Vegyesfelvágott: pár dolog, amire a hónapok alatt rácsodálkoztam V.

Hát itt volnék újból és egyúttal örömmel jelenthetem be, hogy legutóbbi posztom óta egyetlen hurrikán/trópusi vihar sem kívánta elsöpörni a szigetcsoportot, amelyek megnövekedett számát (mármint hogy kettesével-hármasával jönnek) egyébként sem a globális klímaváltozás okozza – mivelhogy ez egy humbug, amit csak a gyíkemberek találtak ki. Legalábbis, mint azt megtudtam egyik igen kedvelt kollégámtól. Egyébként a jelzőt komolyan gondolom, tényleg nagyon kedvelem, de ezt azóta sem tudom igazán feldolgozni: eddig abban a naiv tudatban voltam, hogy klímaváltozás tagadói csakis valami mindentől elzárt helyen élő emberek lehetnek, nem pedig leendő tudósok. De hát ettől kerek a világ ugye, én meg majd csak feldolgozom ezt a sokkot, tegyük is túl magunkat rajta! :)

Van még egy szolgálati bejelentenivalóm is: egy majd' egy éves posztomat sikerült immáron frissítenem, olvassátok újra és/vagy görgessetek a legvégére elolvasni a kiegészítését.

Egyébként ezen kívül sok víz nem folyt le a Manoán: még mindig nincs hír a másik két cikkemről (elvileg a napokban lesz), még mindig az augusztusi mérések adatait dolgozom fel, és Nándi még mindig a legcsodálatosabb gyermek. :)

Szolgálati közlemény: arcoskönyv + nyelvtan és egyéb eszmefuttatások

Gyakran megesik az emberrel, hogy találkozik valami érdekes dologgal, amit szeretne közölni hallgatóságával, azonban az egy teljes értékű posztot nem tenne ki. Ilyenkor jönnek jól a kommunikáció egyéb csatornái, jelesül a fácse (ezúton is elnézést kérek!). Szóval ha sikerül egy szép képet lőnünk, de túl sok körítést nem tudunk hozzátenni, akkor azt oda fogjuk feltenni. Egészen pontosan a kedves feleség fészbúkprofiljára, szóval érdemes ott is körbenézni.

Azon gondolkodám amúgy, hogy nem mindenkinek van oda felhasználói fiókja. (Ezt egyébiránt tökéletesen megértem: többek között amiatt is, mert amerikai székhelyű cég lévén elég lezserül állnak az adatvédelemhez – egyébként az is megérne egy posztot, hogy itt mennyire nem védi az egyszeri embert ez ellen semmi: úton-útfélen ki kell adnod magadról minden adatodat, ha bármit is el kell intézned. Olyanokat is, amihez az adott cégnek aztán az égegyadta világon nem szabadna, hogy köze legyen.) Szóval a nem annyira költői kérdésem az lenne, hogy lenne-e igény az esetleg kitett posztoknak valamilyen más csatornán történő megjelenítésére is? Gondolok itt a gugli+-ra vagy twitterre, vagy akármire. 

Azért remélem kapiskáljátok, kedves olvasóim, hogy mire nem lennék képes értetek: még csiripelni (= twitter) is, pedig nem éppen a szívem csücske, leginkább a sok nagyon okos megmondóember miatt. Mindenesetre ha vóna rá igény (erről egy borzasztó vicc jut eszembe, de inkább nem osztom meg veletek), akkor írjátok meg kommentben, aztán megpróbálunk valamit kieszközölni.

U.i: Csak egy példa, hogy itt tényleg mindent tudnak rólad: az egyik, online számlafizető honlap (kb. olyan, mint otthon a távszámla.hu) elutasította a regisztrációmat, mert a számítógépemet fájlcserére használták (azaz azért, mert torrentet használtak rajta). Egyébként amióta itt vagyok, nem is töltöttem le semmit. Természetesen azelőtt sem használtam, de ha mégis, akkor is csak olyanokat töltöttem le, amivel semmilyen szerzői jogot nem sértettem az erre szakosodott ügyvédek hadát pedig ezzel a mondattal remélhetőleg leráztam :) Nagyon érdekelne, hogy mégis honnan tudják ezt a Nagy Testvér közben a háttérben áll. No meg, hogy a számlafizetési hajlandóságomnak mi köze van ehhez. Mindegy, meg tudom oldani máshogy is az áramszámla befizetését, csak első pillanatra egyszerűbbnek tűnt ily módon kivitelezni. 

U.i. 2: huszoniksz éves koromig, ha le kellett volna írnom a 'kapiskálni' szót, akkor 'g' betűvel tettem volna a 'k' helyett (de azért 'zs'-t nem használtam volna az 's' helyett). Az oka pedig az (mármint a szó helyes leírásának, nem pedig annak, hogy miért is nem tudtam ezt), hogy az olasz 'capisco' (érteni) szóból ered. No és ha az ember arra a minden átlagos (vagy azon aluli) gengszterfilmben felbukkanó jelenetre gondol, amikor a keresztapa visszakérdez: "Capisci?" (az 'sc' 's'-nek ejtendő) = "Érted?", már teljesen nyilvánvaló a helyzet. 

A keresztapa a fent említett kérdés közben pedig az első számú kézjelzést mutatja. Amúgy ezzel az igazán vicces, az olaszok kézi gesztusait bemutató képpel még tavaly találkoztam, amikor Jénában töltöttem pár hónapot vendégkutatóként. Egészen pontosan a teakonyhában, ahol kávészürcsölés mellett perceket tudtam elölteni előtte. Egyszerűen zseniális: mindig találni benne valami újdonságot.

Ezúton is elnézést kérek azon olvasóimtól, akik ezt már eddig is tudták, továbbá senki ne gondolja, hogy itten most ki szeretném oktatni (avagy a kioktatás tényállása forog fenn, hogy rendőrszóvivői bikkfanyelven fogalmazzunk). Egyszerűen csak nagyon szeretem az etimológiát: rendkívül izgalmasnak tartom, hogy egyes szavak honnan és miből származnak (származhatnak). Tulajdonképpen vicces (vagy nevetséges, ki hogy nézi), hogy az ember évtizedekig tud rosszul használni szavakat (anélkül, hogy utánanézne), illetve alapvető összefüggésekre jön rá (vagy persze már rájött pár évvel azelőtt, de aztán újra feltalálja a melegvizet) huszon-harminc-mégtöbb évesen.

U.i. 3: Amúgy ha már a nyelvészetbe belekontárkodunk: pár nap múlva jelenik meg az új magyar helyesírási szabályzat (szeptember 3-án). Nagyon szép, meg jó, de egy dolgot előre kikötök: jó darabig nem leszek hajlandó az új elvek szerint az 'ésszerűt' észszerűnek írni. De komolyan: ez meg hogy néz már ki??? Gondolom abból adódott ez a szerfelett remek ötlet, hogy ha már összetett szavaknál nem vonjuk össze a kettős mássalhangzókat (tankönyvi példa: jegygyűrű), akkor ebben az esetben se tegyük. De akkor is... még ránézni is elborzasztó... mindegy, megpróbálok megbékélni vele (pár év kérdése pusztán), de addig senki ne kérje rajtam számon, hogy hogyan is írom le ezt a szót :)