2015. október 11., vasárnap

Money, money, money... I.

Habár nem szeretem különösebben az ABBÁ-t (nagyon sajnálom, tudom, hogy nem szép dolog, de nem tudok hazudni), mai témámhoz viszont úgy vélem, keresve sem találtam volna jobb címet. Szóval mai posztunkban kicsit kitérnék a készpénzre, az úgyis mindenkit érdekel. :)
Egyik első emlékem az itteni fizetőeszközzel kapcsolatban már elég korán megesett, amikor a jó öreg Commodore 64-en volt egy díznis (inkább nem írom le normálisan, nehogy bajom essen belőle*) játék, amiben Donald kacsával kellett pénzt gyűjtened. Nos  hogy őszinte legyek – nem játszottam vele túl sokat, mert már akkor is kissé bárgyúnak találtam (és sosem ragadott meg különösebben a dízni világa), de a mai napig emlékszem rá, hogy mennyire furcsállottam, hogyan lehet 25 egységben mérni a pénzt. Hiszen mennyivel jobb már 1, 2, 5, 10, 20, 50-es egységben, nemde?


Erre a játékra gondoltam. Ne kérdezzétek, hány éves lehettem, talán olyan 8-9 körül.

Sokáig nem foglalkoztam ezzel a jelenséggel, de amint megérkeztem, rögtön megvilágosodtam: hiszen itt tényleg van 25 centes! Az ember nagyszerűen rá tud csodálkozni olyan dolgokra, amik egyébként egészen evidensnek tűnnek mások számára. Többek között emiatt sem szoktam lekezelni azokat, akik nem tudnak olyasvalamit, aminek létezéséről már régóta tudomással bírok. Annyi minden van a világon, hát előfordulhat, hogy még nem találkozott vele. (Azért persze mindennek van határa, amin szerintem már egy kissé túlmegy az, aki a XXI. században meg van győződve a Föld lapos voltáról, és mégis vannak ilyenek.)

No de jöjjön az, amiről beszélni akartam: bemutatom, milyen fizikai fizetőeszközöket használnak errefelé (egyszer valamikor a jövőben majd jönne a virtuális fizetőeszközök tárháza is). Habár a földkerekség leginkább használt valutájáról lévén szó, valószínűleg elég sokat ismertek, igyekszem más érdekességeiket is felsorolni, hátha mondok valami újat. Amúgy is, az ember hajlamos dolgokat minden nap használni, és mégsem veszi azokat tüzetesebben szemügyre, pedig mindig lehet valami újdonságot felfedezni rajtuk. 

Kezdjük a legelején, az egycentessel:



A latin felirat 'E pluribus unum' azaz "Sokból egy" (a mottó visszaköszön pár nagyobb címleten is). Ugye ez nagyjából 3 forintnak felelne meg, ami itt  ahol minden háromszor annyiba kerül  pont annyit ér, mint egy egyforintos. Szóval még az automaták se fogadják el... de legalább ha boltban készpénzzel fizetsz, akkor tuti, hogy a visszajáró nagy részét ebben kapod. Nekem például már nagyjából háromszáz darab gyűlt össze, ami arra vár, hogy a közelben levő, direkt erre szakosodott automata segítségével beváltsam. Persze a kezelési költsége 10%, szóval már értem, hogy a boltban miért fizet mindenki inkább bankkártyával (pedig PayPass és egyéb érintéssel működő fizetési módok sincsenek): így ki lehet kerülni az apróban kapott visszajáróáradatot.
Egyszóval mindenki szabadulni akar az egycentestől, továbbá az előállítási költsége is vetekszik a névértékével. Szóval úgy kellene bevonni, mint a huzat, de egyelőre nem látszik az akarat. A megszokás itt is nagy úr, ami felülírja az ésszerűséget: hát már kétszáz éve használjuk, akkor pont most szűnjön meg? Amúgy sokáig bronzból készült, de váltottak egy főként cinkből álló ötvözetre (gondolom az eredetileg magasabb réztartalma túl drágává tette). 

Ami érdekes még vele kapcsolatban, hogy szinte minden nap találunk egyet az utcán. Leginkább buszmegállók közelében: mivel itt a járművön kell megvenni a jegyet, feltételezem mindenki kiveszi a zsebéből a marék aprót, és a nagy sietségben jól elszórja. Aztán már nincs kedve lehajolni érte. Mi pedig így minden nap összeszedünk vagy fél dollárt mások lustaságának köszönhetően :)

Következzen az ötcentes, amit errefelé (mivel errefelé mindennek és mindenkinek muszáj becenevet kell adni, és azon szólítani) nikkelnek hívnak, és már 1936 óta ezzel a dizájnnal (kisebb módosítások mellett) van jelen a mindennapokban. Természetesen még véletlenül sem a nikkel a fő alkotórésze, hanem réz (ez engem is meglepett, mert nem látszik rajta) :) 



A felirat hasonló (viszont ezen már megjelenik a jól ismert 'In God we trust' is), a figura Thomas Jefferson, a hátoldalon pedig Monticello, az Alapító Atya virginiai birtoka, ahol feltehetően nagyban buzgálkodott, ha éppen nem Alkotmányok összeállításával volt elfoglalva (az egycentesen látható úriembert remélhetőleg nem kell bemutatnom). További érdekessége, hogy a második világháború alatt tartalmazott ezüstöt is – háborús időkben az ezüstre kevesebb, a nikkelre viszont annál nagyobb szükség volt.

A dime az egyetlen, amire nincs ráírva a névértéke, szóval nagy bajban lettem volna, ha nem tudtam volna, hogy tíz centet ér. További érdekessége, hogy ez a legkisebb méretű, még az egycentesnél is kisebb. Neve a francia (dîme) "tized" (azaz az "egyházi tized" avagy dézsma") szóból ered.


Az arckép pedig Roosevelté, amely érmét 1946 óta ebben a formában gyártják.

És a poszt kezdetén már említett 25 centes, amin újfent csak a 'quarter' jelzi, hogy egy negyeddolárosról van szó (most realizálom csak, hogy egyik centen sincs számmal feltüntetve a névértéke... minek is az)



Az arckép egyenesen Washingtoné, a hátoldali kép pedig államról államra változik. Az itteni nyilván a szigeteket mutatja, illetve I. (Nagy) Kamehameha királyt, amint pusztán keze kinyújtásával éppen egyetlen királysággá egyesíti azokat. A figura egyébként szobor formájában is megtalálható, az egykori kormányzati székház előtt (Aliʻiōlani Hale, egyszer majd írnom kellene a helyi nyelvről is), amely épület egyébként meglehetősen gyarmati stílusban épült (van még pár azon a környéken, gondolom az első gyarmatosító britek arrafelé rendezték be a főhadiszállásukat):


További fontos tulajdonsága a negyeddolárosnak, hogy alig nagyobb az ötcentesnél, és – lévén nincs rajta számmal felírva, hogy melyik érméről is van szó  a boltban történő fizetésnél mindig óriási dilemmában vagyok, hogy éppen melyik is van a kezemben.

A holnapi folytatásban pedig majd a bankjegyeket mutatom be.

UPDATE (2016. szeptember 26.): Idén év elején jutott tudomásomra, hogy egyébiránt egydolláros érme is. Igaz, meglehetősen ritka: általában bizonyos étel/italautomata típusok szoktak ebben a címletben visszaadni. Azért most frissítem a posztot ezzel a plusz információval, mert pár hete sikerült a kedves nejnek beszereznie egyet. Sőt, van féldolláros érme is, de ilyennel még nem találkoztam. Remélhetőleg azért belefutok idővel.


* Nemrégiben olvastam, hogy egy emberkét beperelt a pokemonos cég, mert rajongói buli szervezett, amire (a költségek fedezése gyanánt) kétdolláros belépőt szedett. Szóval résen kell lenni ezekkel a dolgokkal, mert aztán jönnek az ügyvédek és viszik a családi örökséget :)

3 megjegyzés :

  1. Úgy látszik a tradíció nagy úr ,mert nálunk szinte évenként változtatják a pénzt .:).Külsőleg is meg az értéke is változik

    VálaszTörlés
  2. Úgy látszik a tradíció nagy úr ,mert nálunk szinte évenként változtatják a pénzt .:).Külsőleg is meg az értéke is változik

    VálaszTörlés
  3. "A felirat hasonló (viszont ezen már megjelenik a jól ismert 'In God we trust' is)" - az egycentesen is rajta van, de egyébként érdekes poszt, köszönjük szépen! (Jóanyád mindent kétszer mond, mindent kétszer mond? ;))

    VálaszTörlés