Tűzijáték, 43. emeleti panoráma és Über

Már pár poszt erejéig beszámoltam arról, milyen érdekességekkel futhat itt össze az ember, és ezt a remek sorozatot mindenképpen szándékomban is áll folytatni. Bár az itteni élelmiszerekről az ember elsőként a trópusi gyümölcsökre asszociál (már volt szerencsém párhoz, egyszer mesélek róluk is), de például ennyi tökfélével sem találkoztam még eddig. Ma például spagettitököt (esetleg másnéven laskatököt) ettünk, ami a nevét arról kapta, hogy húsa a sütésekor spagettiszerű szálakra esik szét, így már szinte tálalni is lehet – innen a régies neve is, azaz istengyalulta tök.

Waikiki péntek este

Péntekenként, közvetlenül sötétedés után szokott lenni a nagy helyi attrakció: az egyik (és a méltán híres és kedvelt Paris Hilton családjának láncához tartozó) ötcsillagos szálloda 4-5 perces tűzijátékkal kedveskedik a helyieknek és idelátogatóknak. Ilyenkor papa, mama, kutya, gyerek kimegy a partra, hogy megnézze a látványosságot. A hotel elhelyezkedése tökéletes: közel van a parthoz és kb. Waikiki közepén helyezkedik el, így tökéletes rálátás nyílik az óceán partján állva (legalábbis 3-4 kilométeres körzetben). De ilyenkor kihajóznak a jachtok, kirajzanak a drónok, de akár helikoptert is lehet bérelni a még tökéletesebb rálátás és a még szebb videók elkészítése érdekében. Amit aztán  még frissen melegében lehet azonnal feltölteni mindenféle közösségi felületre, hadd sárguljanak az otthon maradt rokonok/barátok/háziállatok az irigységtől. Egyébként tényleg kitesznek magukért, mert bár nem kimondottan hosszú, de azért így is összemérhető nagyságában a július 4-i tűzijátékhoz (amit ugye Hawaii állam szponzorál). Viszont ez minden héten van, azért nem semmi, hogy évi 52 tűzijáték simán belefér egy hotel büdzséjébe.

Bréking Nyúz: Függetlenség Napja

Sajnos a héten meglehetősen el voltam foglalva, így a szokásosnak mondható hétközi posztommal nem tudtam szórakoztatni a nagyérdeműt. Mindenesetre – ha már így felmerült – ezúton szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem olvasótáboromnak a kitartást: őszintén nem hittem volna, hogy 1-2 emberen kívül olvasni fognak. De a statisztikát elnézegetve (ami persze sosem hazudik) azért ennél többen vagyunk: köszönöm mindenkinek, nélkületek sohasem jöhetett volna létre ez a blog! :) Igazából kezdek azon gondolkodni, hogy ezt hamarabb el kellett volna kezdenem: például amikor Grenoble-ban dolgoztam vagy Jénában :/