Posztdok álláskeresés, vízumszerzés és bürokrácia IV.

Nos, most, hogy végre megérkezett az első fizetésem is (és vasárnap délután lévén kissé több időm van, legalábbis a hét többi napjához képest) itt az ideje, hogy lezárjam ezt a maratoni hosszúságú posztregényt. Az előző résznél ott hagytuk abba, hogy mindent elintéztem, amit el lehetett az elutazás előtt. Jelen iromány pedig azt foglalná össze, hogy mi mindent kell még helyben megcsinálni a megérkezést követő első pár hét (hónap) során.

A szállás elfoglalása után egyből az első hét (illetve a második első fele is) azzal telt, hogy sorban meglátogattam azokat az irodákat, amelyekkel eddig csak levélváltások tömkelegén keresztül kommunikáltam: rögtön elsőként a helyi egészségbiztosítóhoz, hogy végezzük el a papírmunkát, mielőtt befizetném a biztosítás díját (persze készpénzben, mert ekkor még nem voltam csekk-képes). Ez ugye az egyetemmel szerződésben álló biztosító, nagyon nagy és nagyon szépen berendezett irodaházban, nagyon kulturált körülmények között. Valószínűleg ezért is kerül kétszer annyiba a díj, mint a többi biztosítónál: kell a pénz ennek a szép épületnek a fenntartására, illetve gondolom az áramért is sokat fizethetnek (értsd: légkondi megy ezerrel). Az ügyintéző is rendkívül kedves volt és segítőkész (általában az ügyintézők kedvességével és segítőkészségével nem szokott probléma lenni, inkább az ügyintézés sebességével), aláírtam párezer papírt és aztán megbeszéltük, hogy pár nappal később viszem magammal a pénzt is, hogy befizessem a díjat. 

Amúgy általában az itteni egészségbiztosítást ugyanúgy kell elképzelni, mint otthon egy autó-, vagy lakásbiztosítást: vannak biztosítási feltételek, milyen károk esetén fizet, milyen százalékban fedez és milyen összegig, van-e önrész, stb. Ezek alapján különböző ajánlatok közül lehet választani, attól függően mire van szükséged és mennyire kívánsz prémium szolgáltatásokat igénybe venni (pl. hogy a fogászati ellátás is benne legyen) és ezek alapján van egy fizetendő összeg, amelyeket pár hónapra (max. egy évre) köthetsz meg. És befizeted az egész összeget előre. Ami simán lehet akár 3-4 vagy akár 10 ezer (ha van családtagod, mert azok kb. 2-3-szor annyiba kerülnek) dollár is, ugyanis arról  a posztsorozat egy korábbi részében már tettem említést, hogy egy cserelátogatónak nyilván a legdrágább szolgáltatást kell megváltania, mivel abban tényleg minden benne kell legyen, probléma esetén a hazaszállítás költségének fedezése is. Persze, hogy mennyire humánus az ember egészségét ugyanolyan biztosítási kockázatként kezelni, mint mondjuk egy lakásét vagy egy autóét, hát az már minimum kérdéses.

Amíg megpróbáltam összeszedni a megfelelő mennyiségű készpénzt, addig is nyitottam egy folyószámlát egy helyi bankban, hogy később ne legyen problémám a készpénz hurcolásával. Itt is nagyon kedvesek voltak, bár azt a mai napig nem értem, mi tartott másfél óráig egy bankszámla megnyitásában (elvileg új volt a rendszer és még nem ismerték ki). 

A készpénz megszerzését pedig az akadályozta, hogy itt a legtöbb automata nem ad ki 500 dollárnál többet egy tranzakció alkalmával, egyetlen eggyel találkoztam, amelyik maximum ezret is ki tud adni. Szóval nem arra találták ki őket, hogy többezer dollárokat vegyél fel belőlük. Egyébként is húszdollárosokban kapod meg az összeget: nagyon menőn néz ki, hogy kiad ötven bankjegyet egyben, csak éppen nem mész vele túl sokra. A másik az, hogy erről viszont nincs túl sok tájékoztatás (később vettem észre, hogy van egy kis piktogram, ami mutatja a maximum felvehető összeget), és ha ennél nagyobbat írsz be, akkor sem ír ki semmi hibaüzenetet (ja de: azt, hogy 0.00$, köszi szépen!) és csak vár a megváltásra az automata. A másik, ami volt nem teljesen világos, hogy az elején el kell döntened, hogy milyen típusú folyószámláról kívánod a pénzt felvenni, ugyanis itt háromféle van: checking, credit, és savings. Utóbbi kettő valamennyire evidens, nyilván ha a hitelkártyáról akarsz felvenni, akkor előbbit választod, ha meg a befektetési számládról, akkor meg utóbbit. Így kizárásos alapon a legelső az, ami a normális folyószámlát jelenti. De akkor miért checking a neve? Persze legkésőbb, miután a banknál megnyitottam a folyószámlámat és kaptam 10 darab biankó csekket, rájöttem, hogy miért :) Szóval igen, ha írsz egy csekket, akkor erről a számláról emelik le a pénzt pár nap elteltével.

Már ebből is kiderült, hogy a bankrendszer másként működik errefelé, egyrészt a csekkimádat miatt: amikor kitöltök egyet, mindig egy kicsit úgy érzem, mintha a múlt század harmincas éveiben lennék, és a Monopoly figurája lebeg a szemem előtt. Szóval van egyfajta retró bája a dolognak. Ezen felül van átutalás is, de az borzaszóan drága (30-40 dollár és a beérkező wire transfer díja is 12). Ami inkább használatos, az kb. olyan, mint otthon a csoportos beszedési megbízás: megengeded egy szolgáltatónak, hogy havonta vonjon le pénzt a bankszámládról, ez ingyenes (gondolom azért szeretik, mert marha kényelmes, semmit nem kell csinálni érte, csak legyen pénz a számládon). A banki szolgáltatások többnyire ingyenesek: ingyen van az online banki szolgáltatás, a készpénzfelvétel, az új csekkek igénylése, egyedül az átutalás kerül pénzbe. Cserébe egyáltalán nem kamatozik. Arra ott van a megtakarítási számla, illetve vannak prémium (imádják ezt a szót, a deluxe az, ami hasonló varázserővel bír) csekkes bankszámlák, amelyek bizonyos feltételek teljesülése esetén (pl. hogy parkoltass pár tízezer dollárt a bankszámládon) kamatoznak. Pár helyen még a PayPal használható, és ezzel ki is fújtak a fizetési lehetőségek. Már ha nem említjük az olyan röhelyes megoldásokat, mint hogy faxold el a bankkártya-adataidat vagy a money order (készpénzküldés, mint amit otthon a Western Union csinál) intézményét. Arra is érdemes felkészülni, hogy bármilyen menő dombornyomott mesterkártyád is van, a magyarországit itt 10-ből 8 helyen nem fogadják el. Ez amúgy vicces, mert a nagy szupermarketben nem tudtam vele fizetni, de a város szélén a hegy lábánál levő családi vállalkozó hamburgeresnél pedig igen. Szóval erre nem igazán lehet bazírozni. A PayPass ismeretlen fogalom, mobilos fizetés lehetséges, hogy létezik, de én abban nem annyira hiszek (és gondolom úgyis helyi szolgáltatóhoz tartozó telefon szükséges hozzá). Viszont az szerintem egy jó dolog, hogy ha egy áruházban bankkártyával (hitelkártyával) fizetsz, akkor egyben kérhetsz készpénzfelvételt is. 

Amúgy jó bankot választottam, jól működik az online felülete is. Bár azt hiába állítottam be, hogy nem szeretnék papíralapú kivonatot, ennek ellenére is bőszen küldik azokat. Egyébként ennyi levelet még életemben nem kaptam, mint itt: ez valami fétise lehet az itteni szolgáltatóknak, hogy mindenképpen papíralapon akarnak az ügyféllel kommunikálni. A másik, nagyon idegesítő dolog, hogy nem tudok beállítani a bankkártyámon limitet. Simán lehet többezer vagy több tízezer dollár is egy itteni emberke számláján, a bankkártya-adatait meg küldözgeti orrba-szájba mindenféle cégnek, és ezek után még limit sincs rajta? Így nem csodálom, hogy ennyi pénzt el tudnak lopni a csúnya bácsik (vagy nénik). Mondjuk ezzel legalább az első hónapban nem volt problémám, mivel addig nem volt bankkártyám. :) Elvileg két hét alatt elkészül, ezért három hét után újból bementem a bankba, hogy mostakkormivan. És a rendkívül kedves ügyintéző sűrű bocsánatkérések közepette elmondta, hogy persze az új rendszer a hibás (azok a rohadt számítógépek), demostmártényleg lesz bankkártyám egy héten belül. Az lett is, de a PIN kódra még kellett várnom plusz pár napot. :) De igazából ez se volt gond, mivel semmi pénz nem volt rajta, ugyanis a fizetésemre még egy hetet kellett várnom ezen felül.

A harmadik utam az egyetem cserelátogatókkal foglalkozó irodájába vezetett, hogy regisztráljam magam. Ez már csak azért is fontos, mert egyrészt ha nem jelentkezel be, akkor nem állhatsz munkába, másrészt pedig az adataidat elküldik annak a szövetségi szervnek, amely a social security number (SSN) kiadásával foglalkozik. Ez utóbbi szám kb. mindennek az alfája és ómegája, enélkül nem állhatsz munkába, de még a banknál (és a telefonszolgáltatónál) is kérték, hogy utólag mutassam be, addig nem is vagyok teljes értékű ügyfél :) Egyébként ezt a regisztrációt (illletve egyben eligazítást, mert a kb. egyórás szeánsz alatt egy gyorstalpalót is kapsz a helyi dolgok menetéről) így utólag már elsőként csinálnám meg, mert nagyban függ tőle, hogy mikor kapod meg a szósölszekuritinámbört, ami meg az első fizetésed napját fogja determinálni. A szám kiadásával foglalkozó szervezet helyi kirendeltségét a regisztráció után pár munkanappal látogathatod meg.

Azt azért szeretném leszögezni, hogy nem amiatt kaptam két hetes csúszással az első fizetésem, mert két nappal később regisztráltam a lehetségesnél, hanem mert nyaralni mentek a fizetési osztályon dolgozók. A fizetést amúgy az otthoniakhoz hasonlóan utólag kapod, a hónap végén, attól eltérően viszont paycheck formájában. Ami olyan, mint egy nagyobbra nőtt csekk, és nagyon menőn néz ki (legalábbis az enyém, de adatvédelmi okokból nem akartam lefotóni és kitenni ide, de egy guglizott képet beszúrok azért ide). Aztán ezzel besétálsz a bankba, ahol megkérdezik, hogy a bankszámlámra szeretnéd-e tenni avagy inkább kéred készpénzben.

Ilyen egy paycheck. A felső, kék színű (és vízjelezett) része a tulajdonképpeni csekk, amivel besétálsz a bankba, az alsó csak egy összesítő, amit iktathatsz, ha szereted iktatni a dolgokat.

Visszatérve az ügyek intézésének menetére (még mindig az első hétnél tartunk), következő utam a magentás telekommunikációs cég helyi leányvállalatához vezetett, hogy kérjek egy telefont egy előfizetéssel. Azt már egy korábbi posztban említettem, hogy miért is esett a választásom eme szolgáltatóra. Arról is tettem említést, hogy a munkatempó itt se volt istrángszaggató, hogy úgy mondjam, de kicsit több mint két óra alatt sikerült megoldani mindent. Azaz hogy majdnem mindent, ugyanis sajnos még egyszer vissza kell menni bediktálni az SSN-t és venni egy telefont is asszony pajtásnak. Szóval még legalább két-három órát biztosan el kell még tölteni ott, de legalább egy légkondicionált üzletben jégveremben (itt ugye légkondifétis is van, én meg sajnos nagyon utálom).

A második hetem azzal kezdődött, hogy visszamentem az egészségbiztosítóhoz befizetni a díjat (amellyel nyár végéig biztosítva vagyok, aztán váltok egy olcsóbb szolgáltatóra). Pár nappal később elmentem az SSN kiadó szervhez. Itt, szövetségi épületről lévén szó, először egy reptérihez hasonló biztonsági ellenőrzésem mentem át. Elég sokan voltak hozzám hasonló helyzetben, de másfél óra alatt így is végeztem, utána pedig másfél héten belül meg is kaptam a kis kártyát (általában két hetet vesz igénybe), kb. úgy néz ki, mint otthon az adókártya.

Ezek után már elmehettem a kémiai intézet titkárnőjéhez, hogy leadjam ezt a varázsszámot, amely nagymértékben elősegíti a mihamarabbi fizetéshez jutást. Ezután már azokat az apróságokat is el tudtam intézni, miszerint egy felhasználói név és egyetemi e-mail cím kreálása, a fényképes egyetemi belépőkártyám elkészíttetése. Illetve, hogy regisztráljak az egyetem könyvtárába, mivel a kutató számára oly fontos online adatbázisokhoz és természettudományos folyóiratokhoz csak a  könyvtárnál regisztrált felhasználói névvel és jelszóval lehet hozzáférni. Szóval itt minden mindennel összefügg :)

Amint látható, volt pár elintéznivalóm, és arról nem is tettem említést, hogy szerencsés vagyok, mert az egyik nagyon kedves helyi magyar hazaköltözik és lepasszolja nekem az albérletét, tehát azt nem is kellett igazán keresnem. Márpedig itt a lakáshelyzet katasztrofális: rengeteg a diák és aki lakást venne ki, így egyszerűen nincs elegendő kiadó lakás. A bérleti díjak meg az egekben vannak: egy stúdióért (ami egy egyszobás lakás, amelyben az az egy szoba funkcionál hálóként, nappaliként és konyhaként is) simán elkérnek havi 1200-1400 dollárt (plusz rezsi).

Mindenesetre a lényeg, hogy a dolgaim nagyjából el voltak intézve. Ekkor már ugye június közepe volt, és el is kezdhettem dolgozni (hivatalosan persze csak azután, hogy részt vettem egy kétórás munkavédelmi oktatáson). Pont fel is szabadult a berendezés, amin a méréseket végzem, szóval jött a betanulási fázis, ami az egyik itteni nagyon kedves doktorandusz kolléga (egyenes Pennsylvaniából jött egy farmról, ennek megfelelően nagyon eredeti tájszólása van :D) segítségével zajlott. De ez már egy másik történet, ezt majd egy, a munkámról szóló posztban szeretném ismertetni.