Naplemente és választások

Éppen ideje annak, hogy pár képpel is kedveskedjek nektek, kedves olvasóimnak. Címlapon egy naplemente látható Waikikiről – egészen pontosan a Kapiʻolani Parkból. A képet és a lapozás után látható time-lapse videót nagyjából másfél hete készítette igen kedves brazil kollégám (természetesen előzetes engedélyével közlöm itt), amit ezúton is köszönök neki – igaz, ezt valószínűleg nem fogja érteni, dacára annak, hogy már tanítottam neki pár szót magyarul. :)

ÁPDÉT: újra feltöltöttem az összes eddig készített videót. Erre a linkre kattintva az összes érintett régebbi posztom egy helyen megtalálható. Kellemes videóújranézegetést ! :)

Ezenkívül zajlik az élet a rendes kerékvágásban: egy hete a folyóirat visszaküldte egy utolsó korrektúrára az elfogadott cikkünket, így remélhetőleg még az idén megjelenik nyomtatásban. A másik, javított cikkről még mindig nincs hír (szerintem erről is megfeledkeztek), viszont végre tényleg sikerült lezárnom az adatok feldolgozását, így – nagyjából két és fél hónappal a mérések befejezte után – végre nekiláthatok a legújabb kézirat megírásának. Ez utóbbi témája hasonló az eddigiekéhez, csak ezúttal egy másik biomolekulának (az adeninének) a bomlását vizsgáltuk. Ez azt is jelenti, hogy lassan lehet egy új mérési sorozatot kezdeni – csak még az nem biztos, melyik témával kezdenénk pontosan. Az egyik például igencsak izgalmasan hangzik: a csokoládé illatáért felelős molekulák csillagközi térben történő keletkezését vizsgálnánk – mondjuk ez pont nem az én témám, de mindenképpen részt akartam venni benne. Hiszen mi a fontos, ha nem annak kiderítése, hogy csokiillatú-e az űr? :)

Nem szeretek különösebben politikával foglalkozni – lévén az ebből kialakuló viták nem vezetnek sehova sem –, de nem lehet elmenni a legújabb választási eredmény mellett annak rövid taglalása nélkül. Annyit mindenképpen elmondhatok, hogy minden kollégámat (de szerintem úgy általánosságban is) óriási meglepetésként ért Trump úr győzelme. Persze ez nem meglepő, hiszen szinte senki nem számolt ezzel a médiában sem, és relatíve kevesen álltak ki előzetesen nyíltan a republikánus jelölt mellett. Nem akarom azt sugallni, hogy megmondtam előre, de a Brexit szavazás eredménye alapján (továbbá, hogy mindenki olyannyira sulykolta az esélytelenségét) mindenképpen szoros befutót vártam. Azért minimálisan így is meglepett az eredmény, az amerikai kollégákról már nem is beszélve: ők teljesen kivoltak, egyikük be se jött dolgozni következő nap, hanem beteget jelentett. :) Azért lassan kezdenek megbarátkozni a gondolattal, pénteken például már teljesen bizakodóan tekintettek a jövőbe, és – a több amerikai nagyvárosban tüntetőkkel ellentétben – megelőlegezik a bizalmat Donaldnak. Én azért még mindig (szokásosan) óvatos vagyok és azt mondtam nekik, hogy szerintem várjuk meg az elnöksége első pár hónapját, aztán majd utána lehet bombázni a szerelmes levelekkel. :)  

Jövő héten új poszttal jelentkezem, ugyanis akkor lesz a megnyitója a kedves nej kiállításának a Hawaii Pacific University-n. Az egyetem kampusza a sziget túloldalán fekszik (térkép fent, érdemes street view-val körbenézni), gyönyörű környezetben, ezért mindenképpen meg kell osszam veletek pár ott készült fotót. :)