek rosszul. Már csak a téma miatt sem. :)

2016 utolsó óráiban

Újabb év telt el immáron, most már Nándival várjuk az új esztendő eljövetelét. Itt már napok óta durrogtatnak és még mindig van öt és fél óránk kiélvezni 2016 minden percét, kezdve a Brexittől egészen Trump megválasztásáig (hogy a többi eseményt már ne is említsem). Kívánok minden olvasómnak ennél kevésbé izgalmakkal és meglepetésekkel teli 2017-es évet, BÚÉK!

(Forrás)