Vegyesfelvágott: pár dolog, amire a hónapok alatt rácsodálkoztam I.

Már egy ideje érlelődött bennem egy poszt megírása, amelyben pár olyan érdekességet gyűjtenék össze, amelyek európai szemmel furának hatnak. Jónéhányról már korábban szót ejtettem, de most itt az ideje, hogy megosszam veletek azokat is, amelyek eddig említetlenül maradtak.

Vegyesfelvágott: pár dolog, amire a hónapok alatt rácsodálkoztam V.

Hát itt volnék újból és egyúttal örömmel jelenthetem be, hogy legutóbbi posztom óta egyetlen hurrikán/trópusi vihar sem kívánta elsöpörni a szigetcsoportot, amelyek megnövekedett számát (mármint hogy kettesével-hármasával jönnek) egyébként sem a globális klímaváltozás okozza – mivelhogy ez egy humbug, amit csak a gyíkemberek találtak ki. Legalábbis, mint azt megtudtam egyik igen kedvelt kollégámtól. Egyébként a jelzőt komolyan gondolom, tényleg nagyon kedvelem, de ezt azóta sem tudom igazán feldolgozni: eddig abban a naiv tudatban voltam, hogy klímaváltozás tagadói csakis valami mindentől elzárt helyen élő emberek lehetnek, nem pedig leendő tudósok. De hát ettől kerek a világ ugye, én meg majd csak feldolgozom ezt a sokkot, tegyük is túl magunkat rajta! :)

Van még egy szolgálati bejelentenivalóm is: egy majd' egy éves posztomat sikerült immáron frissítenem, olvassátok újra és/vagy görgessetek a legvégére elolvasni a kiegészítését.

Egyébként ezen kívül sok víz nem folyt le a Manoán: még mindig nincs hír a másik két cikkemről (elvileg a napokban lesz), még mindig az augusztusi mérések adatait dolgozom fel, és Nándi még mindig a legcsodálatosabb gyermek. :)

Vegyesfelvágott: pár dolog, amire a hónapok alatt rácsodálkoztam II.

Nos, múltkorjában ott hagytam abba, hogy a diákhitel errefelé nem (sem) tréfadolog. De evezzünk inkább nyugalmasabb vizekre (ha már a Csendes-óceán itt van a közelben), és beszéljünk a: szivárványokról! Bizony, itt nem véletlenül szerepel egy az autók rendszámán is: szinte minden nap látni egyet (legalábbis az egyetem környékén mostanában egészen biztosan), néha kettős szivárványok is jelen vannak. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy egész életemben ennyit nem láttam még, mint az elmúlt hat és fél hónap során, és tényleg mindig jókedvre deríti az embert a látványuk (még most is, pedig csak rájuk gondoltam). Talán nem véletlenül kötötték eleink jelenlétét a jószerencséhez.

Vegyesfelvágott: pár dolog, amire a hónapok alatt rácsodálkoztam III.

Pár hónapja a második részt az esőistenekről szóló eszmefuttatással zártam. Ideje, hogy folytassam pár hasonló érdekességgel, amelyekkel az elmúlt idők során találkoztam megragadva figyelmemet.  

Amint azt már említettem az előző rész végén, itt a tollak per definitionem mind feketén fognak, szerintem még nem is találkoztam kék tollal (esetleg boltok írószerrészlegén lehetnek valahol mélyen eldugva). Amikor néhanapján alá kell írnom egy otthonról érkező hivatalos papírt, mindig nagy kínban vagyok, és nagyon furcsán néznek rám, hogy miért is olyan fontos nekem a kéken fogó toll. Aztán mikor elmagyarázom, hogy az aláírásoknál jól jön, ha látszik a nem fénymásolt mivolta, akkor azt teljesen logikusnak is gondolják. Ettől függetlenül azt mondják, hogy ez itt igazából senkit nem érdekel, mivel feltételezik, hogy nem akarsz okiratot hamisítani. Ja igen, hogy nem gondolod azonnal a másikról, hogy egy minden bizonnyal valami rosszban sántikáló csalóról van szó... érdekes elgondolás, annyi szent :)

Vegyesfelvágott: pár dolog, amire a hónapok alatt rácsodálkoztam VI.

Nos – amint azt pár napja ígértem – itt a februári második poszt, a blog legtöbb részt megért sorozatának legújabb tagjával.

Vegyesfelvágott: pár dolog, amire a hónapok alatt rácsodálkoztam IV.

Sorozatunk legújabb részében tovább folytatom az itteni furcsaságok vegyesfelvágott-szerű felsorolását.