Nándi első túrája

Az előző előtti hétvégén úgy gondoltuk, itt az ideje, hogy elvigyük a gyermeket élete első túrájára. Választásunk a Mānoa vízesésre esett, mivel ez könnyen megközelíthető otthonunktól, és a túraútvonal sem annyira megerőltető – legalábbis a vízesés közvetlen környezetét leszámítva, ahol már eléggé nedves és csúszós a talaj. Az első idevezető túránktól eltérően most a tömegközlekedést választottuk az odagyaloglás helyett, mivel a busz gyakorlatilag az erdő és a város találkozásánál tesz le minket, amivel nagyjából egy órát spóroltunk irányonként.

Hazafelé tartva

Nem hiszitek el, kedves olvasóim, mibe botlottam, amikor pénteken este munka után hazafelé tartva éppen leköszönő elnökünk középiskolája előtt sétáltam el. Én sem, ezért is készítettünk pár fényképet a kedves nejjel – aki elém jött Nándival – az egyik szülő autójáról, amivel ezek szerint gyermekéért megy a magániskolába. Sajnos nem viszem magammal a fotóapparátot minden egyes munkábamenés alkalmával, így mobilos képek következnek, de azért nem annyira sikerültek rosszul. Már csak a téma miatt sem. :)

2016 utolsó óráiban

Újabb év telt el immáron, most már Nándival várjuk az új esztendő eljövetelét. Itt már napok óta durrogtatnak és még mindig van öt és fél óránk kiélvezni 2016 minden percét, kezdve a Brexittől egészen Trump megválasztásáig (hogy a többi eseményt már ne is említsem). Kívánok minden olvasómnak ennél kevésbé izgalmakkal és meglepetésekkel teli 2017-es évet, BÚÉK!

(Forrás)