Pearl Harbor IV: USS Missouri csatahajó

Az elmúlt héten a második cikkemet 5 hétnyi töprengés után visszadobták. Habár kutatócsoportunk vezetője még szeretne beszélni a szerkesztővel, én magamban már lemondtam arról, hogy ebben a nagyon menő folyóiratban jelenjen meg legújabb szerzeményünk. Azóta előkészítettem a kéziratot egy másik (kicsivel kevesebb impakt faktorú) folyóirathoz történő beadásra, amit meg is teszek, amint megjön a szabad jelzés a főnöktől.

Pearl Harbor III: USS Arizona emlékmű

Születésnapom alkalmából pedig fogadjátok szeretettel legújabb posztomat :)

Miután végeztünk a tengeralattjáró megtekintésével, következő célpontunk a USS Arizona emlékműve volt. Kissé bajosan találtuk meg kiindulópontunkat, mivel csak annyit láttunk, hogy egy hajó visz az öböl túlpartján levő hajóroncshoz. Aztán egy gyanús épületre bukkantunk, amelynek a háta mögött horgonyzott a szállítóeszköz, a bejáratánál pedig egyre csak gyülekeztek az emberek. Szóval a csordaszellem azt súgta nekünk, hogy az amerikai nemzet eme kegyhelyéhez történő eljutás érdekében nekünk is oda kell állnunk. Itt aztán kiderült, hogy nem olyan egyszerűen mennek itt a dolgok, hogy csak úgy felpattanunk a csónakra és átruccanunk az emlékműhöz, de nem ám! Hanem először tessenek megnézni egy nagyjából 45 perces dokumentumfilmet az itt történtekről (készült a kilencvenes években)!

Pearl Harbor II: USS Bowfin

Nohát, hol is hagytuk abba múltkorjában? Nos igen, azt hiszem valahol ott, hogy beléptünk a bejáraton, és megvettük a jegyeket! Mivel az ingyenjegyünk a USS Arizona emlékműre egy későbbi, kora délutáni időpontra szólt, még volt nagyjából másfél óránk, így első utunk a USS Bowfin-ra vezetett. Szegény a rendkívül népszerű többi látnivaló árnyékában kissé méltatlanul mellőzött, de ennek előnye volt, hogy alig lézengtek rajta páran. Lehet, hogy emiatt is tetszett annyira :) – no meg persze azért, mert még sosem voltam igazi tengeralattjárón!

Nándi

Legtöbb olvasóm már tud róla, de mégiscsak a legjobb, ha írásban is megtesszük a hivatalos bejelentést a trónörökös érkeztéről: Nándi úgy gondolta, hogy Oahu szigete szolgáltatja erre a kifogástalan alkalmat, és így is tett. A bejelentés aktualitását az adja, hogy a holnapi, Pearl Harbort bemutató posztom második részében levő fényképek alapján úgyis mindenki számára nyilvánvalóvá válna a dolog :)

Érkezte június végére várható, és ebből bárki kiszámolhatja, hogy bizony egy ideje velünk van már, így már pár kórházi látogatáson is túl vagyunk. Ez remek apropója lenne az itteni egészségügy bemutatásának, de ezzel még várok egy kicsit. Ugyanis úgy vagyok vele, hogy inkább akkor írnék róla, ha magunk mögött van az egész procedúra és az egészre rálátással bírok. 

Addig pedig kaptok egy képet egy április eleji egész napos kirándulásunkról – amelyről természetesen idővel ugyancsak beszámolok – hogy mindenki lássa a növekvő pocakot: