Képek: vasárnap délután

Sajnos mostanában meglehetősen sok elfoglaltságom volt a munkát tekintve, így nem jutott túl sok időm egyéb élményeim megosztására (ez valószínűleg el fog tartani még a hónap végéig, utána több időm lesz remélhetőleg). De azért, hogy addig se kárhoztassam kedves olvasóimat a poszt nélküli létre, összegyűjtöttem pár képet, amelyeket még két három hete készítettem egy vasárnap délután során a kampuszon. Hát akkor hajrá, vessük bele magunkat!

Mint általában a kampuszon délutánonként, ekkor is szitált az eső. Érdekes egyébként, hogy sosem vagy benne biztos, honnan is jön a csapadék: ha felnézel sose látsz olyan felhőt magad felett, amiből jöhetne. Valahogy a hegyekből elfújódik idáig vagy másképpen manifesztálódik az egyetem környékére :)

Ha valaki koreáról szeretne tanulmányokat folytatni, akkor egy ilyen szép, díszes épületben folytathatja azokat.

Találtam egy japán kertet is, közvetlenül a kampuszt határoló Manoa patak mellett. Feltételezem, a kert vizét is ez táplálja. Ilyen szép füvet mellesleg nem nagyon látni máshol: olyan erősen süt a Nap, hogy lehet akárhogy locsolni (pedig locsolják rendesen), kiég szegény. Pont emiatt nem voltam elájulva a Waikiki szomszédságában található golfpályától sem (no nem klubtagként mentem oda, csak a kerítés túlsó oldaláról formáltam meg sommás véleményem). Gondolom itt az árnyékban több esélye van megmaradni.

De ha már itt voltam, akkor a patakról is készítettem egy képet. Később, a városba érve már tisztességes mérete kezd lenni.

Ilyen szép virágokkal is lehet találkozni úton-útfélen.

A virág alatt húzódó ocsmány, rozsdás vascsövet kéretik nem észrevenni :)

Hazafelé meglepett egy szivárvány is. A parkon pedig – kéretik megkapaszkodni – fociznak. Mármint normális, lábbal végzett labdarúgásról van szó. Hát igen, ezek a megélhetési bevándorlók nem átallanak nem igazi, férfias amerikai sportokat űzni. Mi lesz így a világból kérem?

Mellesleg fényképezgetés közben gördeszkával elment mellettem egy meglehetősen jól megtermett fiatalember (akivel nem szívesen futnál össze éjszaka a sikátorban), és megdicsért, hogy milyen jó kis kompozíciót találtam. Ezek az emberek ilyen nyitottak errefelé. Nagyjából az első héten esett meg velem, hogy a pólómat dicsérte meg egy másik fiatal az utcán szembejövet (igen srácok, arról a pólóról van szó, a Cseplinesről :D). 

Szivárvány az autópálya felett.

A szivárvány másik vége pont a Diamond Headet színesíti. Ezek szerint a manók a kincset valahol az autópálya és a kialudt vulkán között ássák el.

Még egy kép visszatekintésként a hegyekre. A kampusz leginkább jobb oldalon levő hegytől még egy kicsit jobbra található egy völgyben.

+1 bónuszkép: a helyi tömegközlekedés gerincét adó busz. A szigeten ugyanis ez egy létező dolog és jól is használható: van vagy kéttucat, normális követési időkkel rendelkező járat, amelyek az egész várost behálózzák (sőt, ezeken kívül vannak helyközi járatok is, amelyekkel a sziget majd minden pontjára el lehet jutni). Egy jegy ára 2,5 dollár, a havi bérletek diákoknak 30, felnőtteknek 60 dollár. Ezen a képen nem látszik, de a busz legelején a lökhárító felett van biciklitároló, amin négy bringát is lehet szállítani (ezt azért otthon sem lenne rossz bevezetni, még ha a legzsúfoltabb járatoknál nem is lenne megoldható az időveszteség miatt). És még beszélnek is: a megállóba beállva Aloháznak egyet, bemondják a járatszámot és hogy merre is tart éppen. Ez a busz éppen nem olyan színes, mint pár társa, amelyek tisztára úgy néznek ki, mintha Hawaii mintás ingben szelnék keresztül a várost :)