Tegnap Waikikin volt egy születésnapi összejövetel, ehhez az egyik ottani toronyház tetőteraszát vettük igénybe (az egyik jelenlévő ott lakik és a lakók lefoglalhatják az ilyen és ehhez hasonló összejövetelekre). A kilátás káprázatos, és mivel már nem először voltam ott (hanem másodjára), nem akartam elkövetni a hibát, hogy nem viszek magammal fényképezőgépet. Hát akkor vessük bele magunkat!
A tetőterasz körbe volt kerítve egy plexiablakkal, így szabad szemmel a kilátás sokkal jobb volt, mint az a reflexiót sokkal jobban láttató fényképen tűnik. Itt a sziget belsejére (nagyjából északi irányba) nyílik kilátás, az egyetem irányába.
Itt egy kissé ránagyítottam, a kép közepétől kissé jobbra eső toronyház mögött egy épületegyüttes terül el, na az az egyetemi kampusz :) Háttérben a hegyek, amelyek kivétel nélkül mindig felhőkbe burkolóznak.
Kilátás a Diamond Headre, amibe kissé bezavar pár felhőkarcoló. A kép nagyjából keleti irányba néz. A tetőterasz lámapfüzéreinek megcsillanását a plexin figyelmen kívül lehet hagyni :)
No, ez már az óceánra néz (valamiért mindig tengerpartot akarok írni, az óceánpart olyan furcsán hangzik számomra). Láthatóan sokkal nagyobb a magasházsűrűség Waikikin, mint a város többi pontján. Amúgy (ha jól emlékszem) a 23. emeleten vagyunk, de látszik, hogy vannak ennél magasabb épületek is.
Holdsarló és a Vénusz egy képen.
Holdsarló, Vénusz és Jupiter egy képen. Kb. fél perccel maradtam le arról, hogy egy, az itteni reptérről éppen felszálló gép is rajta legyen a képen (illetve készítettem róla egyet, de az sajnos sokkal jobban bemozdult :/). Két hete ugye a Vénusz és a Jupiter jóval közelebb voltak egymáshoz, de akkor meg a Hold bóklászott valahol az égbolt teljesen másik sarkában.
Szép volt, ennyi volt, égből pottyant képgaléria volt. Amúgy egészen sokan voltunk (kb. harmincan), vegyes felhozatallal, jó fej emberekkel, élőzenével (az egyik itteni, egyetemen dolgozó magyarnak van egy bandája). Az étel mexikói volt: még úgysem ettem tacót (vagy legalábbis nem rémlik), ezt most gyorsan bepótoltam. Illetve piñata is volt: felfüggesztenek valamilyen papírmasé figurát, amit teletöltenek édességgel, a delikvens szemét bekötik, adnak a kezébe egy botot, aztán pár körbeforgatás után megpróbálja leverni a figurát és amikor az ilyen viccesnek számító játék elkezdődik, akkor szoktam kissé távolabb húzódni az örömködés epicentrumától. Elvileg ezt is a mexikóiakhoz kötik, de meglehetősen sok változata fordul elő a nagyvilágban.
A következő poszt most már tényleg a bürokrácia befejező posztja lenne. Egyrészt azért vártam vele ennyit, mert annak a megírása hosszadalmasabb lenne, másrészt pedig gondoltam megvárom vele az első fizetésemet, hogy arról is beszámolhassak benne. Jelentem, múlt hét csütörtökön (alig másfél hónap ittartózkodás után) megkaptam az első csekket, szóval most már lehet, hogy nem fogok éhenhalni. Háromszoros vivát a kedves pénzügyeseknek!
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése