Elment a Darby néni a vásárba...

Általános népi bölcsesség, hogy munkanapokon csodálatosan süt a Nap és az ember vágyakozva néz ki a munkahelye ablakán repesve várva a hétvége bekövetkeztét, hogy akkor végre a szabadban lehessen. Valamikor péntek este pedig leszakad az ég, és hétvégén természetesen egész végig esik. Nos, ez természetesen itt is így van – annyi különbséggel, hogy az elmúlt hétvégén nem egyszerűen esett, hanem egy trópusi vihar tette tiszteletét a szigetek közelében. 

Vegyesfelvágott: pár dolog, amire a hónapok alatt rácsodálkoztam II.

Nos, múltkorjában ott hagytam abba, hogy a diákhitel errefelé nem (sem) tréfadolog. De evezzünk inkább nyugalmasabb vizekre (ha már a Csendes-óceán itt van a közelben), és beszéljünk a: szivárványokról! Bizony, itt nem véletlenül szerepel egy az autók rendszámán is: szinte minden nap látni egyet (legalábbis az egyetem környékén mostanában egészen biztosan), néha kettős szivárványok is jelen vannak. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy egész életemben ennyit nem láttam még, mint az elmúlt hat és fél hónap során, és tényleg mindig jókedvre deríti az embert a látványuk (még most is, pedig csak rájuk gondoltam). Talán nem véletlenül kötötték eleink jelenlétét a jószerencséhez.