Vegyesfelvágott: pár dolog, amire a hónapok alatt rácsodálkoztam III.

Pár hónapja a második részt az esőistenekről szóló eszmefuttatással zártam. Ideje, hogy folytassam pár hasonló érdekességgel, amelyekkel az elmúlt idők során találkoztam megragadva figyelmemet.  

Amint azt már említettem az előző rész végén, itt a tollak per definitionem mind feketén fognak, szerintem még nem is találkoztam kék tollal (esetleg boltok írószerrészlegén lehetnek valahol mélyen eldugva). Amikor néhanapján alá kell írnom egy otthonról érkező hivatalos papírt, mindig nagy kínban vagyok, és nagyon furcsán néznek rám, hogy miért is olyan fontos nekem a kéken fogó toll. Aztán mikor elmagyarázom, hogy az aláírásoknál jól jön, ha látszik a nem fénymásolt mivolta, akkor azt teljesen logikusnak is gondolják. Ettől függetlenül azt mondják, hogy ez itt igazából senkit nem érdekel, mivel feltételezik, hogy nem akarsz okiratot hamisítani. Ja igen, hogy nem gondolod azonnal a másikról, hogy egy minden bizonnyal valami rosszban sántikáló csalóról van szó... érdekes elgondolás, annyi szent :)

Kisszínes: a biztonság mindenek felett(?)

Úgy vélem már említést tettem arról, hogy miután röviddel megérkeztemet követően ügyfele lettem az itteni bankomnak, nem volt éppen zökkenőmentes a bankkártyám kipostázása. De hogy röviden összefoglaljam: annyi történt, hogy a valóban rendkívül kedves – ámde annál inkompetensebbnek bizonyuló – ügyintéző valamit elszúrt a rendszerben (amit azelőtt nemrég frissítettek, mint azt megtudtam a másfél órás bankszámlanyitási szeánsz során). Így a két hetes várakozási időből majdnem másfél hónap lett.

Posztdok álláskeresés, vízumszerzés és bürokrácia IV.

Nos, most, hogy végre megérkezett az első fizetésem is (és vasárnap délután lévén kissé több időm van, legalábbis a hét többi napjához képest) itt az ideje, hogy lezárjam ezt a maratoni hosszúságú posztregényt. Az előző résznél ott hagytuk abba, hogy mindent elintéztem, amit el lehetett az elutazás előtt. Jelen iromány pedig azt foglalná össze, hogy mi mindent kell még helyben megcsinálni a megérkezést követő első pár hét (hónap) során.

Posztdok álláskeresés, vízumszerzés és bürokrácia III.

Legutóbb ott hagytam abba, hogy megkaptam a vízumot. Ekkor már kicsit kevesebb, mint egy hónap volt hátra a megérkezésemig és nagyjából ekkor kezdtem el meglehetősen aggódni, hogy lassan el kellene intézni az egészségbiztosítást, a szállást és a repülőjegyet.  Hamar tudatosult bennem, hogy ezt mihamarabb el kell kezdeni, leginkább a középsővel: hiszen ha nem tudom, hol szállok meg és mikortól foglalhatom el a szobámat, nehezen tudok hozzá repülőjegyet is venni.

Posztdok álláskeresés, vízumszerzés és bürokrácia II.

Egy kisebb idő eltelt az előző rész óta, de mostanában szerencsére voltak más témák, amelyekről mindenképpen be kellett számolnom. De azért most folytatom a bürokráciáról szóló eszmefuttatásom. Az előző részt ugyebár ott hagytuk abba, hogy volt egy állásajánlatom, amit aztán el is fogadtam.

Mert mindig vannak olyan dolgok, amikben kis hazánk jobban teljesít

A magyar ember arról híres, hogy imád panaszkodni (még akkor is, ha észre sem veszi). Miként arról is, hogy arról panaszkodik, hogy a magyarok mennyit panaszkodnak. 

Na de hagyjuk meg a panaszkodást másoknak. Inkább arról szeretnék mesélni, hogy mi az, amiben jobbak vagyunk :) Ugyanis eddig akárhol voltam, mindig találtam valamit, aminél azt lehetett mondani, Magyarországon ezt jobban csinálják.