Adózás I.

Mint már az előző poszt kommentmezejében említettem volt, volt egy pár hetes kényszerpihenő a laptomom alaplapjának elhalálozása okán. Azonban mindez immáron a múlté, újból billentyűzetet ragadhatok és megírhatom az elmúlt egy hónap történéseit.

Annyira túlságosan sok újdonságról beszámolni nem tudok, de azért pár dolog nyilván történt: legfontosabb történésként Nándi pár napja töltötte be negyedik hónapját és 19-én az első névnapját is ünnepelhette. Kap is pár ajándékot – már amennyiben az Amazon kiszállítja őket valamikor a jövőben. Mindezeken túl egy hónapja végre elfogadták a cikket is, amelyet már az ötödik folyóirathoz adtam be (április közepe-vége óta próbálkoztam, a mostanihoz végül július közepén irányítottak át a testvérlapjától*). Ezért is fontos a kitartás: pont ugyanazon a napon hallgattam végig egy előadást, amelyben arról meséltek, hogy a már nem is tudom melyik űrszonda megvalósítására az egész dolog kiötlője ötször pályázott 15 év alatt, ebből négyszer sikertelenül. De a lényeg az ötödik, elfogadott pályázat volt, ugyebár (a Starbucks alapítója meg valami hetvenvalahányszor próbálkozott, mire meghitelezték az ötletét, ezt nevezem ám kitartásnak). Ezen kívül van még egy kéziratom, amin csak minimálisan kellett javítanom, így valószínűleg azt is elfogadják a közeljövőben**. Továbbá dolgozom egy újon, immáron augusztus óta  – de ez az eddigi legtöbb vesződséggel járó, még mindig az adatok feldolgozásánál tartok. Azért remélem, hogy a jövő hét során el tudom kezdeni a cikk írását is  – már csak azért is, mert addig nem kezdhetem el a méréseket az új témámban, pedig igencsak szeretnék már egy kicsit a laborban is lenni és kísérletezni. Mindezeken felül besegítettem/besegítek pár másik cikkbe is, de azoknál nem én vagyok a fő szerző, tehát nem nekem kell írnom őket. Szóval a lényeg, hogy van munka bőven, mint mindig.

Ha már űrszonda, akkor beteszek egy illusztrációt a New Horizons-ról, amely

tavaly repült el a Plútó mellett. Mindez azért jutott eszembe, mert ma küldte

vissza az utolsó adatmorzsát, amelyet a Plútóról gyűjtött össze. (Forrás)

Na de térjünk át az itteni adózásra, hogy mai témánkra áttereljem a szót. Nem nagyon szeretnék elveszni a részletekben, de érdemesnek tartottam egy kicsit mesélni arról, hogyan is működik errefelé a rendszer. Hátha valaki kedvet kap posztdokoskodni egy kicsit az USÁ-ban, és akkor talán lesz némi képe a dolgok működéséről, így nem kell hozzám hasonlóan mindenre rácsodálkoznia. A többieknek is érdekes lehet a téma: láthatják, hogy a magyar rendszer egyáltalán nem is olyan bonyolult – azt viszont azért nem állítanám, hogy jobb is lenne egyúttal. Előre is elnézést az adószakiktól a laikus megfogalmazásért! :)

Azt már ugye említettem, hogy az ÁFA helyi megfelelőjét (amit itt az államok határoznak meg és az itteni a maga 4,712%-ával meglehetősen magasnak mondható az országban) nem tüntetik fel a boltokban az árcédulákon, hanem magadnak kell felszoroznod a végösszeget a pénztárhoz felé menve, hogy ott ne érjenek kellemetlen meglepetések. Így most nem is erről mesélnék, hanem a jövedelemadóról: első és legfontosabb különbség, hogy itt azt kétfelé kell megfizetni (így kétfelé kell adóbevallást is készíteni): egy megy a kormányzatnak (szövetségi avagy 'federal' tax), egy pedig az adott (jelen esetben Hawaii) államnak. Az előbbi egyszerűbben működik abból a szempontból, hogy a munkáltatód minden hónapban levonja, így azzal csak az évi adóbevallásnál kell foglalkoznod. Arról is tettem már említést, hogy maga az adókulcs 14%, ami kedvezményes, minden külföldi ösztöndíjasnak ennyi az első két itteni évében. Utána ez 30%-ra változik, ami elvileg már tartalmazza az egyéb járulékokat is, ha jól értelmeztem. Ha valaki nagyon szerencsés, és egy olyan országból jött, amelynek van egy normális államközi egyezménye az USÁ-val (jelen esetben ez az összes európai országot jelenti Magyarországot és talán Ausztriát kivéve), akkor az első két évben konkrétan adómentes az itteni jövedelme. Ehhez egyébként nem kell az adott ország állampolgárának lenni, elég abból az országból idejönni dolgozni: azaz mindenkinek ajánlom, hogy előbb dolgozzon mondjuk fél évet Németországban és csak utána találjon itt egy posztdok állást. Ez dollárezrekben mérhető megtakarítást jelent az első két évben. Csak vigyázni kell, mert vannak olyan származási országok is (pl. Nagy Britannia), hogy ha valaki tovább marad itt két évnél, akkor visszamenőleg be kell fizetnie az adót az első két évre is. Itt egy link is az államközi egyezményekről, lehet böngészni a helyi APEH weboldalát, ha valakit érdekelne a dolog. Ja és innen üzenem kedves szakpolitikusainknak, hogy elmehetnek a búsba, hogy egyetlen európai országként (oké, Ausztrián kívül) képtelenek voltak adómentességet kiharcolni. Hát így képviselitek az állampolgárok érdekeit? :)

A helyi APEH logója. (Forrás)

A helyi adó ezzel szemben másként működik: a munkáltató nem vonja a béredből, hanem magadnak kell megfizetned negyed évente. (Egyébként azt nem tudom, hogy másoknál is így van-e vagy a helyieknél megcsinálja-e az egyetem neked ezt a szívességet.) Hogy tudjad nagyjából mennyit kell fizetned, az adóbevallásoddal egy időben kell csinálnod egy tervezetet a jövő évre vonatkozóan, ahol megbecsülöd, mennyit fogsz szerinted keresni, így mennyi adóelőleget szándékozol befizetni. Ezt pedig szépen négy részletben letudod az év során, a következő adóbevallásnál (áprilisban) pedig vagy fizetned kell még vagy pedig kapsz vissza valamennyit, attól függően mennyit fizettél és mennyi adókötelezettséged keletkezett. Annyi engedmény(?) van még, hogy az első évben ezt nem kötelező megcsinálnod, így a következő áprilisban egy összegben befizetheted az előző évi helyi adót is. Ennek a mértékét amúgy elég nehéz megbecsülni, mert nem egykulcsos, hanem sávos adózásról van szó: van egy táblázat, amelyből le tudod olvasni, hogy az adott összeghez mekkora adóék tartozik***: mondjuk azt, hogy ez nagyjából 5-8% lehet a keresettől és családi állapottól függően (ez utóbbira a következő részben még visszatérünk). Mind a kétféle adónál igaz, hogy ha a meghatározott adókötelesség egy bizonyos összeg alatt van (mondjuk 500 dollár), akkor azt nem kell megfizetni – természetesen ezek olyan alacsony összegeknél keletkeznek, amelyek még az éhenhaláshoz sem elegendőek itt, tehát ezeknél biztosan nagyobb adókötelességed keletkezik végeredményben. 

Szerintem itt félbe is hagynám a dolgot, mert valószínűleg eléggé töményre sikerült, elnézést érte. Hagyok nektek egy kis időt, hogy emésszétek, aztán jövők a második résszel is. Ígérem, ezúttal nem nyírom ki a laptopom, és nem kell ennyit várnotok a következő részre. :)


* Azt azért megemlíteném, hogy a szerkesztő nagyjából egy-másfél hónapon keresztül megfeledkezett a cikkemről és nem küldte vissza a javított verziót a bírálónak, ezért is tartott ennyi ideig elfogadni.

** Bár már majd' egy hónapja leadtam a javított verziót: kicsit félek, hogy a szerkesztő megfeledkezett erről is... lassan írnom kellene neki, attól félek... nincs szerencsém ezzel a folyóirattal, az biztos.
*** Általában egy összeget ad meg, plusz az adott adósávba tartozó összeg x százalékát: tehát ha például 40.000 dollárt kerestél egy évben, akkor az adóelőleged nagyjából 2.200 dollár lesz + a 36.000 dolláron felüli rész 7,9%-a.