Money, money, money... II.

Hát akkor térjünk át a dollárosokra. Igazából nem is így kellene hívnunk a mindennapokban, hiszen van neki magyar neve is, mint azt már a népmesékben is annyiszor olvashattátok. Bizony ám, a tallérról beszélek. Mint ahogy tallér volt a szlovén pénz is (tolar), amíg át nem tértek az euróra 2007-ben. (Mi is akkor vezettük be, nem? Sajnos egyre gyakrabban hagy ki a memóriám :) ). Érdekesek amúgy ezek a pénznevek: a garas például a groschenből (például a néhai osztrák schilling váltópénze), a forint pedig a 'florentinus'-ból ered, ami a firenzei aranypénzt jelentette valaha. És van pár "rokona" is a forintnak, amely ugyanebből a szóból ered: például a volt holland gulden is vagy a lengyel złoty (ami aranyat jelent). Hát nem tök érdekes dolog ez a numizmatika? Engem speciel nagyon tud érdekelni, kár, hogy nem értek hozzá. De manapság ez úgyse számít, csak beszélni kell valamiről, tudni róla már nem muszáj :)

Jöjjenek a papírbankók, amiknek nagy részét minimum filmekben már mindenki láthatta. Ettől függetlenül élőben még mindig olyan érzésem, mintha játékpénzt tartanék a kezemben (nyilván, mert a legtöbb társasjátékbeli pénzt is ezek ihlették).

És az egydolláros. Számtalan összeesküvés-elmélet fűződik hozzá, hogy mi miért van rajta, amiből a hátoldalon levő piramis mibenléte a legérdekesebb, felette a szemmel, ami mindent lát: ha valakit érdekel az ezek mibenlétével kapcsolatos ötletelés, akkor ezt az olvasnivalót tudom ajánlani. Már egy korábbi posztban említettem, de ugye a képen is remekül látszik, miért is hívják zöldhasúnak :)

A következő bankjegy létéről még sok itteni állampolgár sem tud, annyira ritka látvány: a kétdolláros (lehet, hogy ha boltban próbálnál vele fizetni, furcsán néznének)

Mondanom sem kell, hogy még nem láttam, pedig igencsak érdekelne. És milyen jó retró kinézetük van... említettem már, hogy csomó dologban évekkel verik Nyugat-Európát is, máskor meg az az ember érzése, hogy a nyolcvanas években ragadt (vagy még régebbi korokban, ezek a bankók inkább a harmincas évekre emlékeztetnek). Az egydollároson Washington, emezen Jefferson van (nem gondolták túl, hogy kiket kellene feltenni a pénzeikre...).

Az ötdollárossal sem találkozom túl gyakran (leginkább az egyes, illetve húszas címletekkel, ritkábban az öt, tíz és százdollárosokkal), de azért gyakorinak mondhatók: rajta Lincoln réved a jövőbe (sajnos így sem látta előre, hogy nem kellene színházba mennie), hátoldalán pediglen az emlékműve Washingtonban.

A tízdollároson egy kevésbé ismert Alapító Atya, Alexander Hamilton, hátoldalán pedig egyenesen az ország államkincstára. De amúgy van rajta minden, mint a búcsúban: a láng a Szabadságszoborról egyből kétszer is, az "In God we trust" elmaradhatalan jeligéje is. Érdekességként megemlíteném, hogy ez a felirat nem olyan régóta díszíti a bankjegyeket, mintsem gondolnánk: 1956-ban fogadták el a törvényt, miszerint mindegyiken szerepelnie kell az új jelmondatnak. A hátterét természetesen az éppen tetőfokára hágó hidegháborús hisztéria adta, amikor is a kommunizmus ateista szörnyetegével kellett birokra kelni, és ehhez egyenesen isteni segítséget kérni. Kíváncsi lennék amúgy az Alapító Atyák véleményére e témában: az általuk eredetileg megfogalmazott és a poszt első részében már megemlített 'E pluribus unum' ("Sokból egy") inkább hallatszik a felvilágosodás szellemi termékének, amitől nem állt messze (minimum) az antiklerikalizmus. Persze az is igaz, hogy eléggé elitista hozzáállás latin nyelvű jelmondatot kitalálni egy olyan ország részére, ahol aztán tényleg minden prioritást élvezett és élvez az idegennyelv-tanulással szemben (viszont ez már tényleg csak egy meglehetősen rosszmájú megnyilvánulás volt részemről). Mindenesetre nem vagyok nagy tudója a történelem eme korszakának, szóval ha valaki jobban átlátja ezt az egyébként igencsak izgalmas témát, akkor ne legyen rest tudatni a nagyközönséggel!
Eléggé kitérő jelleggel megemlíteném, hogy ez a latin nyelvű jelmondat engem személy szerint egyenesen Ferenc Jóska jelmondatára (és az I. világháborúban az első komoly küldetése során egy olasz gumicsónak által hullámsírba küldött Szent István testvérhajójának nevére) emlékeztet: 'Viribus Unitis', azaz "Egyesült Erővel".

A húszdolláros az, amivel legtöbbet lehet találkozni, lévén az összes bankautomata ebben a címletben adja ki a kért összeget. Szóval ezzel találkozom az esetek nagyjából 80%-ában, emiatt már kissé herótom van tőle :)

Rajta Andrew Jackson, az USA 7. elnöke, hátoldalán a Fehér Ház látható. Mi kell még? Egy jelmondat, cikornyás számok, ingádwítrászt, és már kész is a bankó. Kisebb-nagyobb módosításokkal 1928 óta így néz ki, a többi címlethez hasonlóan (nyilván azóta már huszonötször áttervezték, de a lényeg és a méret maradt). Na ezért mondom, hogy a harmincas évek retró érzése kap el ezeket a papírdarabkákat a kezemben tartva.

Ilyet még ha jól , de csak létezik: az ötvendolláros. Rajta Ulysses Grant, a polgárháború győztes tábornoka, hátoldalán a Capitolium épülete.

A százdollároshoz eddig sajnos csak háromszor volt szerencsém, ennek megfelelően nagy tiszteletben tartom (és ez úgy vélem így is fog maradni... mármint a nagy tisztelet :D). Az előlapján egyenesen Benjamin Franklin Alapító Atyával. Hát kell ennél több?

1969 óta hivatalosan nincs nagyobb címlet, pedig volt egészen tízezer dollárosig, de végül is ma már nincs akkora szükség rájuk az elektronikus fizetési módoknak köszönhetően. Azért ha valakit érdekel, érdemes rájuk keresni, nagyon érdekes történetük van, jól néznek ki, és nem akarsz belegondolni, hogy mai árfolyamon az a papírfecni névértékén mennyit is ér :) Ami persze már mit sem számít: a műgyűjtők többszörösét kifizetik csak azért, hogy birtokukba kerülhessen egy a pár megmaradt példányból.

Én pedig most megyek vissza cikket írni. Remélhetőleg most már tényleg hamarosan befejezem :)