Egy nap alatt Oahu körül I.

Sajnálatos módon eléggé elrohant az idő mellettem. Mire észbe kaptam, már csak azt látom, hogy immáron két hete nem jelentkeztem új poszttal. Ezen sürgősen változtatni kell, így fogadjátok szeretettel az április elején megejtett egész napos autós kirándulásunk első részét – ezúton is köszönjük a lehetőséget és a fuvart sofőrünknek! Egyfajta kompenzálásnak pedig felfoghatjátok a szebbnél-szebb tájakat, amelyeket a következőkben mutatok be.

Előtte viszont gyors helyzetjelentés az elmúlt két hét során történtekről: a kéziratomat azóta másik három helyről is visszadobták, éppen ma küldtem be a negyedikhez. Tulajdonképpen megspórolhattam volna ezeket az előző köröket, hiszen eredetileg is inkább ennek a folyóiratnak a témakörébe passzol leginkább az irományom, mintsem a sokkal általánosabbakba – amelyek többek között pont ezzel is indokolták döntésüket. Persze egy próbát mindenképpen megértek, mert kimagaslóan jó folyóiratokról van szó (nem mintha a jelenlegi nem lenne az). Közben írom a másik cikket is, bár sokkal lassabban haladunk vele, mivel eddig nem élvezett elsődleges prioritást. Azért lassan megleszünk vele is.

Mindeközben persze mindenféle más dolgokkal is foglalkozom/unk laboron belül és kívül is. A munkaidőt követő elfoglaltságokhoz tartozik a bulikázás is, hiszen ezekből volt részünk az elmúlt egy hónapban – párról a múltkori posztomban már be is számoltam. A legújabb – és vélhetőleg egy darabig utolsó – múlt hét pénteken volt, amikor informálisan is búcsúztattuk német munkatársamat, kissé oldottabb légkörben, hogy úgy mondjam. Azelőtti hétvégén pedig a kedves nejjel költöztünk ki a műterméből, lévén május végéig lehetett ott a megbeszélteknek megfelelően. De nem panaszkodunk: kilenc hónapig teljesen ingyen használhatta, miközben rengeteg alkotása készült el, és most már úgyis Nándi érkezésére kell igazán koncentrálnunk. A festmények pedig mennek a menőbbnél menőbb helyekre, többek között egy New York-i galériába küldtünk egyet, itt olvasható a linkje a kiállításnak. Nagyon reméljük, hogy a visszafelé történő szállításával már nem kell bajlódnunk :)

Na de lássuk a kirándulás képeit!

Elég korán indultunk, hogy a nap végére körbeérjünk a szigeten, az ördögi tervet végül sikerült is abszolválni. A kép maga reggel 7-kor készült a Halona Blowhole-hoz közel, a helyszínt a google térképén is megnézhetitek magatoknak. Nagy előnye volt, hogy kicsi a helyszín, továbbá nem is nagyon ismert, tehát szépen magányban lehet nézni a napfelkeltét az óceán partján.

Elsődleges célunk a bálnák felkutatása volt, amit sikerrel teljesítettünk. Sajnos azonban elég messze  úszkáltak a parttól (jópár kilométernyire, messzelátóval is alig lehetett kiszúrni őket), illetőleg elég ritkán is mutatták meg magukat, így fényképet sajnos nem tudtam róluk készíteni.

Nagyjából egyórányi bálnalesést követően úgy véltük, hogy esetleg több szerencsénk lesz más helyeken. Így aztán tovább is indultunk kelet felé, a 72-es úton.

Még egy gyors fotó a helyszínről, indulás előtt.

Közben megálltunk Sandy beachnél is, a Koko kráternek eddig főként egy másik oldalát ismertettem, de most akkor kaptok egy rálátást délkeleti irányból is.

Ez pedig itt a Makapu'u pont, amely elvileg az egyik legjobb helyszín a bálnák megpillantására. A fénykép előterében látható öblöt (Makapu'u beach) pedig január elején meg is látogattuk, bár akkor – ha minden igaz – nem számoltam be róla.

A Nyulak szigete a háttérben, a Makapu'u-s posztomban már tettem róla említést. Bálnák persze sehol nem voltak :)

Autókázás közben örökítettem meg ezt a házat, amely filmtörténeti jelentőséggel bír. Ugyanis ez az egyik legfontosabb helyszíne a méltán híres Magnum című sorozatnak: ez volt a főhadiszállás, Higgy bébi viskója. Mostanság magántulajdonban van, és a pletykák szerint maga az elnökúr vetett rá szemet, hogy legyen majd hova visszavonulnia hivatalos teendői elvégeztével.

Nos, ez a következő kép egy igencsak érdekes helyen készült: a strand környéke a hadsereghez tartozik (Bellows Field), és amelyet kizárólag hétvégente nyitnak meg a napozni vágyók előtt. Gondolom emiatt sincsenek túlzottan sokan. Utunk ekkor már az északi parton vezetett nyugat felé.

Egész nap gyönyörű időnk volt, a felhők csak néha-néha ijesztgettek benünnket. Ez még mindig a Bellows Field Beach Park, elvileg még kempingezni is lehet benne – hát mondjuk nem szívesen tölteném itt az estét egy aktív hadgyakorlat közepette. :)

A Ko'olau golf klub parkolója. Érdekesség, hogy egészen egyedülálló módon egyházi (presbiteriánus) tulajdonban van, ennek megfelelően templom is van a területén. Érdemes a környékről több képet is nézni (pl. a golfklub honlapján), mert az én, félig kiégett fotócskám vajmi kevéssé adja vissza a hangulatot. Egyszerűen fenomenális lehet ilyen környezetben golfozni!

Ez pedig már a Ho'omaluhia Botanikus Kertben van.

A háttérben van valahol a Pali lookout is. Elvileg itt, a környéken zajlott le kétmillió éve az egyik legnagyobb földcsuszamlás bolygónk legújabb történetében: a tengerbe csúszó hegyoldal 23 000 négyzetkilométert terített be az óceánfenéken.

Földcsuszamlás ide vagy oda, a gyesznyócskák önfeledten turkáltak a fűben.

A botanikus kert közepén volt egy halastó is, a helyszín ideális volt egy déli pihenőre.

Nem tudom, mi ez a csúnyaság, de mindenesetre nagyon kíváncsi volt: kb. félméternyire odajött hozzánk, biztos kajára vágyott.

Nekik szívesebben adtam volna valamit, de madarakat nem etetünk (legalábbis én még így tanultam). Ez utóbbit mondjuk a környéken zsibongó gyermeknek nem említették a szüleik: vígan szórták a félkilós kenyérdarabkákat a kacsáknak.

"Repül a nehéz drón, ki tudja hol áll meg?" Sofőrünk hozott egy ilyen jószágot is, így aztán meg is reptetette, hogy kissé kiszellőzzön

No, hát nagyjából itt voltunk utunk felénél. Ígérem, a következő részre nem kell ennyit várnotok! Ja, és persze addig is Hajrá Magyarok! :)