Hanauma Bay

A fent nevezett helyet – kissé több, mint egy éve – már meglátogattuk egyszer, Makapuʻuból hazafelé tartva (érdekes, úgy néz ki, hogy arról anno elfelejtettem tudósítani), de akkor éppen zárásra értünk oda, tehát nem volt esélyünk ténylegesen lejutni a parthoz, hanem csak a felette elterülő sziklafalról tudtam pár fényképet készíteni. No de múlt hétvégén megvolt a lehetőségünk arra, hogy ellátogassunk a méltán híres Hanauma Bay-be, amelyet évente elvileg egymillió turista látogat meg (de csak azért ennyi, mert a naponta beengedett látogatók száma korlátozott). Lássuk hát a képeket!

Hát így néz ki fentről. Lent a homokos tengerpart, ahova bejutni csak fejenként 7.5 dollár befizetésével, és egy kisfilm megnézésével lehet lejutni. Ebből megtudhatjuk, hogy csak úszni tudóknak érdemes bemenni a vízbe, illetve hasonló izgalmas dolgokat. 

Egyébként egy kissé morcossá tettek, mert elvileg a helyieknek ingyen van a látogatás, de nekünk nem hitték el, hogy itt lakunk, mert nem rendelkezünk itteni személyivel. Ami nem is zavart volna, de például Pearl Harborban simán bemondásra elhitték, miután látták, hogy a bankkártyám az egyik helyi bank által kibocsátott.

Egyébként természetesen sikerült kifognunk egy meglehetősen szeles időt, amely az elmúlt pár hónapban kétszer fordult elő: ezen a vasárnapon, illetve két héttel azelőtt egész hétvégén. Tulajdonképpen mindig azzal viccelünk bent a munkatársakkal, hogy hétközben állandóan csodálatos az idő, de amint eljön a hétvége – és mehetnénk a partra lébecolni – akkor azonnal elromlik. :)

Az öbölről annyit kell tudni, hogy a szimmetrikus alakja nem a véletlennek köszönhető: a sziget maga ugye vulkanikus tevékenység során született pármillió éve, azóta pedig szépen lassan mozog északnyugat felé – hasonlatosan a szigetcsoport összes többi tagjához –, hogy elkerülve a geológiailag aktív pont fölül ez lecsendesedjen és aztán a geológiai időskálán nézve pillanatok (azaz újabb pármillió év) alatt az eróziónak köszönhetően újból elnyelje az óceán. Ez az aktív korszak párszázezer évvel ezelőttig tartott, és az utóvulkáni tevékenység során néhány tufakráter alakult ki. Ilyen például a Diamond Head és Koko kráter, továbbá ez az öböl is – csak ez alacsonyabban fekszik, így a víz végül benyomult a helyszínre.

Amúgy a hely természetesen rendkívül festői, és a fauna is meglehetősen diverznek mondható: mindenféle halak és teknősök, korallok színesítik a palettát. Persze ezt csak úgy lehet igazán élvezni, ha az ember  alámerül – amit az időjárás viszont nem igazán segített elő. 

Láthatóan a gyermeket is be kellett bugyolálni, hogy meg ne fázzék. :) (Egyébként ő volt a legkevésbé nyűgös az időjárás miatt, a szülei bezzeg végig hisztiztek a szél miatt.)

Amúgy a laborban is folyik a munka, az utolsó glicines cikkem is megjelent immáron, és most éppen a rakétahajtóanyagoson dolgozom, szerintem pár hét múlva meg is leszek vele. Ezenfelül még két doktorandusz hallgató cikkjébe segítek be (remélhetőleg lassan be is fejezik azokat), illetőleg az ugyancsak említett csokoládés témához kapcsolódó méréseket is elkezdjük hétfőn.