Foster botanikus kert

Szombaton tettünk egy kirándulást az üzleti és a kínai negyed szomszédságában található, nagyjából 5,5 hektáros – vagy 13,5 acre, ha mindenáron a helyiek által használt lehetetlen mértékegységeket szeretnénk használni – botanikus kertbe, ahol az elmúlt több, mint 160 évben (1853-ban alapították) jópár egzotikus növényt sikerült összegyűjteni.

(Az acre amúgy tulajdonképpen a régi 'hold' vagy 'kataszteri hold' angol megfelelője – emiatt régen angol holdnak is nevezték –, azaz nagyjából az a terület, amelyet egy nap alatt fel lehet szántani, utóbbi azonban kisebb: 5755 m2 helyett ugyanis mindössze kb. 4047 m2-t jelent. A magyar ökrök ezek szerint erősebbek voltak angol társaiknál :D)

Tűzijáték, 43. emeleti panoráma és Über

Már pár poszt erejéig beszámoltam arról, milyen érdekességekkel futhat itt össze az ember, és ezt a remek sorozatot mindenképpen szándékomban is áll folytatni. Bár az itteni élelmiszerekről az ember elsőként a trópusi gyümölcsökre asszociál (már volt szerencsém párhoz, egyszer mesélek róluk is), de például ennyi tökfélével sem találkoztam még eddig. Ma például spagettitököt (esetleg másnéven laskatököt) ettünk, ami a nevét arról kapta, hogy húsa a sütésekor spagettiszerű szálakra esik szét, így már szinte tálalni is lehet – innen a régies neve is, azaz istengyalulta tök.

A labor ahol mérünk II.: Keck berendezés

Talán néhány kedves olvasóm emlékszik még arra, amikor afelett örömködtem, hogy végre leadtam  az első, általam itt összerittyentett kéziratot (talán nem szerénytelenség az egyes szám használata, lévén a 90%-át én írtam), így a mai nap is pirosbetűs ünnepként vonulhat be az egyetemes történelembe: ma reggel az az üzenet fogadott, miszerint elfogadták a kéziratot, és nincs akadálya, hogy megjelenjen az Astrophysical Journal nevezetű folyóiratban. Juhé!

Karácsonyi fények a városközpontban

Újévi első posztunk egy utolsó visszatekintés így, vízkereszt előtt a karácsonyi időszakra: még 2015 utolsó napjaiban megnéztük az itteni nagy, ünnepi... izét. Hát tudjátok, ilyen karácsonyi dolgokat.  Ugyanis Honolulu tulajdonképpeni főtere ilyenkor díszbe öltözik, a városháza környékét pedig mindenféle érdekes karácsonyi installációk lepik el. Igazából már a megnyitásakor, december elején is szerencsét próbáltunk, de annyira sok ember volt ott, hogy tömegiszonyom inkább a menekülést választotta.  No de lássuk, hogy azon a nem annyira hűvös december végi estén – még mindig rövidnadrágban grasszálok – mikhez is volt szerencsénk.

Óév utolsó óráiban

Végre hazaértem a munkából (a két hónapja leadott cikkünk bírálatára adott javításokkal és szakdolgozatok átolvasásával foglalkoztam), így itt ülhetek a gép előtt, posztot írva az elmúlt évről, amely rendkívül sok újdonsággal szolgált számunkra. (Kedves olvasóim többsége pedig remélhetőleg kevéssé zúgó fejjel ébredt arra, hogy idén is kissé tovább maradt ébren a kelleténél, és azt az utolsó korty pezsgőt igazán nem kellett volna már leerőltetni.) A helyiek mindenesetre már napok óta gyakorolnak mára: tegnap este is felébredtem párszor tűzijáték-rakéták dübörgésére, és néha már-már azt hittem, Pearl Harbor újfent nyílt csatamezővé változott.