Diamond Head újratöltve

Eltelt egy hónap, Nándi immáron két hónapos (és több, mint hat kilós!). Pont ma pedig meg is kapta az ilyenkor járó kötelező védőoltásokat is – egészen pontosan hármat egymást követően. (Szegény gyermek, három szurit még én se bírnék könnyűszerrel...) Mindenesetre mi élvezzük a szülői lét minden egyes percét – sőt, másodpercét –, ezért sem jut időm írni. No meg azért sem, mert újult erővel vetettük bele magunkat a munkába, miután egy hónapja egy harmadik kéziratomat is leadtam – de még a másodikról se tudok semmit, amit mellesleg már hónapok óta leadtam bírálatra. 

Koko Head helyett Bishop múzeum, majd diné.

Vasárnap reggelre nagyon jó kis programot talált ki az egyik kedves munkatársam: menjünk fel a Koko kráter tetejére! Mivel már jópár hónapja nem voltam odafenn, gondolkodás nélkül jeleztem részvételi szándékom (mint később kiderült, egyedüliként). Így – dacára annak, hogy az Úr napját mint kevés pihenőnapjaim egyikét általában regenerálódással töltöm – korán felkeltem, hogy délelőtt 9-re ott legyek a hegy lábánál és elkezdhessük a túrát. Fel is szálltam az 1-es számú buszra, hogy alig egyórás zötykölődést követően már lehessen is szenvedni mászni (ezúton is szeretném kifejezni, mennyire hiányzik a BKV, mint egy kifejezetten jó szolgáltató!). 

Vendégposzt: 0-1. nap

Meggyőztem kedves nejemet arról, hogy ennek az irománynak itt a helye. Olvassátok szeretettel beszámolóját ittléte első pár órájáról:

Tegnap 24 órás utamat követően este 11 körül értünk az albérletbe, amibe a kedves férjem már pár hete beköltözött. A lak igen kedves, hangulatos. A krétai félévem friss emlékéhez tudom hasonlítani a helyi vegetációt, vagyis nagyon buja, vastag levelű, erőtől kicsattanó zöld növényzet van, annyi különbséggel, hogy itt a magas páratartalom miatt tényleg már a "szimplán" mediterrán érzeten túl szó szerint a trópusokon van az ember.

Most elgondolkodtam, hogy vajon milyen eredetű szó a trópus. És persze, hogy a görög τρεπώ [ejtsd: trepó] "fordulok" illetve a τροπή [ejtsd: tropí] "fordulat" szavak – valamint a latin tropus – nyomán értelmezhető egy magyar etimológiai online nagyszótár szerint. "(...) a forró égöv ugyanis a két térítő (a Ráktérítő és Baktérítő) közötti sávban fekszik, amelyeken a Nap látszólagos útja megfordul. (...)" Ez már ugyan számomra komolyabb fejtörést okoz, Sasa természetesen pillanatok alatt kifejtette miért is világos ez mint a Nap. Egyik kezében a plüssmackómmal, a másikban egy gombolyagba hajtott zoknival próbálta ezt nekem is átadni. Brumi feje volt a Nap, és részemről sajnos ennek a szimbólumválasztásnak a bája kissé elterelte a figyelmemet. :) 

Ma még éhenkórász és álomkóros voltam – betudom ezt az utazás utóhatásának – pár km-es körzetben azért körbementünk, amikor hazajött az uram a munkából. Holnap már elvileg lesz mivel fényképeznem, úgyhogy hamarosan jövök képekkel többek között az óceánról is, ami szintén várva várt napirendi pont! :)

Bréking Nyúz: Nyürrös érkezése

Még három hónapot sem kellett várni, és elérkezett ez a nap is: megérkezett az oldalborda, küldöm a képet a meglehetősen jó állapotban levő feleségről (szerintem én rosszabb színben voltam a 24 órás utat követően):

Mintha csak tegnap lettem volna lefényképezve nagyjából a reptérnek ugyanezen pontján (pedig nem kicsi reptérről van szó, évi majd 20 millió utast fordul meg rajta – ez persze eltörpül az igazán nagyok mellett, de azért a budapesti 9 milliójához képest nem rossz (Európában a bécsi, manchesteri, düsseldorfi vagy a Berlin Tegelhez hasonlítható nagyságú, ha valakinek van tapasztalata a felsoroltak méretével kapcsolatban).

Most pedig kipihenjük az utazás okozta fáradalmakat :)