Waikiki péntek este

Péntekenként, közvetlenül sötétedés után szokott lenni a nagy helyi attrakció: az egyik (és a méltán híres és kedvelt Paris Hilton családjának láncához tartozó) ötcsillagos szálloda 4-5 perces tűzijátékkal kedveskedik a helyieknek és idelátogatóknak. Ilyenkor papa, mama, kutya, gyerek kimegy a partra, hogy megnézze a látványosságot. A hotel elhelyezkedése tökéletes: közel van a parthoz és kb. Waikiki közepén helyezkedik el, így tökéletes rálátás nyílik az óceán partján állva (legalábbis 3-4 kilométeres körzetben). De ilyenkor kihajóznak a jachtok, kirajzanak a drónok, de akár helikoptert is lehet bérelni a még tökéletesebb rálátás és a még szebb videók elkészítése érdekében. Amit aztán  még frissen melegében lehet azonnal feltölteni mindenféle közösségi felületre, hadd sárguljanak az otthon maradt rokonok/barátok/háziállatok az irigységtől. Egyébként tényleg kitesznek magukért, mert bár nem kimondottan hosszú, de azért így is összemérhető nagyságában a július 4-i tűzijátékhoz (amit ugye Hawaii állam szponzorál). Viszont ez minden héten van, azért nem semmi, hogy évi 52 tűzijáték simán belefér egy hotel büdzséjébe.

Szolgálati közlemény: arcoskönyv + nyelvtan és egyéb eszmefuttatások

Gyakran megesik az emberrel, hogy találkozik valami érdekes dologgal, amit szeretne közölni hallgatóságával, azonban az egy teljes értékű posztot nem tenne ki. Ilyenkor jönnek jól a kommunikáció egyéb csatornái, jelesül a fácse (ezúton is elnézést kérek!). Szóval ha sikerül egy szép képet lőnünk, de túl sok körítést nem tudunk hozzátenni, akkor azt oda fogjuk feltenni. Egészen pontosan a kedves feleség fészbúkprofiljára, szóval érdemes ott is körbenézni.

Azon gondolkodám amúgy, hogy nem mindenkinek van oda felhasználói fiókja. (Ezt egyébiránt tökéletesen megértem: többek között amiatt is, mert amerikai székhelyű cég lévén elég lezserül állnak az adatvédelemhez – egyébként az is megérne egy posztot, hogy itt mennyire nem védi az egyszeri embert ez ellen semmi: úton-útfélen ki kell adnod magadról minden adatodat, ha bármit is el kell intézned. Olyanokat is, amihez az adott cégnek aztán az égegyadta világon nem szabadna, hogy köze legyen.) Szóval a nem annyira költői kérdésem az lenne, hogy lenne-e igény az esetleg kitett posztoknak valamilyen más csatornán történő megjelenítésére is? Gondolok itt a gugli+-ra vagy twitterre, vagy akármire. 

Azért remélem kapiskáljátok, kedves olvasóim, hogy mire nem lennék képes értetek: még csiripelni (= twitter) is, pedig nem éppen a szívem csücske, leginkább a sok nagyon okos megmondóember miatt. Mindenesetre ha vóna rá igény (erről egy borzasztó vicc jut eszembe, de inkább nem osztom meg veletek), akkor írjátok meg kommentben, aztán megpróbálunk valamit kieszközölni.

U.i: Csak egy példa, hogy itt tényleg mindent tudnak rólad: az egyik, online számlafizető honlap (kb. olyan, mint otthon a távszámla.hu) elutasította a regisztrációmat, mert a számítógépemet fájlcserére használták (azaz azért, mert torrentet használtak rajta). Egyébként amióta itt vagyok, nem is töltöttem le semmit. Természetesen azelőtt sem használtam, de ha mégis, akkor is csak olyanokat töltöttem le, amivel semmilyen szerzői jogot nem sértettem az erre szakosodott ügyvédek hadát pedig ezzel a mondattal remélhetőleg leráztam :) Nagyon érdekelne, hogy mégis honnan tudják ezt a Nagy Testvér közben a háttérben áll. No meg, hogy a számlafizetési hajlandóságomnak mi köze van ehhez. Mindegy, meg tudom oldani máshogy is az áramszámla befizetését, csak első pillanatra egyszerűbbnek tűnt ily módon kivitelezni. 

U.i. 2: huszoniksz éves koromig, ha le kellett volna írnom a 'kapiskálni' szót, akkor 'g' betűvel tettem volna a 'k' helyett (de azért 'zs'-t nem használtam volna az 's' helyett). Az oka pedig az (mármint a szó helyes leírásának, nem pedig annak, hogy miért is nem tudtam ezt), hogy az olasz 'capisco' (érteni) szóból ered. No és ha az ember arra a minden átlagos (vagy azon aluli) gengszterfilmben felbukkanó jelenetre gondol, amikor a keresztapa visszakérdez: "Capisci?" (az 'sc' 's'-nek ejtendő) = "Érted?", már teljesen nyilvánvaló a helyzet. 

A keresztapa a fent említett kérdés közben pedig az első számú kézjelzést mutatja. Amúgy ezzel az igazán vicces, az olaszok kézi gesztusait bemutató képpel még tavaly találkoztam, amikor Jénában töltöttem pár hónapot vendégkutatóként. Egészen pontosan a teakonyhában, ahol kávészürcsölés mellett perceket tudtam elölteni előtte. Egyszerűen zseniális: mindig találni benne valami újdonságot.

Ezúton is elnézést kérek azon olvasóimtól, akik ezt már eddig is tudták, továbbá senki ne gondolja, hogy itten most ki szeretném oktatni (avagy a kioktatás tényállása forog fenn, hogy rendőrszóvivői bikkfanyelven fogalmazzunk). Egyszerűen csak nagyon szeretem az etimológiát: rendkívül izgalmasnak tartom, hogy egyes szavak honnan és miből származnak (származhatnak). Tulajdonképpen vicces (vagy nevetséges, ki hogy nézi), hogy az ember évtizedekig tud rosszul használni szavakat (anélkül, hogy utánanézne), illetve alapvető összefüggésekre jön rá (vagy persze már rájött pár évvel azelőtt, de aztán újra feltalálja a melegvizet) huszon-harminc-mégtöbb évesen.

U.i. 3: Amúgy ha már a nyelvészetbe belekontárkodunk: pár nap múlva jelenik meg az új magyar helyesírási szabályzat (szeptember 3-án). Nagyon szép, meg jó, de egy dolgot előre kikötök: jó darabig nem leszek hajlandó az új elvek szerint az 'ésszerűt' észszerűnek írni. De komolyan: ez meg hogy néz már ki??? Gondolom abból adódott ez a szerfelett remek ötlet, hogy ha már összetett szavaknál nem vonjuk össze a kettős mássalhangzókat (tankönyvi példa: jegygyűrű), akkor ebben az esetben se tegyük. De akkor is... még ránézni is elborzasztó... mindegy, megpróbálok megbékélni vele (pár év kérdése pusztán), de addig senki ne kérje rajtam számon, hogy hogyan is írom le ezt a szót :)

Vendégposzt: 0-1. nap

Meggyőztem kedves nejemet arról, hogy ennek az irománynak itt a helye. Olvassátok szeretettel beszámolóját ittléte első pár órájáról:

Tegnap 24 órás utamat követően este 11 körül értünk az albérletbe, amibe a kedves férjem már pár hete beköltözött. A lak igen kedves, hangulatos. A krétai félévem friss emlékéhez tudom hasonlítani a helyi vegetációt, vagyis nagyon buja, vastag levelű, erőtől kicsattanó zöld növényzet van, annyi különbséggel, hogy itt a magas páratartalom miatt tényleg már a "szimplán" mediterrán érzeten túl szó szerint a trópusokon van az ember.

Most elgondolkodtam, hogy vajon milyen eredetű szó a trópus. És persze, hogy a görög τρεπώ [ejtsd: trepó] "fordulok" illetve a τροπή [ejtsd: tropí] "fordulat" szavak – valamint a latin tropus – nyomán értelmezhető egy magyar etimológiai online nagyszótár szerint. "(...) a forró égöv ugyanis a két térítő (a Ráktérítő és Baktérítő) közötti sávban fekszik, amelyeken a Nap látszólagos útja megfordul. (...)" Ez már ugyan számomra komolyabb fejtörést okoz, Sasa természetesen pillanatok alatt kifejtette miért is világos ez mint a Nap. Egyik kezében a plüssmackómmal, a másikban egy gombolyagba hajtott zoknival próbálta ezt nekem is átadni. Brumi feje volt a Nap, és részemről sajnos ennek a szimbólumválasztásnak a bája kissé elterelte a figyelmemet. :) 

Ma még éhenkórász és álomkóros voltam – betudom ezt az utazás utóhatásának – pár km-es körzetben azért körbementünk, amikor hazajött az uram a munkából. Holnap már elvileg lesz mivel fényképeznem, úgyhogy hamarosan jövök képekkel többek között az óceánról is, ami szintén várva várt napirendi pont! :)

Bréking Nyúz: Nyürrös érkezése

Még három hónapot sem kellett várni, és elérkezett ez a nap is: megérkezett az oldalborda, küldöm a képet a meglehetősen jó állapotban levő feleségről (szerintem én rosszabb színben voltam a 24 órás utat követően):

Mintha csak tegnap lettem volna lefényképezve nagyjából a reptérnek ugyanezen pontján (pedig nem kicsi reptérről van szó, évi majd 20 millió utast fordul meg rajta – ez persze eltörpül az igazán nagyok mellett, de azért a budapesti 9 milliójához képest nem rossz (Európában a bécsi, manchesteri, düsseldorfi vagy a Berlin Tegelhez hasonlítható nagyságú, ha valakinek van tapasztalata a felsoroltak méretével kapcsolatban).

Most pedig kipihenjük az utazás okozta fáradalmakat :)

Kisszínes: utcanevek

Jártamban-keltemben jónéhány fura dologba ütköztem az elmúlt immáron két hónap során, ezekről igyekeztem is beszámolni. A sok közül az egyik ilyen vicces dolog az utcák elnevezése. Ugye eredetileg itt polinéz őslakosság élt (illetve él most is, de számuk mostanára már elenyésző), akiknek van egy saját nyelvük is, egy szót biztosan mindenki ismer belőle: az Alohát. A másik ilyen, amit mindenki tud, a Mahalo (köszönöm). Ezen felül azonban nem nagyon találkozni a nyelv megnyilvánulásával, kivételt ezalól a földrajzi nevek jelentenek: a sziget főbb helyei, a városrészek és számos utcanév is ezen polinéz nyelven olvasható. A mostani kis rövid poszt a legutóbbiak közül található, érdekesként/viccesként hangzó példákat kívánja kiemelni:

A labor, ahol mérünk I.

Nos (mint azt már beharangoztam a kettővel ezelőtti posztban), végre elérkezett az idő, hogy bemutassam a berendezést amin a mérések zajlanak. A képek egy kellemes vasárnap délután készültek, amikor is be kellett mennem, hogy megnyomjak pár gombot – sajnos otthonról online nem lehet ezeket elintézni, pedig mily' jó is lenne  ha ez így megoldható lenne :) 

Bréking Nyúz: Guillermo, a trópusi vihar

Ha már egyszer a trópusokon van az ember, annak kell, hogy legyen hátulütője. Egyfelől már párszor tettem említést az európaitól eltérő hozzáállásról úgy kb. mindenhez (nagyjából minden posztomban megemlítek egyet-kettőt). Másfelől azt is tudjuk, hogy itt az időjárás igényel némi megszokást: bár a nappali csúcshőmérséklet nem igazán megy 32 Celsius fok fölé (erről jut eszembe: a Fahrenheit az egyetlen nem metrikus mértékegység, amitől még mindig falra mászok és képtelen vagyok átváltani, pedig a folyadékunciák és lábak, fontok és hülyekek – a pintről és a gallonról már nem is szólva, a mérföld meg már röhögve megy – már meg sem kottyannak), és az éjszakai sem megy 24 fok alá (amióta itt vagyok, kizárólag az óceánban és a zuhany alatt érzékeltem ennél alacsonyabb hőmérsékletet (ja, meg a légkondis helyeken, szóval kb. minden zárt térben... mondtam már, hogy utálom a légkondit? :D) és a relatív páratartalom is 100% körül van. Ez egyébként elvileg nem tart örökké: kb. február és május között van egy esős évszak, amikor kb. 10 fokkal esik a hőmérséklet (már alig várom, hogy a kedvenc hőmérséklettartományomban lehessek). És az UV sugárzás is extrém: ha eddig bárhol/bármikor 30 faktoros napolajat/-tejet használtam, egész nyár alatt nem barnultam le. Itt simán megérzem, ha 1-1,5 órát eltöltök déli napsütésben (a 30 faktorral együtt) – nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy érzékeny bőrűeknek a minimum 50 faktort javaslom, és hogy délelőtt 10 és délután 4 között itt tényleg ne menjenek ki a napra. (Kevésbé érzékeny bőrűeknek elegendő a 30 faktor és a fél 11-3 közötti árnyékban levés. Árnyék egyébként épületen kívül nincs: mivel közel vagyunk az Egyenlítőhöz, a Nap a magyarországihoz képest lehetetlenül magasan van, szinte merőlegesen süt ránk).

Kiköltözés a hosztelből

A mai nap végre elérkezett a nagy pillanat, amikor is végre kiköltözhettem átmenetinek szánt szállásomról, a jellegzetes hawaii virágfüzért alkotóról elnevezett hosztelből. A költözés előkészítése már múlt hétfőn elkezdődött az új hely bérleti szerződésének aláírásával, és igazából már tegnap is az új helyen aludtam a szokásos szombat esti magyar találkozó után. Viszont holnap jelentkezek ki hivatalosan a hosztelből: ma csak áthoztam a holmim nagy részét, hogy azzal ne kelljen már foglalkoznom (azért még maradt ott pár dolog).

Nem két hónapot terveztem ott lenni, de megérte várakozni, mert a mostani szállásom mindenért kárpótol. Majd arról is készítek pár fotót hazamenetel előtt :) Lássuk hát a képeket, hol is írtam a blogot mindezidáig: