Elment a Darby néni a vásárba...

Általános népi bölcsesség, hogy munkanapokon csodálatosan süt a Nap és az ember vágyakozva néz ki a munkahelye ablakán repesve várva a hétvége bekövetkeztét, hogy akkor végre a szabadban lehessen. Valamikor péntek este pedig leszakad az ég, és hétvégén természetesen egész végig esik. Nos, ez természetesen itt is így van – annyi különbséggel, hogy az elmúlt hétvégén nem egyszerűen esett, hanem egy trópusi vihar tette tiszteletét a szigetek közelében. 

Tavaly már pár posztban tettem említést ama tényről, miszerint június elejétől hurrikánszezon van, így Darby is úgy gondolta, idejön Hawaii-ra nyaralni – és a Big Island-en ténylegesen látogatást is tett szombat délután.* Nagyjából ekkora borult be teljesen az ég és kezdett el esni az eső itt, Honoluluban is. Aztán Darby megunta Hawaii szigetét és továbbjött északnyugat felé, így vasárnap délután kettő magasságában nagyjából 100 kilométernyire közelítette meg Oahut. Ettől függetlenül azonban igazán nem olyan sokat lehetett érezni a városnak azon részén, ahol lakunk.** Egyszer volt egy nagyobb zuháré vasárnap hajnalban, illetve délután 5 körül jött egy igazi, kiadós eső – olyan, mint amilyet az ember a trópusi égövvel társít – ami nagyjából este 9-ig folyamatosan szakadt is, aztán utána is még szakaszosan, rövidebb ideig. Továbbá még villámlott is – érdekes módon itt nem annyira társul az esőkhöz, szerintem egy kezemen meg tudom számolni, hány alkalommal észleltem itt a légköri elektromos kisülések eme formáját. Ma reggelre pedig az egészből csak a borultság maradt, délután pedig a munkából hazafelé menet újfent gyönyörű napsütés fogadott: bárány és fátyolfelhők ugrándoztak a mélykék égen. Most persze ez nagyon gejlül hangzik, de mit tegyek, ha egyszer tényleg így volt. :) Na jó, volt még egy utóhatása a viharnak: ez pedig a 30 fok melletti nagyjából 90%-os relatív páratartalom, amit tényleg csak a szaunához lehetett hasonlítani.

De legalább a csótik és egyéb nemkívánatos fenevadak lelkivilágát sikerült felzavarnia Darbynak: azóta állandó jelleggel betévednek a lakásba, az előbb éppen abban a fél másodpercnyi időablakban sikerült berepülnie a résnyire nyitott ajtón egy felnőtt példánynak, amíg a második mini békát tessékeltük ki fél órás intervallumon belül. Igen, repült. Mert ezek – mint azt már említettem – tudnak ilyet is, nem elég, hogy háromszor akkorák, mint az otthoni csótányok. Adok egy linket egy képhez az itteni példányokról, így mindenki kedvére szörnyülködhet.

Mindenesetre kaptok két videót, hogy lássatok is trópusi vihart – egészen pontosan annak a szélét.

1. videó: igen, a gyerek ott alszik mellettem egy ringatóban.

2. videó: itt már nem alszik mellettem Nándi. :)

* Ami utóbbi egyébiránt meglehetősen ritka jelenség. Ha jól tudom, tavalyelőtt találta el egy hurrikán, azelőtt meg évtizedekkel korábban. A Guillermós posztban is említettem, hogy a szigetek szerencsés fekvésének köszönhetően általában a hurrikánok trópusi viharokká szelídülnek, mire ideérnek. Örömteli dolgok ezek.

** Persze máshol kissé nagyobb jelentőséggel bíró viharról volt szó: pár helyen három óra alatt 15 centiméternyi (illetve 24 óra alatt 25 cm) esett, illetve 90-100 kilométeres széllökések is voltak.