Uku

Nem is mutattam még be legújabb szerzeményünket: Ukit (a poszt címét a gyakran használt becenév adja). Mahagóniból készült, koncert ukulele (ami esetünkben igazából a méretét és hangolását takarja: G4-C4-E4-A4). Nagyságát illetően a képen látható asztal és székek az irányadóak, amúgy 58 cm (23") hosszú hivatalosan, ezzel pedig a szoprán és a tenor társai között helyezkedik el.

Nem is annyira új szerzemény: még a hónap elején vettük meg, a kedves nej minden nap szorgosan gyakorol rajta. (Pár hónap múlva meg már lehet, hogy óvördöréjnbózni is tud majd) :) 

Az árfekvéséről annyit, hogy az általunk kinézett hangszerboltban a legolcsóbb olyan 60 dollár körül volt, a határ pedig konkrétan a csillagos ég: láttunk több, mint tízszer ennyiért (700-ért) is. Mi azért megpróbáltuk kezdő hangszerként belőni azt, amelyiknek már nem gyermekjátékhangja van: nagyjából 100-150 dollárért már lehetett ilyet kapni, a fenti példány 110 zöldhasúba került. Tulajdonképpen 180-ért olyat is próbálgattunk, amelyiknek szerintem már szinte tökéletes hangzása volt (csak annyi pénzt nem kívántunk erre áldozni). Ami annál többe került, az pedig véleményem szerint csak flancolásra lenne jó :)

Amúgy valahol az albérletünk szomszédságában is van egy testvére: néha hallani, ahogy átszűrődnek az akkordok.

Vasárnap: múzeumlátogatás + születésnap II.

Mint azt a poszt első részében már említettem, a múzeumlátogatást születésnapi mulatság követte. Így sajnos sietnünk kellett hazafele, mivel egyik kedves posztdok munkatársam jött értünk autóval, hogy kettőre kiérjünk a Waialae strandra. (De csak miután tettünk egy kitérőt a kicsit arrébb található Kawaikui strandra. Eredetileg a kettő között vacilláltunk és sofőrünkben kissé összekavarodtak a dolgok, hogy végül melyikre is tettük le a voksunk). Ezeket errefelé 'Beach Park'-nak szokták nevezni – és nem csak kilométer hosszúságúak vannak, hanem vannak picikék is, családiasabb hangulattal, miként ez is utóbbi kategóriába tartozott. Itt alapvetően őslakosok vannak, a nem kis tagszámú családjukkal egyetemben, ennek megfelelően sok kisgyermek vett körbe bennünket (hogy ezt miért hangsúlyozom, irományom végén kiderül).

Vasárnap: múzeumlátogatás + születésnap I.

Meglehetősen el vagyok havazva az új kutatási témám okán (tegnap kezdtük a méréseket*), ezért nem jelentkeztem immáron egy hete. De hogy pótoljam eme szörnyű mulasztást, máris belevágok abba, hogy mi történt ezen a héten vasárnap.

Rövidposzt: Veteránok napja

A mai ünnepnap 1954-ig a Fegyverszünet napjaként volt ismeretes (miként Franciaországban és az Egyesült Királyságban a mai napig így nevezik), eredetileg az I. világháború végét ünnepelték a győztes hatalmak. Itt a fent említett dátum óta jelentése bővült: az összes valaha szolgált bakára emlékeznek ilyenkor. Ez persze azt vonja maga után, hogy nem nagyon dolgoznak, így az egyetem is töküres.

Milyen kár, hogy német a főnököm, akik hozzánk hasonlóan – és nem túl meglepő módon  – sok ünnepelnivalót nem találnak ebben a nevezetes dátumban (már azon kívül persze, hogy végre vége lett a "Nagy Háborúnak"), így a mi kutatócsoportunknak szerencsére szokásos munkanap jár. Ez ellen úgy tüntetek, hogy megírtam ezt a rövid posztot, egyfajta sztrájk gyanánt, hogy addig se kelljen buzgálkodnom. :)

U. i.: Amúgy tudtátok, hogy Verdun környékén a mai napig vannak "vörös zónák", ahova nem lehet belépni? Annyira tele lett szemetelve tüzérségi lövedékekkel, hogy még kell párszáz év a megtisztításukhoz. Engem ez nagyon meglepett, amikor anno olvastam.

Vegyesfelvágott: pár dolog, amire a hónapok alatt rácsodálkoztam I.

Már egy ideje érlelődött bennem egy poszt megírása, amelyben pár olyan érdekességet gyűjtenék össze, amelyek európai szemmel furának hatnak. Jónéhányról már korábban szót ejtettem, de most itt az ideje, hogy megosszam veletek azokat is, amelyek eddig említetlenül maradtak.

Látnivalók: China Walls, Halona, Makapu'u

Még szeptember végén voltunk hivatalosak ebédre egy helyi magyarnál, aki volt olyan kedves, és  utána elvitt minket a sziget délkeleti csücskébe. Egy-két helyen már jómagam is voltam (és be is számoltam róla annakidején), de azért a nagyja teljesen új volt számomra. Képválogatás következik: