2015. augusztus 31., hétfő

Waikiki péntek este

Péntekenként, közvetlenül sötétedés után szokott lenni a nagy helyi attrakció: az egyik (és a méltán híres és kedvelt Paris Hilton családjának láncához tartozó) ötcsillagos szálloda 4-5 perces tűzijátékkal kedveskedik a helyieknek és idelátogatóknak. Ilyenkor papa, mama, kutya, gyerek kimegy a partra, hogy megnézze a látványosságot. A hotel elhelyezkedése tökéletes: közel van a parthoz és kb. Waikiki közepén helyezkedik el, így tökéletes rálátás nyílik az óceán partján állva (legalábbis 3-4 kilométeres körzetben). De ilyenkor kihajóznak a jachtok, kirajzanak a drónok, de akár helikoptert is lehet bérelni a még tökéletesebb rálátás és a még szebb videók elkészítése érdekében. Amit aztán  még frissen melegében lehet azonnal feltölteni mindenféle közösségi felületre, hadd sárguljanak az otthon maradt rokonok/barátok/háziállatok az irigységtől. Egyébként tényleg kitesznek magukért, mert bár nem kimondottan hosszú, de azért így is összemérhető nagyságában a július 4-i tűzijátékhoz (amit ugye Hawaii állam szponzorál). Viszont ez minden héten van, azért nem semmi, hogy évi 52 tűzijáték simán belefér egy hotel büdzséjébe.


Nos, most hogy ennyit beszéltem a tűzijátékról, töredelmesen be kell vallanom, hogy egy kép sem lesz róla. Ennek oka az, hogy még nem teljesen értünk oda a partra, amikor elkezdődött, és mire találtunk egy megfelelő helyet, ahonnan lehetett volna fotózni, illetve előkotortam a fényképezőgépem, addigra már vége is lett. Amúgy sem különösebben szeretek (és tudok) tűzijátékot fotózni. Szóval erről lemaradtunk. Viszont kárpótlásul küldök két fotót (a jobban sikerültek közül) a partról – miután a tömeg hazament  és a városról a telihold fényében. Nagyon fura élmény volt, mert nagyon erős volt a fénye, és ettől minden olyan másként nézett ki. Mintha nem is élőben láttam volna a dolgokat, hanem inkább mintha egy filmet néznék, vagy talán inkább mintha festett háttér vagy díszlet lenne az egész, nem is tudom. Közben enyhe szellő fújdogált: ettől az egész olyan gejl lett, de ez a hely szelleméhez tökéletesen illik, és nincs az a macsó, aki ezt zavaróan nyálasnak érezné (a nők meg persze olvadoznak :) ). Persze ez a fényképezőgép lencséjén keresztül nem igazán érezhető, de hát azért írtam hozzá ezt a körítést, hogy mindenki használja a képzelőerejét és próbálja hozzátenni a képhez azt a pluszt, amit az sajnos nem tud visszaadni.

Waikiki szállodasora nyugat felől nézve. Szemben a telehold, illetve visszfénye az öböl vizén (Hawaii nyelven Ala Moana, 'út a vízen' vagy valami hasonlónak lehetne fordítani, egyúttal az egyik városzrész és fő sugárútjának neve). A kép jobboldalán a Diamond Head körvonala sejlik fel. A tűzijáték rakétái az egyik kép közepén levő szálloda előttről indultak (vagy a függőleges fénycsíkot tartalmazóról vagy a közvetlenül tőle balra levőtől, most nem emlékszem pontosan).
Nagyon tetszett a fényárban úszó belváros mögött elúszó gomolyfelhők látványa. Igen, a hegyek is ott vannak, a kép bal oldalán látható a toronyházak mögött pár fénypont a "levegőben", az a rájuk épült házak fénye :)

Közben itt nagyban dúl a hurrikánszezon (júniustól novemberig): a már említett Kilo nevű is itt van még, csak közben hurrikánná erősödött (de messze is van, meg nem is errefelé tart). Pillanatnyilag a legnagyobb fenyegetést az Ignacio jelenti: jelenleg hármas erősségű hurrikán és erősen errefelé tart. Itt a link arról, hogy milyen osztályok vannak, jellemzően szélerősség alapján különböztetik meg őket, ennél gyengébbek a trópusi viharok és depressziók (nem tudom, van-e magyar neve, meteorológusok segítségét szívesen veszem :D). Viszont ennek a szigetnek egészen különleges mikroklímája van, itt állandó szelek fújnak, amelyek általában eltérítik a hurrikánokat és általában near miss lesz belőlük (az utolsó igazán nagy, ami elkapta a szigeteket, 1992-ben volt): ez is elég nagy valószínűséggel kelet felől fog elkerülni minket. Ráadásul ahogy észak felé halad, egyre hűvösebb az óceán vize, amely gyengíti, így mire ideér, "csak" egyes erősségű lesz. Aminek örülök, mert a jelenleg benne dúló 250 km/órás szeleket elképzelni sem tudom, megtapasztalni meg nem szeretném. Szóval jelen pillanatban úgy tűnik, hogy elmegy mellettünk kétszáz kilométerrel, és itt mindössze trópusi vihar erejű, 70-80 kilométeres szelek és végtelen mennyiségű csapadék lesz. Ezt a szigetet (Oahu) valószínűleg csak kedden éri el, de a délebbre levőkre (köztük a legnagyobbra, amelyről a szigetcsoport kapta a nevét, de az itteniek csak "Big Island"-ként hivatkoznak rá) már kiadták a figyelmeztetést, hogy nem nagyon kéne szörfözni, fürödgélni meg hajókázni. Mindenesetre feltöltöttük a készleteket, hogyha mégis beütne a krach és pár napig nem lesz víz vagy kaja, akkor ne maradjunk étlen-szomjan.  Mutatok is egy pillantnyi műholdképet a Csendes-óceán medencéjében dúló viharokról (nem tudom említettem-e, de az óceánnak ez az elnevezése a puszta véletlen műve: aki először hajózott át rajta, valószerűtlenül barátságos állapotában találta, egyébként ez a legkevésbé csendes óceán a három közül). UPDATE: Most néztem, hogy szegény máris legyengült egyes erősségűre, és mire ideér, már csak trópusi vihar lesz. Annyira nem sajnáljuk, hogy őszinte legyek :)

A szigetek a kép közepétől kissé balra találhatók. A három hurrikán sorrendben balról jobbra: Kilo, Ignacio és Jimena. Egyébként nem szokás egyszerre ennyinek lennie, de hát egyszer vagyok itt, szeretnének megismerkedni velem :) (viccet félretéve az idén meglehetősen erős El Niño hatása). A méretarányról annyit, hogy a hozzánk legközelebb levő Ignacio a Nagy szigettől kb. 700-800 kilométeres távolságban lehet.
Látjátok, ezért is mondtam még az egyik korai posztomban, hogy vannak dolgok, amik otthon azért jobban működnek: ilyenek például a viharok is, amelyek nem kívánják porig rombolni és/vagy vízzel elárasztani a házadat :)

A végére pedig egy kis ízelítő a következő poszt tárgyáról: szombaton elmentünk az egyetem melletti patak kicsit fentebbi szakaszára, ami már az esőerdőben van, a túra végállomása pedig egy nagyon pofás kis vízesés volt. Én a helyetekben pár nap múlva visszajönnék megnézni az ott készült képeket, mert elég jól sikerültek szerintem :)

10 megjegyzés :

  1. Kedves Edina és Sasa,

    Jöhet az első őszi poszt, mert ugyebár már szeptember van. :))
    Visszajöttem pár nap múlva, de még nincsenek az ott készült képek fent.
    Legyen szép napotok-hétvégétek!

    Áron

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ajjaj... biztos voltam benne, hogy elhamarkodott ígéretem megbosszulja magát :) Valószínűleg holnap sort kerítek rá és megírom, de azért vannak jó hírek is: a hétvégén remélhetőleg megint kirándulni megyünk és megvolt az első múzeumi látogatás is, tehát van témánk bőven, nem fogunk kifogyni belőlük :)

      Törlés
    2. De hogy ne csak azt higgyétek, hogy láblógatásból és túrázgatásokból állnak napjaim: az elmúlt 3 hónap munkájának beért a gyümölcse, így most egy cikket írok az eredményekről, ami szellemileg meglehetősen megterhelő. De a blogot akkor sem hanyagolom! :)

      Törlés
  2. Kérd meg Edinát, hogy segítsen a blogban, Te csak írd a cikket, most az a fontosabb.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. (Ettől még gyorsan töltsd fel az új posztot! ;))

      Törlés
    2. Amúgy nem baj, ha nem csak a cikkírásra koncentrálok: kell az agynak egy kis pihenés is, amire tökéletes megoldás egy könnyed hangvételű posztocska megírása. De valószínűleg Edina is fog írni vendégposztot, szóval biztos lesz itt olvasnivaló a közeljövőben is :)

      Törlés
  3. Igen dúl az irigykedés---jó NEKTEK---nekünk be kell érni ezekkel a szép fotókkal , de az is öröm, hogy ilyen klasszul irsz az ottani életről. Azért a Hiltonos buliról egy másik hétvégén ne maradjatok le, és várjuk a beszámolót és a fotókat.

    VálaszTörlés
  4. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés