Ezt a posztot most gyorsan kell megszülnöm, mivel a laptopom vinyója haldoklik, így pár óránként minden előzetes figyelmeztetés nélkül lefagy és újraindul a gép – utána meg alig akaródzik neki újraindulni. Így természetesen az elmúlt napok az adatok mentésével és a munkahelyi kompjúteren végzett munkára való átállással teltek. Mindenesetre az új merevlemezt már megrendeltem, elvileg egy hét múlva itt is lesz, és remélhetőleg további eseménymentes négy évnek nézhetünk elébe.
Amúgy a munka halad – bár emiatt a közjáték miatt nyilván lassabban: van elég mérési adat, amit fel lehet dolgozni, szóval ezzel elleszek a következő hetekben, aztán meg el lehet kezdeni írni a cikket. Közben megjött a bírálat a három leadott kéziratomból az egyikre: a bírálónak nem tetszik, bár bevallottan nem ért a témához, és alapvető tárgyi tévedésekre alapozza az aggályait. Szóval írunk majd egy szép levelet a szerkesztőnek, hogy ezeknek tudatában gondolja át, mennyire vegye komolyan a bírálatot.
A címre visszatérve: az első kettő (volt) hurrikánokat jelöl, a harmadik név pedig természetesen kakukktojás. Az Elnök úr szerdán érkezett, a reptérről egyenesen az egyetemi kampuszra jött*, hogy előadást tartson egy, a környező vizekben nemrégiben megnövelt területű óceánrezervátum (így kell ezt írni?) fontosságáról**. Sokan kaptak az alkalmon, hogy megpillantsák szeretett vezetőjüket: jó pár százan vártuk, mint a messiást, miközben mindenütt nyüzsögtek a rend éber őrei és a filmekből jól ismert napszemüveges öltönyös úriemberek. Képet és videót viszont nem tudok mellékelni: természetesen – annak rendje és módja szerint – a fekete batárokból álló konvoj pár száz méterrel előttünk lekanyarodott az előadásnak helyet adó épület mélygarázsába. A tömeg meg persze hangos csalódottságának adott helyt, a nagy részük pedig még ott várakozott egy darabig, reménykedve a lehetetlenben, miszerint láthatják aznap Obit élőben is. Hát nem látták, így fél óra múltán szomorúan ballagtak el a tett helyszínéről. Utólag belegondolva meglehetősen naiv gondolat volt akárki részéről is, hogy a világ egyik legjobban őrzött embere csak úgy ki fogja dugni a fejét a páncélozott autójából egy pillanatra is.
Egyébként érdekes volt látni, hogy a tömeg reakciója alapján még 8 év kormányzás után is népszerűnek mondható elnökről van szó: legalábbis senki nem ment oda csak azért, hogy fújoljon. Mondjuk gondolom ez nem is része a helyi kultúrának, másrészt pedig mégis csak a földijükről van szó: akkor is szeretnék, ha a világ legtehetségtelenebb politikusa lenne (ez persze azért valószínűleg túlzás részemről). Ez a felfokozott várakozás nem mondható el a két másik forgatag esetén: egyikük a hét közepén délről kerülte meg a Nagy szigetet, utóbbi pedig épp most kerüli el a szigetcsoportot északkeleti irányból. Jelenleg nagyjából 300 kilométerre van tőlünk Lester középpontja, aki egy 1-es erősségű hurrikán (az ötös skálán a leggyengébb), és nem szeretnék ennél jobban a közelében lenni. Bár pár órán belül legyengül mezei trópusi viharrá, még mindig 120-130 kilométeres szelek fújkodnak benne. Egyébként itt, a városban ebből semmi nem érződik: süt a Nap, kék az ég, csiripelnek a madarak.
Mi északról számítva a harmadik szigeten vagyunk, Lesztertől nézve pont annak a túloldalán. Forrás: https://www.wunderground.com
Hát ennyi volna mára, legközelebb majd akkor jelentkezem, ha újból életképes lesz a laptopom. Illetve kaptok még egy pillanatképet az egyik legújabb kedvenc honlapomról, ahol élőben lehet mindenféle időjárási paramétert nagyon menő módon vizualizálni (a felvétel a széljárást és -sebességet mutatja a zöld körrel jelzett pontban).
A honlap linkje pedig a képen található böngésző keresőmezőjében látható (earth.nullschool.net)
* Természetesen a várost keresztülszelő autópályát használva, amit mindkét irányban lezártak már órákkal előtte. Sőt, még a felette átívelő felüljárókat is, nehogy valaki onnan akarjon támadni. Ez azt jelentette, hogy ha az egyik oldalon ragadtál, akkor órákig nem tudtál átmenni a túloldalra. Arról nem is szólva, hogy nyilván az autópálya bonyolítja a város autóforgalmának jelentős részét, ezért az egyébként is brutális délutáni csúcs minden bizonnyal még durvábbá vált. De ezeket az információkat nem tudom megerősíteni, lévén az egyetemen vártuk a konvoj megjelenését.
**A rezervátum neve: Papahānaumokuākea,
és immáron több, mint kétszer nagyobb területű Texas államnál: 1,5
millió négyzetkilométer. Ez ugye Magyarország 15-szörösét jelenti, de még
Franciaországnál is háromszor nagyobb.
"a bírálónak nem tetszik, bár bevallottan nem ért a témához" - ismerős, nekem a diplomamunkámat dobta vissza kétszer a koma, harmadszorra pedig (miután a tanszékvezető felvilágosította, hogy nem arról szól az egész, amibe belekötött) ugyanazt elfogadta. x))
VálaszTörlésEgyébként jó poszt volt, köszi! :))
Igazából csak az nem fér a fejembe, hogy amikor megkapta a felkérést, miért nem tudta azt válaszolni a szerkesztőnek, hogy "bocsi, ez nem az én területem" és ajánlani valaki mást maga helyett. Mert hát ez ugye nem kötelező, nekem is kellett már visszautasitanom hasonló felkérést - igaz, más okokból kifolyólag.
TörlésMert akkor nem tűnt volna olyan okosnak. Valamiért az emberek azt hiszik, hogy soha nem fognak lebukni, és van, aki túltolja. Én is voltam már úgy, hogy amikor megkérdezték, tudok-e hálózatot szerelni, mondtam, hogy persze, és másnapra, amikorra szükség volt rá, már tudtam is. x))
TörlésKérem a következőt! ;))
VálaszTörlésMég mindig kérem a következőt! ;))
TörlésNos? :))
TörlésNos? x))
TörlésHuhh, sajnálom, de az elmúlt két hétben eléggé összesűrűsödtek a dolgok. Megpróbálok ezen a hétvégén alkotni valamit. Köszi a türelmet előre is :)
TörlésÓ, türelmünk, az van, mégpedig korlátlanul, úgyhogy első a munka, második a Ferencváros! ;))
Törlés