Kisszínes: szolgáltatások, futárszolgálatok és egyéb benyomások

Amerika a végtelen lehetőségek hazája... no és a fogyasztók kegyének elnyerésében is élen jár, amit az elmúlt immáron közel négy hónap során már igencsak sokszor megtapasztalhattam. Rengeteg a szolgáltató, nagy a verseny, és mindenki igyekszik maga mellé állítani a vásárlókat, akik pénztárca-vastagsága (vásárlóereje) az egyik legnagyobb a világon (még itt is, pedig azért ez a sziget eléggé kiesik, lévén 6000 kilométerre van a méjnlendtől, azaz az ország kontinentális részétől). Ez azzal jár, hogy az itt élők életét rengeteg kényelmi extra könnyíti meg az új javak megvásárlása során. Mai posztunkban – szigorúan szöveges módon – ennek pár aspektusát világítanám meg többek között, de nem kizárólag erre szorítkozva. Úgy gondoltam, hogy ma egy – legalábbis tárgyát tekintve – kevésbé kötött poszttal kedveskednék (amihez úgy ültem hozzá, hogy majd menet közben valahogy alakul) úgyhogy vigyázat, csapongó gondolatok következnek! :)

Amióta itt vagyok, szinte minden nap rá lehetett csodálkozni valamire, hogy mennyire készen kapják az emberek, mennyivel könnyebb elérniük. Készételek egy egész külön bolti szekcióban, csak mikrózni kell és már lehet is ebédelni. Persze ez már otthon is jelen van egy ideje, inkább a választék szélességén és mennyiségén lehet ámulni. Egy kicsit nagyobb szupermarketben már több száz ilyen termék van, minden típusból legalább négy-öt márka kínálja termékeit, egyszerűen elveszik az ember a nagy választékban. De nem csak ez: hogy a vásárlónak már tényleg ne kelljen semmit se tennie, már minden meg van előre csinálva. Előre lereszelt sajt (persze ez is van otthon, de kilós kiszerelésben még nem láttam eddig), a fagyasztott rák is már előkészítve és előfőzve van, nehogy elrontsa a hülye parasztja kedves kuncsaft. Az élelmiszerek minősége más kérdés, mert például igazán jó itteni sajtokkal sem találkoztam (bár a jobbféle Cheddar tényleg jó, ha rá akarjuk olvasztani valamire), ha csak nem francia vagy hasonló országból származó import áru volt. Itt inkább a méret a lényeg: lehet találkozni kimondottan gyenge minőségű kajával is vagy olyannal, ami annyira feldolgozott, hogy egyáltalán nem hasonlít az eredetire: a már ránézésre is ki tudja milyen táppal/hormonnal/gyógyszerrel etetett csirke húsán (aminek valami egészen beteg fehér színe volt). Persze ezek sem olcsók, mert minden élelmiszert hajóval szállítanak ide, a szigetek nem tudnák eltartani a rajtuk élő másfél millió embert (amiből kábé egymillió ezen a szigeten lakik). Azért tegyük hozzá, hogy mivel óriási a választék, ezért ha valaki nem elégszik meg a génkezelt élelmiszerrel, akkor megtalálja a jó minőséget is (amennyiben fizet érte): itt minden piaci rést – legyen akármilyen kicsi is – betömnek, van speciálisan az organikus (ez az új jel- és divatszó) ételek árusítására szakosodott ellátóegység is. Kár, hogy ez is úgy működik, mint a legtöbb dolog itt: van valami, amit felkapnak, legyen akármekkora dőreség is: most ugye ez a gluténmentesség megy, minden terméken fel van tüntetve, még olyan dolgokon is, amelyek egyáltalán nem tartalmaznak fehérjét (persze biztosra mennek: honnan kellene tudnia azt a mezei felhasználónak, hogy a vízben egyébként sem kellene lennie gluténnek :D). 

Persze ez legalább veszélytelen: az oltásellenesség egy más tészta, és egészen nagy népszerűségnek örvend: a kedves republikánus elnökjelölt is felült a vonatra (párszázezer szavazatért bármit) és írt egy nevetséges twitterüznetetet arról, hogy az oltás autizmust okoz (mintha azt csak úgy elkapnád, mint a náthát). És ezt az embert meg fogják választani, erre egészen nagy összegben mernék fogadni. A sok kedves szavazója ezt szépen beveszi, aztán majd csodálkoznak, ha a gyerekeik már rég letűnt korok betegségeiben fognak elhalálozni (mint ahogy azt nemrégiben sikerült összehoznia egy spanyol házaspárnak, így a gyermekük végül torokgyíkban halt meg). De legalább nem lesznek autisták, annyi szent. Egyébként ebből is látszik, hogy itt tényleg szólásszabadság van, bármekkora ökörséget mondhatsz. Emiatt a gyűlöletbeszéd, mint olyan sem létezik, és nagyon csúnyán néztek a kollégáim, mikor felmerült, hogy ez egy használatos jogi fogalom Európában: mert hát ez micsoda megnyirbálása a személyes szabadságnak, és ha valaki hülyeségeket akar mondani, akkor igenis legyen joga hozzá. No, ezért van az, hogy egy olyan embert választanak majd meg, aki ilyeneket twittelget (illetve nyilván nem ő, de az ő nevében), illetve, hogy még mindig tagadja, hogy a globális felmelegedés létező dolog lenne (ami különlegesen pikáns a világ második legnagyobb CO2 kibocsátásáért felelős országának leendő vezetőjétől). De ha lenne, az szerinte amúgy is az illegális mexikói bevándorlók miatt lenne :D Persze mindenki tudja, hogy ez csak a show miatt kell, senkit nem érdekel igazából, mit beszél: a lényeg, hogy ez egy tökös csávó, ami a szívén az a száján, és így majd egy egészen biztosan jó vezetője lesz az államoknak.

Most kissé elkanyarodtam az eredeti témától, de hát én megmondtam előre, hogy csapongani fogok :) Hogy őszinte legyek, ami miatt leültem megírni ezt a posztot, az a futárszolgálatok kérdése. Természetesen nem újdonság senkinek sem ezek létezése, otthon is vannak. Ami a lényeges különbség, az a lépték, és ezen dolgok jelenléte a hétköznapokban: itt tényleg megteheted, hogy mindent házhoz hozatsz. Kell valami elektronikus kütyü? Amazon vagy elektronikus-öböl (E-bay). Egyéb dolgok, amiket otthon a teszkóból hozatnál? Walmart.com. Kattintasz, beteszed a kosárkádba a számodra leginkább megfelelő árut, és már hozza is a FedExes bácsi egy héten belül. Mi is rendeltünk a háztartásból hiányzó pár dolgot, így a múlt hét úgy telt el, mintha minden nap születésnap lett volna: egyik nap egy kerékpár érkezett, hogy végre tudjunk kerékpáros túrákat tenni (egy már volt itt, vettünk egy wólmártosat, ami az itteni teszkósnak felel meg, de ha jól értesültem, akkor lehetséges, hogy otthon is pár éven belül előbbit fogjuk mondani utóbbi helyett), másik nap a telefonokba memóriakártya (mert persze azt az alapkészülékből mindig kispórolják), kellett pár átalakító az itteni konnektortípusba (kép alant), tényleg csak az igazán szükségesek, de az ember nagyon könnyen hozzászokik és akkor jön a "De akkor vegyük már meg ezt is, mert erre még biztosan szükség lesz...", illetve "De ez most le van árazva és nagyon olcsó, és ingyen kihozzák Hong Kongból..." kezdetű mondatok, amiknek sosincs jó vége. A legrosszabb az egészben, hogy mire kiszállítják, addigra már régen elfelejtetted, hogy te erre pénzt adtál ki, olyan, mintha ingyen kaptad volna (a kiszállítás amúgy általában ingyenes), és tényleg olyan érzés fog el, mint gyerekkorodban karácsonykor, amikor nyitogattad az ajándékcsomagokat. Aztán később szembesülsz azzal, hogy már túl sok helyen van megadva bankszámla/kártyaszámod, amit részemről már csak eredendő fukarságom és adataim illetlen kezekbe történő kerülésétől való rettegésem okán sem kifejezetten szeretek átélni. Sok beszédnek sok az alja: mondandóm lényege, hogy ha nem vigyázol, nagyon gyorsan beszippant a rendszer, és te is aktív részesévé válsz a nagybetűs fogyasztói társadalomnak. Ezt pedig senki nem akarja, ugye? :) Azt még hozzátenném, hogy az elektronikus kütyük és pár használati tárgy (például ez a bicikli is) annyiba vagy inkább kevesebbe kerülnek, mint otthon. Miközben a fizetések, ugye. Szóval így azért már érthető, hogy miért hevernek megunt tévék tucatjai a járda mellé ledobva városszerte. Kétévente cserélni kell őket, mert az új mindig jobb, mint tudjuk.

A helyi konnektor így néz ki (hát nem pont olyan, mint egy csodálkozó arc? :) ). Mindenesetre érdemes beruházni egy átalakítóba, és nem árt arra sem figyelni, hogy itt a hálózati feszültség mindössze 110 V az otthoni 230 helyett (szóval érdemes csekkolni, hogy az utaztatni kívánt elektronikus eszköz tud-e működni rendeltetésszerűen ilyen alacsony feszültségen).

Bár posztom apropóját a barna, illetve kék-fehér (futárszolgálattól függően, mert persze abból is több van) furgonnal rohangáló emberkék szolgáltatták, akik – a többi szolgáltatóhoz hasonlóan – mindent megtesznek azért (no nem felebaráti szeretetből, hanem kőkemény zöldhasúért), hogy emberek százmillióinak minden igényét kiszolgálják, azért látható, hogy némi rendszerkritika is belekerült mondandómba. Habár nem ez minden létező világok legjobbika, és európaiként vannak eléggé idegen kulturális mintázatok is, pár dolog átvétele igazán megfontolásra lenne érdemes: csak hogy mondjak egyet, ma is bementünk egy boltba, és a benne egyedül dolgozó pénztáros (aki gyanús, hogy egyúttal a tulaj is volt, mivel megdicsérte az egyébként nem annyira kézenfekvő sörválasztásunkat) csak úgy szóba elegyedett velünk. Megkérdezte, honnan valósiak vagyunk (nyilván az akcentus miatt), elmesélte, hogy a haditengerészetnél szolgáló apja révén volt pár évet Törökországban, kicsit elbeszélgettünk erről is. (Amúgy ez elég gyakori ezen a szigeten, lévén Oahu 25%-a még mindig katonai terület, és le van zárva a civilek elől, szóval elég sokan dolgoznak ezen a területen.)  Ezt a fajta nyíltságot, hogy vadidegenek megállítanak kicsit beszélgetni, azért jó lenne átvenni. (Múlt héten is egy itt már lassan 20 éve élő macedón állított meg minket egy másik üzletben.)  No nem azért, mert olyan komoly dolgokról esne szó ezen beszélgetések során. Hanem talán akkor egy kicsit nyitottabban állnánk a világhoz: lehet, hogy másként gondolkozik valaki, attól még az is lehet helyes, nem csak a mi kis berögzült hülyeségeink. És ezt most mindenféle aktuálpolitikai felhangtól mentesen tessenek érteni.

U.i.: a zöldhasúról jut eszembe, az egydolláros hátoldala tényleg sokkal zöldebb :)

U.i.2: még egy példa, hogy a szolgáltatók csak úgy vagdossák hozzád az akcióikat - mindenhol kuponok, leárazások, kiárusítások. Az egyet fizet, kettőt kap akció már idejétmúlt: itt az van, hogy vegyél 5-10 darabot, és az (nem túlzás) olcsóbb, mintha kettőt vennél. Habár nincs TV előfizetésünk, az online szolgálatók által el vagyunk kényeztetve: az összes nagyobb kínál legalább egy hónapos ingyen próbaidőszakot, ameddig annyi sorozatot nézhet asszonypajtás, amennyit nem szégyell (szigorúan csak este, angol szövegértési feladat gyanánt, természetesen).