Vegyesfelvágott: pár dolog, amire a hónapok alatt rácsodálkoztam V.

Hát itt volnék újból és egyúttal örömmel jelenthetem be, hogy legutóbbi posztom óta egyetlen hurrikán/trópusi vihar sem kívánta elsöpörni a szigetcsoportot, amelyek megnövekedett számát (mármint hogy kettesével-hármasával jönnek) egyébként sem a globális klímaváltozás okozza – mivelhogy ez egy humbug, amit csak a gyíkemberek találtak ki. Legalábbis, mint azt megtudtam egyik igen kedvelt kollégámtól. Egyébként a jelzőt komolyan gondolom, tényleg nagyon kedvelem, de ezt azóta sem tudom igazán feldolgozni: eddig abban a naiv tudatban voltam, hogy klímaváltozás tagadói csakis valami mindentől elzárt helyen élő emberek lehetnek, nem pedig leendő tudósok. De hát ettől kerek a világ ugye, én meg majd csak feldolgozom ezt a sokkot, tegyük is túl magunkat rajta! :)

Van még egy szolgálati bejelentenivalóm is: egy majd' egy éves posztomat sikerült immáron frissítenem, olvassátok újra és/vagy görgessetek a legvégére elolvasni a kiegészítését.

Egyébként ezen kívül sok víz nem folyt le a Manoán: még mindig nincs hír a másik két cikkemről (elvileg a napokban lesz), még mindig az augusztusi mérések adatait dolgozom fel, és Nándi még mindig a legcsodálatosabb gyermek. :)

Amúgy születése óta nem nagyon mentünk kirándulni (általában "csak" le szoktunk sétálni hétvégente Waikikihez), így fotós beszámolót sem tudok iderittyenteni. Ezért inkább úgy gondoltam, hogy egy régi sorozatomat kívánom folytatni, amelyben az itteni (otthoni szemmel legalábbis annak tűnő) furcsaságokat próbálom sorra venni.

Kezdjük is egy igencsak kézzelfogható példával, a papírral. Itt ugyanis még véletlenül sem használják az ISO szabványt (ugye az SI mértékegységekkel is úgy vannak, hogy kb. utolsóként nem vezették be még hivatalosan), hanem vannak a kis saját méreteik. Ezekből például az A4-esnek megfelelőt stílszerűen csak levélnek (US letter) hívnak: ebben az a legviccesebb, hogy avatatlan szem számára először nem tűnik fel a dimenzióbeli különbség, csak akkor, amikor megpróbáljuk az otthoni irattartóba begyömöszölni. Ugyanis, a letter egy picit rövidebb, ámde szélesebb, így jól össze lehet gyűrni a széleit, ha az otthoni genotermbe próbáljuk beleerőltetni – mint ahogy az velem megesett, amikor a legeslegelején elpostázták nekem a vízumhoz szükséges papírokat.

Kicsit kitérnék a hawaii nyelvre is: nem kimondottan használatos, az Alohán és a Mahalón kívül, ezeket meg mindenki használja orrba-szájba. Ezen kívül kevésbé gyakori a Kapu is, amely akkor igazán vicces, ha egy kapura van kirakva. Egyébként nagyjából azt jelenti, hogy 'tilos' vagy 'tabu'. 

Ez a tábla egyébként az amazon.com-on megvásárolható.

Ezen kívül nem sokszor találkozol a nyelvvel Honoluluban (vagy legalábbis nem mozgok olyan körökben), legfeljebb utcanevekben, továbbá a helyi teszkóban vehetsz olyan bögrét, ahol a neved (amennyiben angol keresztneved van) hawaii nyelven is fel van tüntetve. Ugyanis ez a nyelv egyrészt csak 5 magánhangzóból és 12 mássalhangzóból áll, továbbá nem különösebben kedveli a mássalhangzótorlódást (ellentétben pár szláv nyelvvel): ezért ahol két mássalhangzó van, oda beilleszt egyet, a duplákat felezi, és olaszosan csak magánhangzóra végződhet: így lett Britanniából Beretania (az utca neve nyilván az angol gyarmati időkre utal). Egyébként pont emiatt a magánhangzótobzódás miatt egészen kellemes hangzása is lesz.

Haladjunk tovább: a névnapot hírből sem ismerik – amúgy Magyarországon kívül egyetlen más országban sem igazán vettem észre, hogy használatos lenne, így ez valóban hungarikumnak tűnik. Viszont az itteni emberek általában örülnek annak, ha van plusz egy alkalom az ünneplésre, így a brazil kollégámmal (aki mellesleg druszám is) nagy örömmel ünnepeltük meg tavasszal a Sándor névnapot egy kis hamisítatlan Caipirinhával.

Forrás: wikipedia.org

Szerintem már sokan láthattatok youtube-on iPhone-összetörős videókat, miközben magatokban szidtátok a készítőjét, hogy miért teszi tönkre azt a drága készüléket, nyilvánvalóan jó dolgában nem tud már mit kezdeni a sok pénzével. Hát, ez nem egészen van így, ugyanis ezek az amerikaiak meglehetősen spúrak tudnak lenni – kivéve, ha étterembe vagy nyaralni mennek, mert akkor nem ismernek határokat. Szóval kiderült számomra az egyik amerikai munkatársam által, hogy pár dolláros díj ellenében évente egyszer kérdés nélkül kicserélik a többszáz dolláros telefonodat, bármi is történjen vele. Így például ő is kipróbálta, hogy kibírja-e a telefonja a folyékony nitrogén 77 K-es hőmérsékletét. A telefon sorsa kitalálható, miként az is, hogy környezettudatos ember lévén mit gondolok erről az egészről. Persze nem akartam megbántani a kedves munkatársat, így csak magamban gondolkodtam el arról, hogy miért is van, hogy ebben az országban a világon a legmagasabb az egy főre jutó ökológiai lábnyom.

Forrás: https://www.youtube.com

Ezen kívül van még egy dolog itt, ami rendkívüli módon idegesít és már említettem: semmit nem lehet normálisan elintézni, kizárólag telefonon. Igazából nem is tudom, mi lenne velem a kedves nej nélkül, mert ő szokta ezeket a telefonos ügyeket elintézni. Márpedig van belőlük bőven, mert a biztosítóval, a kórházzal, mindenkivel így KELL tartanod a kapcsolatot. Az e-mailt elfelejtheted, senki nem fog rá válaszolni, személyesen hiába mész be, nem illetékesek, levelet meg postázgasson az, akinek hat anyja van (így is már többször voltam postán itt, mint egész életemben azelőtt összesen). XXI. század, hát persze. Szóval azt kell mondjam, Magyarország az elektronikus ügyintézésben is jobban teljesít. (Már csak az elektronikus szavazást kéne valahogy ügyfélkapun megoldani, hogy ne az innentől hatórányi repülőútra levő Los Angelesben legyen a legközelebbi szavazási lehetőség. Persze tudom, hogy ennek megvalósításában elég sokan ellenérdekeltek.) Még egy példa: a New York Times egy visszautasíthatatlan ajánlattal kábé fél évig ingyenesen (na jó, két dollárt fizettünk összesen) volt elérhető számunkra. Mindent el lehetett intézni online (a feliratkozást is), csak lemondani nem tudtad, ahhoz fel kellett hívnod őket. KÖNYÖRGÖM, MIÉRT??? :) Persze nyilván tudom a választ: mivel biztosan vannak páran, akik inkább fizetnek negyedévente 30 dollárt, mintsem felemelnék a kagylót és tárcsázzanak.

Forrás: http://tasinc.com

A következőkben remélhetőleg találok valami izgalmas témát, addig is mindenkinek kellemes szeptember végi napokat!