Vegyesfelvágott: pár dolog, amire a hónapok alatt rácsodálkoztam III.

Pár hónapja a második részt az esőistenekről szóló eszmefuttatással zártam. Ideje, hogy folytassam pár hasonló érdekességgel, amelyekkel az elmúlt idők során találkoztam megragadva figyelmemet.  

Amint azt már említettem az előző rész végén, itt a tollak per definitionem mind feketén fognak, szerintem még nem is találkoztam kék tollal (esetleg boltok írószerrészlegén lehetnek valahol mélyen eldugva). Amikor néhanapján alá kell írnom egy otthonról érkező hivatalos papírt, mindig nagy kínban vagyok, és nagyon furcsán néznek rám, hogy miért is olyan fontos nekem a kéken fogó toll. Aztán mikor elmagyarázom, hogy az aláírásoknál jól jön, ha látszik a nem fénymásolt mivolta, akkor azt teljesen logikusnak is gondolják. Ettől függetlenül azt mondják, hogy ez itt igazából senkit nem érdekel, mivel feltételezik, hogy nem akarsz okiratot hamisítani. Ja igen, hogy nem gondolod azonnal a másikról, hogy egy minden bizonnyal valami rosszban sántikáló csalóról van szó... érdekes elgondolás, annyi szent :)

Kirándulás a Diamond Headhez: kiegészítés

Tegnapról még kimaradt pár kép, amit szerintem még érdemes megosztani veletek. Előrebocsátom, hogy szigorúan csak az eredeti rész megtekintése után szabad ezeket a képeket megnézni! :)

Kirándulás a Diamond Headhez

Az elmúlt pár nap igazán izgalmasra sikeredett: a kedves nejem egy még kedvesebb újdonsült ismerősének köszönhetően ugyanis szombat óta tapasztalhatjuk (egészen péntekig), milyen érzés is házszitternek lenni*. Ez – hasonlóan a bébi megfelelőjéhez – abból áll, hogy vigyázunk a házukra, gondozzuk a kertet, etetjük az állatokat. Külön kérésre – hogy a macskák (két nőstény egyébként, és természetesen rendkívül kényeskedő kis jószágok, viszont gyönyörű a bundájuk) ne legyenek nagyon magányosak – még ott is alszunk. A ház pedig a sziget túloldalán van (az északi parton), kb. 30 kilométerre az egyetemtől, szóval a héten minden nap keresztülautókázhatom a szigetet. De hogy ne higgye mindenki, mennyire ki van velünk szúrva, elmondhatom, hogy a ház (bár nem nagy) gyönyörű, pazar helyen fekszik, egy kis félszigeten, tökéletes kilátást nyújtva a rendkívül csendes vizű öbölre, miközben szemben hegyek adják a hátteret, amin felhők csücsülnek. Bármilyen képeslapon lenne, az ember borzasztóan giccsesnek találná, de élőben egyszerűen félelmetesen szép.** Szóval ez az egy hét igazán élménygazdagnak ígérkezik (illetve ígérkezett, kár, hogy ennyi időt kellett eltöltenem a cikkünk kéziratának utolsó simitásaival), amiből jópár szép poszt kerekedhet idővel. Főleg, hogy a hétvégén tettünk egy autós kirándulást is, arról is lehet mesélni, miként arról is, hogy úgy általában autósként milyen érzés közlekedni (előre annyit mondanék, hogy nem meglepő módon tök más, mint gyalogosként és bringásként, illetve nem kimondottan élvezem a dolgot), ezenkívül van pár szép hely a ház szomszédságában, ahová csak át kell kajakozni (mivel az is rendelkezésre áll). Az elkövetkező két nap során talán erre is sort kerítünk majd. 

Kisszínes: a biztonság mindenek felett(?)

Úgy vélem már említést tettem arról, hogy miután röviddel megérkeztemet követően ügyfele lettem az itteni bankomnak, nem volt éppen zökkenőmentes a bankkártyám kipostázása. De hogy röviden összefoglaljam: annyi történt, hogy a valóban rendkívül kedves – ámde annál inkompetensebbnek bizonyuló – ügyintéző valamit elszúrt a rendszerben (amit azelőtt nemrég frissítettek, mint azt megtudtam a másfél órás bankszámlanyitási szeánsz során). Így a két hetes várakozási időből majdnem másfél hónap lett.

Kisszínes: szolgáltatások, futárszolgálatok és egyéb benyomások

Amerika a végtelen lehetőségek hazája... no és a fogyasztók kegyének elnyerésében is élen jár, amit az elmúlt immáron közel négy hónap során már igencsak sokszor megtapasztalhattam. Rengeteg a szolgáltató, nagy a verseny, és mindenki igyekszik maga mellé állítani a vásárlókat, akik pénztárca-vastagsága (vásárlóereje) az egyik legnagyobb a világon (még itt is, pedig azért ez a sziget eléggé kiesik, lévén 6000 kilométerre van a méjnlendtől, azaz az ország kontinentális részétől). Ez azzal jár, hogy az itt élők életét rengeteg kényelmi extra könnyíti meg az új javak megvásárlása során. Mai posztunkban – szigorúan szöveges módon – ennek pár aspektusát világítanám meg többek között, de nem kizárólag erre szorítkozva. Úgy gondoltam, hogy ma egy – legalábbis tárgyát tekintve – kevésbé kötött poszttal kedveskednék (amihez úgy ültem hozzá, hogy majd menet közben valahogy alakul) úgyhogy vigyázat, csapongó gondolatok következnek! :)